A szubjektivitás az igazság
Skirbek Gunnar Gillie Nils
A szubjektivitás az igazság
Kierkegaard az igazság két fogalmával működik. Az "objektív igazság" fogalma azt jelenti, hogy az ítéletek igazak, ha megfelelnek az aktuális helyzetnek. Ez a koncepció az úgynevezett tudósító elmélet alapját képezi: a kijelentések igazak, amikor az általuk megerősítettek megfelelnek a dolgok valós állapotának. Amikor azt mondom, hogy "a tábla zöld", akkor ez az állítás igaz, ha a tábla valóban zöld. Tehát ebben az elméletben az ítélet és az általa leírt állapot közötti levelezésről (levelezésről) beszélünk. Más szóval az "objektív igazság" a "tudományos" igazság, amely szerint valójában létezik.
Az igazság egy másik fogalmát használjuk a kapcsolatok minőségének jellemzésére a világgal. Ez a "szubjektív igazságról" szól. A "szubjektív igazság" az emberi kapcsolat létező tulajdonsága a megvalósult, az, amit hisznek. Amikor őszinték vagyunk és kapcsolódnak a magunkban lévő világhoz való viszonyunkhoz, akkor az igazságban élünk [magunknak megfelelő állapotban vagyunk]. Ez nem a külső állapot állításának, hanem a saját viszonyaink, a saját létezésünk intenzitásáról szól. Ebben az értelemben például "igaz szeretetről" beszélhetünk. Ha ezt az igazság fogalmát használjuk fel, nem arról van szó, hogy bármit is kijelenthetünk, hanem a személy viszonyának minőségére.
Amikor az etikai és vallási témákat érintik, felmerül a kérdés, hogy hogyan kapcsolódjunk az élethez és az élő Istenhez. Ezekben a helyzetekben különösen fontos a "szubjektív" igazságosságra összpontosítani.
Meg kell jegyezni, hogy a "szubjektív igazság" kifejezés nem azt jelenti, hogy valami hamis, azaz nem "objektíven" igaz. Ezt a kifejezést használják arra, hogy meghatározzák az emberi kapcsolatok, a szubjektivitás, a szubjektivitás figyelembevételénél meghatározó szerepet.
Az emberi kapcsolatok, a szubjektivitás két okból döntő szerepet játszanak. Először is, az etikai és vallási problémák megvitatásakor nincs olyan objektív helyzet vagy érv, amely feloldható lenne. Másodszor, egy ilyen megbeszélésen a hangsúly a szenvedélyes és a belső életvitelre összpontosít. Már megvitattuk a második okot. Röviden szólaljon meg az elsőre.
A tudományos tervben Kierkegaard az "objektív" igazságot a végtelen közelítés szempontjából tekinti. E tekintetben sokkal átfogóbb és összetettebb helyzetről beszélünk, mint példánkban a tábla zöld színével. Bonyolult elméletekről beszélünk, amelyeket soha nem tudunk teljes mértékben megerősíteni, de amit egy folyamatos tanulmány során tesztelünk. Ebben az értelemben képesek vagyunk megközelíteni az igazságot. Kierkegaard szerint azonban soha nem fogunk elérni a végleges és határozott tudást ilyen tudományos megközelítéssel. Ezért mindig különbözni fog a tudományos kutatáson alapuló tudás és a személyes Isten iránti személyes hit. Kierkegaard szerint a tudományos érvek - ellenõrzésük módjától függetlenül - soha nem lesznek döntõ fontosságúak a vallási szférában.
De Kierkegaard még mindig nem hiszi, hogy a keresztény hit csak "szubjektív" igazság, vagyis szenvedélyes hit lett. Kierkegaard hitt Krisztus életében és halálában, mint "objektív" igazságnak. Ez nem egy fikció, hanem történelmi esemény, amelyet a hit megért.
Tehát a Kierkegaard különböző alternatívákkal működik. A szubjektív módon igaz objektumot tudunk elérni az objektív igazsággal szemben (őszintén hiszünk kereszténynek a keresztény Istenhez viszonyítva). Igénytelenül szubjektív módon igaz a valósághoz való viszonyuk (valóban hihetõ pogány a bálványához képest). Alaptalanul helytelen attitűd lehet az objektív igazsággal szemben (a pogány létezően hamis imája az ő bálványához képest). Alaptalanul helytelen attitűdünk lehet az objektív igazsághoz (a keresztény keresztény vallásához való hihetetlen imádság).
Kierkegaard fő célja nem mondani valamit az "objektív", akár tudományos vagy vallási igazságról, hanem annak bemutatására, hogy mennyire fontos a "szubjektív" igazság.
De persze minden sokkal bonyolultabb, hiszen Kierkegaard az emberi életet paradoxonokkal és ellentmondásokkal teli. Végül, de nem utolsósorban, a keresztény hit paradoxon. Végső soron a hit bizonyítja, hogy nehéz problémát jelent a gondolkodásra. Ezért fontos, hogy ragaszkodjunk ahhoz a véleményhez, hogy az élet olyan ugrásokkal jellemezhető, amelyeket semmilyen érvelés és érlelési folyamat nem tud legyőzni. A konkrét történelmi Isten iránti szenvedélyes hit a paradoxonok és ugrások legnagyobb és legfontosabb eszköze.