Úgy halt meg, mint egy igazi harcos.
Ez az Ufa verseny az egyetlen nagy hazai verseny, ahol Oroszország vette az aranyat. Nem nyertük meg az olimpiát Szocsiban, a felnőtt világbajnokságon - ugyanakkor a világ sikertelen ifjúsági bajnokságai is voltak, és a gyengén sem nyertek. By the way, a legtöbb játékos a csapat, akivel Gimayev dolgozott, elérték komoly eredményeket jégkorongban. És például Andrej Markov még mindig játszik.
A jégkorong népszerűsítője volt, és látta, hogy az ő életének feladata ebben. És teljesítette ezt a küldetést. Többször is megvitattuk, hogy a modern média gyakran megváltoztatja a szavakat, kihúzza őket a kontextusból és egyes esetekben helyettesíti is. Szergej Nailevics azt mondta: "Hasonló helyzetem volt, de interjúkat adok mindazoknak, akik megkérdezik. Ha engem kérdeznek, azt jelenti, hogy véleményem érdekli. És ha véleményem befolyásolhatja valakit, akkor beszélnem kell. Szóval, így támogatom a jégkorongot. "
Ráadásul kiemelkedő kommunikációs ajándéka volt. Mindenkinek megtaláltam az intonációimat. Biztos vagyok benne, hogy a csatorna személyzetének fele őszintén azt mondják, hogy Gimaev barátja volt nekik. Úgy tűnik, hogy nem lehet olyan sok barát. Talán. És minden Gimaev bizalmasan közölte. És nem csak a jégkorongról. Megosztotta tapasztalatait, észrevételeit, részleteit az életéből. Az volt az érzés, hogy senki sem titkolta magát.
Gimayev megkezdte szakértői munkáját az NTV-Plus-n. Sergey Krabuval és Timofei Timachevval többször meghívtuk Gimaevet a 90-es évek végén. Abban az időben a szakértők nem fizettek a munkájukért, csak ritkán volt szükségük - kevés adás volt. De amikor meghívtuk Sergej Nailevicset, örömmel válaszolt. A televíziós mű, mintha számomra már érdekes volt számára.
Amikor együtt kezdtünk együtt dolgozni Gimaevel, élveztem a stúdióban való élményt. Valóban televíziós személyiség lett. Általában a korábbi sportolók, a törvények és a televíziós szabályok nem ismerik és elfogadják, egyszerűen azért, mert nem élnek. És Gimaev például megértette, hogy a konfliktusban a televízióban nagyon fontos a felemelt hangok, az érzelmek, a durva viták érzése. Gyakran elmondta az éter előtt, amikor valamilyen aktuális témáról szeretett volna beszélni: "Dima, ellenem, vezessen engem megfelelően!". És megveregette az öklét, és rámutatott, hogy szüksége van az érzelmekre.
Bizonyára a közönségnek néha olyan érzése volt, hogy vitatkozunk és sikoltozunk, és hogy köztünk, talán ebben a pillanatban van valami ellenségeskedés. De ez csak egy játék volt, jó TV-játék. Ilyen forró éterek után Gimaev és én elmentünk a stúdióban, mosolyogva, tapsoltak egymásra a vállán. Volt egyfajta jól végrehajtott munka, és nem éreztünk konfliktust egyáltalán.
Két évvel ezelőtt a KHL TV menedzsmentje megkérte, hogy heti átutalással töltsem el a rájátszást a Rozanov és Gimaev közötti vitával. I podnapryagsya. Mindkettő beszédes, mindketten szeretik vitatni és megvédeni nézőpontjukat. Azt gondoltam, ha elkezdik vitatkozni, nem lehet megállítani. Hogyan illeszkedhetünk az időméréshez - mindössze 24 perc alatt?
Az eredmény meglepett. Igen, viták voltak, és Gimaev és Rozanov nagyon gyakran nem értettek egyet egymással - de az időmérést csak egyszer, körülbelül 25 másodpercig tartottuk. Annyira tisztelték egymást, az étert, a szakmát, hogy eltérő nézőpontból nagyon gyorsan befejezik gondolataikat, és megtagadják a vita folytatását.
