Az abszolút idealizmus r
Kezdőlap | Rólunk | visszacsatolás
G. V. F. Hegel (1770-1831 gg.) - a német klasszikus filozófia kiemelkedő képviselője, amelyben filozófiai rendszerét "Abszolút idealizmus" -nak nevezi. Hegel abszolút idealizmusa összefügg azzal a vágyával, hogy egyetlen koncepcióval átfogja az egész világegyetemet, az egész szellemi és természeti világot. Az ilyen kezdeti koncepció a Hegelben az "Abszolút ötlet". Az "abszolút ötlet" az elme, a gondolkodás, az ésszerű gondolkodás, minden létező kezdete vagy lényege. Kant kritizálta, hogy ellássa őket "a dolgok önmagukban", "a dolgok számunkra", hogy szembenézzen a tárgy és a tárgy a megismerés folyamatában, Hegel a tárgy és az objektum identitásának elvéből.
Hegel szerint - a való világ, a természet, az ember, a társadalom alternatívája az abszolút ötletnek, az abszolút szellemnek. Az objektum, a jelenség annyira létezik, olyan igaz, ahogyan megtestesítik az ötletet. "Csak az, ami egy ötlet, birtokában van" [1].
Filozófiai koncepciójában Hegel megismételte Platón nézeteit ötletei világával és a valós világgal, az eszmék világának árnyékaként. A különbség Hegel és Platón között - az ötletek világa és az abszolút szellem megértésében. Platón az ötletek világa örökkévaló, változatlan, tökéletes. Hegel abszolút eszméje, maga az abszolút szellem változik.
Fejlesztése során az Abszolút Idea három szakaszon halad át:
2. A második szakasz (természet) a természet abszolút elképzelésének elidegenedése, ahol az elképzelés "másság formájában" áll. A természetbe való bekapcsolódás "abszolút ötlet", tárgyalja magát, és ezáltal elidegeníti valódi lényegét, és véges érzéki, testi egyéniség formájában jelenik meg.
3. A harmadik szakasz (szubjektív szellem, objektív szellem) - Az önmagunk elképzeléseinek elidegenítése a társadalomban, az emberi történelemben, ahol az "Abszolút Idea" egy személyen keresztül valósul meg, és így visszatér önmagához.
Egy diák használhatja a forrásokat [2; 5; 8].
A Hegel dialektikájának kérdésére való felkészülés során a diáknak figyelnie kell a következő rendelkezéseket:
3. A harmadik törvény: a negáció tagadása, a régi és az új viszony közötti kapcsolat feltárása, valamint a fejlõdés általános iránya. Ez a dialektikus természet a három fő pont egységét jelenti: a régiek legyőzését; folytonosság és fejlődés; egy új jóváhagyást. Ugyanakkor a fejlődés nem egyenes vonalban vagy zárt körben, hanem spirálként folytatódik, amikor a második tagadás eredményeképpen visszatér a kezdeti állapotba, de minőségi szempontból új alapon.
Összefoglalva megállapítható, hogy a dialektika "általában minden mozgalom, minden energia és minden valóság elve" [5; 9].
Egy diák használhatja az irodalmat [2; 6; 8].
A Hegel rendszerének és módjának kérdésére való felkészülés során a hallgatónak a következő rendelkezéseket kell figyelembe vennie:
Hegelben az Abszolút Idea mozgalmának, és így az egész objektív világnak kezdete és vége van, bizonyos körben zárva van. Hegelben kiderül, hogy az Abszolút Idea fejlődésének legmagasabb formája és vége, ahol felismeri önmagát, és az útja, amelyen keresztül utazott és az Abszolút Szellem lesz, Hegel filozófiai rendszere. Ettől fogva az Abszolút Idea felemelkedő mozgása megszűnik, és a további mozgásfolyamat zárt (metafizikai) körnek tekinthető, pusztán az átgondolt ösvény eszméjének ismétlése.
A rendszerrel ellentétben a Hegel dialektikus módszere. A dialektikus módszer magában foglalja az összes jelenséget és folyamatot az univerzális összekapcsolódásban, az egymástól való függésben és a fejlődésben. Ezt a módszert a filozófiában találták Hegel előtt is, de csak a dialektikát a Hegel a legfejlettebb és tökéletesebb formává tette. Lenin szerint "a Hegel dialektikája minden forradalom algebra."
A fenti anyag jobb asszimilálására a diák használhat forrásokat [3; 4].
1. Hegel, GV F. A logika tudománya. 3 tonna / G.V. F. Hegel. - M. Mysl, 1971. - T. 3. - 760. o.