Belorusz nyelv
A fehérorosz nyelv a szláv nyelvek keleti csoportjához tartozó nyelv.
Elosztva Fehéroroszországban és Fehéroroszországban.
[szerkesztés] Történelem
Képződése előtt, a Litván Nagyhercegség, amely már a XIII században hozta össze szinte teljes spektrumát a jövő fehérorosz nemzet, minden keleti szláv törzs megjegyezte jelenlétében saját dialektust. Ugyanebből a század alapján nyelvjárások, hogy származott Dregovichi nyelvjárások délkelet Krivichy és részlegesen Radimichi északiak, és elindul, hogy fejlesszék a belorusz nyelv. A folyamat 13-15 évszázadon át tartott, mivel a Litván Nagyhercegség államigazgatási nyelvének nyilvántartása 1696-ig maradt.
A modern, fehérorosz nyelvet a régi belorusz nyelv népi nyelvjárása alapján építették át, melyet a XIX. Századi beloruszok etnikai rezidenciáján tartottak. A XVIII. Század végén, a lengyel-litván nemzetközösség szakasza idején, egy bizonyos határvonal jelent meg a régi fehérorosz nyelv és modern változata között.
A XVIII. Század végére a régi belorusz nyelv továbbra is széles körben elterjedt a Litvániai Nagyhercegségben lévő kis nemesek között. Jan Chechot az 1840-es években megjegyezte, hogy nagyapja szívesebben használja a régi belorusz nyelvet. Alexander Pypin szerint a fehérorosz nyelvet néhány régióban a kis nemesség és a XIX. Században osztották el. A nyelv népszerű formája gyakori volt a városiak és a parasztok között. A fehérorosz nyelvű tanítást elsősorban a basiliai iskolákban végezték.
A fejlesztés a belorusz nyelv a XIX alatt zajlott erős befolyása a politikai konfliktusok a volt kapcsolva, Oroszország birodalmi hatalom, amely megpróbálta erősíteni dominancia alatt az elcsatolt területek és Polonized nemesség, akik megpróbálták visszaszerezni a befolyását, amelyet meg kellett szakaszok a Commonwealth. E konfliktus egyik legfontosabb megnyilvánulása az oktatási rendszer ideológiai irányításának harca volt. Lengyel és orosz nyelvet oktattak, de az emberek általános iskolai végzettsége az orosz birodalom összeomlásáig alacsony szinten maradt.
Összefoglalva, az első két évtizedében a XIX század példátlan virágzása lengyel nyelv és kultúra a korábbi ON, ebben a korban élt és dolgozott, mint híres „fehéroroszok származás szerint, hanem a lengyelek az általuk választott”, mint Adam Mickiewicz és Vladislav Syrokomlya. Ebben a korszakban véget ért a kis úriemberek polonizációja, a modern fehérorosz nyelv alkalmazásának további csökkentése, valamint a fehérorosz kultúra folklórája.
Az 1830-as évek közepétől kezdődően megjelentek a fehérorosz nyelvet érintő néprajzi művek, és ezáltal érdeklődést keltett a nyelv elsajátításában. Új fehérorosz irodalmi hagyomány jelent meg, amely a nemzeti nyelvre támaszkodott. Az akkori belorusz írók képviselői közül Vinkenti Dunin-Martsinkevics, Ivan Chechot, Ian Barshcheuski és mások voltak. 1846-ban Svilevszkij etnográfus előkészítette a fehérorosz grammatikát, amely a minszki népi dialektusok alapján cirill szkriptet használt. Mindazonáltal az orosz Tudományos Akadémia megtagadta a munkájának kinyomtatását azzal az indokkal, hogy nem volt elég tudományos formában.
1863 keretében az Orosz Birodalom, Fehéroroszország volt a fő nyelv a kommunikáció a lakosság mind a 6 tartományokban a Northwest Territory (Vilnius, Vityebszk, Grodno, Kovno, Mogilev és Minszk) és a tartomány Szmolenszk.
[szerkesztés] Írás
A cirill ábécét a fehérorosz nyelv írására használják (lásd a fehérorosz ábécét). A fehérorosz latin ábécé (latsinka), amelyet főként Fehéroroszországon kívül használnak, valamint néhány index és térkép (különösen a Google Térkép). A Fehéroroszországban élő tatárok egyszerre fehérorosz nyelven írtak a fehérorosz arab ábécé segítségével.
A fehérorosz cirill is használják aposztróffal ( „) (miután set-top boxok, amelyek végén egy mássalhangzó előtt "e", "e", "w", "I" sokk "i". Miután b, m, n, f, hátsó nyelvű r, k, x, d, t és reszkető p az e, e, i, w, n betűk előtt). Tilos az "e" betűt az "e" betűvel helyettesíteni. A "j" és a "dz" betűk kombinációja a digraph: egy hangot két betűvel jeleznek. A fehérorosz ábécé egyik jellemzője a betű jelenléte. A fehérorosz ábécésen nincs levél, és helyett használják.