De itt a Cseh Köztársaságban a nemzeti válogatott két mérkőzésére mentek. Hallgattam őket - és élveztem magam. Amikor visszatértek, elmondtam nekik, hogy tévedtem. Mindketten elmosolyodtak, és Gimaev azt mondta: "Ez azért van, mert munkánkban a legfontosabb a kölcsönös tisztelet."
Az ő jelenlétében senki nem reszketett. És sok fiatal srácunk van: Artem Batrak, Kirill Kornilov, Alekszej Badyukov, Alexander Guskov, Alexander Boykov, Alexander Fomichev, Szergej Boriszov. Mindegyik viszonylag nemrégiben jött a televízióba. Amikor Gimaev velük volt a levegőben, nem próbált megmutatni: Coryphaeusnak kell lennem, és te csak az első lépéseket teszed a szakmában.
Emlékszem egy figyelemre méltó történetre. Guskov, úgy tűnik, dolgozott velünk az első évben, és Sergej Nailovichval együtt voltak a levegőben. Sasha egy epizódon fejezte ki véleményét, és Gimaev ül és mosolyog: "Én azt állítanám, hogy saját álláspontom van. De Alexander Guskov - az egyik legjobb támadó védő a történelem a hazai hoki. Ha úgy gondolja, nem fogok vitatkozni. Annyira jó volt! Hangsúlyozta Sasha fontosságát sportolóként és szakértőként is. Kiváló képesség dicsérni az embereket. Gimaev bírálhatna, de a dicséret, úgy tűnik számomra, sokkal fontosabb neki.
Kiváló tanár, mindenki számára ideális kommunikációs módot talál. És ennek a kommunikációnak köszönhetően az emberek barátnak, társnak, embernek tekintették, aki segít megnyitni. Emlékszem, hogy sok fiatal munkatárs együtt dolgozni boldog volt. A srácok azt mondták: "Ma dolgozom Gimaevvel, milyen csodálatos!"
By the way, az egyéniségről. Tekintettel arra, hogy Gimaev sok éven át dolgozott a televízióban, soha nem tanulta meg a szót, és közvetlenül a kamerába nézett. Minden televíziós előadónál megtanulják mondani néhány nagyon fontos gondolatot a fényképezőgépen, közelképeket mutatnak, és úgy tűnik, hogy a nézőhöz fordulnak. De Gimayev nem tudta, hogyan kell ezt tennie, és nem akarja megtanulni.
Vasárnap Gimayevnek a stúdióban kellett dolgoznia. Úgy döntöttünk, hogy nem hívhat másik szakértőt. Emlékeztünk Sergej Nailevics levegőjére, megtalálta a régi interjút. De a helyét, székét üresen hagyta, Vladimir Guchok egyedül dolgozott a stúdióban.
Itt van egy nagyon specifikus helyzet, ahol egy személy nem cserélhető ki. Nem is kerestük. A televíziós éter általában cinikus. Amikor azt mondjuk, hogy valakinek nincs helyettesítője, akkor általában ravasz, csak beszéd. Mindenesetre, van valamiféle csere, egy személy helyett más. Ne mutasson ugyanazt a szivárványt a képernyőn?
De a halála utáni éjszakán, nagyon gyorsan és kétség nélkül vette ezt a döntést: Gimayev elengedhetetlen. A stúdióban kellett lennie, de meghalt, és nem volt ott. Volodya egyedül vezette a levegőt. Megpróbáljuk a műsorokat érdekessé tenni, de világos, hogy lehetetlen helyettesíteni Sergej Nailevicset.
A veterán meccsekre kétértelmű hozzáállásom van. De ha valaki részt akar venni benne, ha fontos neki, megtiltja, hogy játsszon, egyszerűen értelmetlen. Sok veteránunkat elveszítjük, ha nem jönnek ki a jégen. Csak el kell fogyniuk a vitalitásból. Lehetetlenné teszi, hogy a veteránok ilyen örömöt vegyen el.
Szergej Nailevics számára ezek a mérkőzések és edzések nagyon fontosak voltak, és lendületet adtak neki. Nem vagyunk orvosok, és nem tudhatjuk, miért halt meg, ami halált okozott. Talán az általános fáradtság - mert folyamatosan repült az országban: munka, találkozók, rendezvények. Körülbelül két-három héttel ezelőtt azt mondta nekem, hogy van egy csomó járat, ami miatt alszik egy kicsit, és fáradtnak érzi magát. De nem panaszkodott az egészségére, követte őt.
Senki nem vette észre Gimayev korát. Nagyon aktív volt, jól nézett ki. Elkezdtem bemászni az emlékezetembe, és egyetlen esetre sem emlékszem, hogy jólétének köszönhetően visszautasította az étert. Nyáron volt egy műtéte, de teljesen egészségre nem veszélyes. Ezt különleges problémának nevezzük. Úgy döntött, és tökéletes rendben van.
Szeretném megjegyezni: az elmúlt években Szergej Nailevics szinte nem ivott alkoholt. Néhány találkozón fel tudott venni egy poharat, de két vagy három pohár erős italt ittak - nem. Gyakran látogatott üzleti útra. Egy közös asztalnál ülsz, és természetesen látod, kicsit iszik, és sokat iszik. Szóval, Sergej Nailevics az elmúlt években valóságos rendszert jelentett. Még soha nem láttam még enyhe mérgezésben.
Előfordul, hogy a fiatal jégkorongos játékosok meghalnak a mérkőzések alatt és után. Előfordul, hogy a gyógyszer megelőzően nem ment meg egy személyt, és nyomon követi őt bizonyos betegségek vagy problémák miatt a szervezetben. Várjuk az orvosi jelentést.
A harmadik napra gondoltam, hogy értékesnek tartják az embereknek a harcban való halálát. Szergej Nailevics halt meg a játék során, amit imádott. Bántotta magát, belépett az öltözőbe, és elment. Valódi vadász halála, igazi jégkorong. Természetesen azt szeretnénk, ha valaha boldogan boldogulna. Szeretnék minden veteránnak hosszú életet kívánni. Halál a 62-ben, az élet első felében - szörnyű. De ez egy valódi játékos halála, a jégkorong halála.
Másfél évvel ezelőtt érdekes beszélgetés volt Gimaevrel. A folyosón haladtunk a levegőben, aztán csak a konfliktus magassága Ukrajnában. Sok halott, csak az ukrán eseményekről. Azt mondom: "Úgy tűnik, szükségünk van emberek szórakoztatására, a hangulatra, hogy felemeljük őket. De nézd meg, mi történik körülötted, a hangulat azonnal romlik, és rájössz, hogy valami képtelenséggel foglalkozol, valami fontos, elhanyagolható. " Szergej Nailevics szünetet tartott és hozzátette: "Mindig hasonló gondolatokkal járok, amikor végigmegyek a temetőben."
Leültek, sugároztak, valahogy felidéztek, de a beszélgetés leült a fejembe. És most hihetetlenül nehéz dolgozni, mert a sport mindenekelőtt öröm, szórakozás. És hogyan örülhetsz és szórakozhatsz, amikor nincs ott, amikor ilyen bánat történt?
Nagyon nehéz lesz, de össze kell vetnünk magunkat és ki kell dolgoznunk ezt a rájátszást és a világbajnokságot - Sergej Nailevics számára. Vele együtt.
Szöveg: Dmitrij Fedorov
Fotó: RIA Novosti / Jevgeny Odinokov
"Az érzelmei jobban tették a jégkorongot." Nem volt Sergei Gimaev
"Ez egy hihetetlen bánat és egy sokk mindenki számára." Kazan - Gimaevről