Munkanélküliség és foglalkoztatás (3) - esszé, 2. oldal
A gazdaságilag aktív népesség 2-3% -át általában súrlódási munkanélküliség fedezi [2, 1. o. 137 ± 138].
A strukturális munkanélküliség csökkentése érdekében ki kell terjeszteni a képzési személyzet rendszerét, javítani kell a munkavállalók képességeit, valamint a foglalkoztatási szolgálatok szinkron és harmonikus munkáját a vállalkozásokkal [2. 138].
A ciklikus munkanélküliség az ipari válság során bekövetkezett termeléscsökkenés miatt következik be. Ez akkor fordul elő, amikor csökken az áruk és a szolgáltatások iránti kereslet, a foglalkoztatás csökkenése, és a munkanélküliség növekedése. Emiatt a ciklikus munkanélküliség néha úgynevezett munkanélküliség, amely a kereslethiányhoz kapcsolódik [4. 158].
A munkanélküliek ciklikus formája jellemző a depresszió és a gazdasági ciklus csökkenésének fázisaira, azaz az üzleti tevékenység csökkenésének időszakaiban. A munkanélküliség ciklikus formájának mértéke és időtartama csúcsot ér el a gazdaság csökkenésével és a minimális szintő növekedésével. A gazdasági növekedések és leértékelések időszakában a ciklikus munkanélküliség mértéke 0 és 10% közötti vagy annál nagyobb mértékben ingadozhat.
Az ilyen típusú munkanélküliség negatív következményeinek enyhítése érdekében szükség van az állam által finanszírozott speciális foglalkoztatási programok kidolgozására és elfogadására [2. 141].
A munkanélküliség e három formája alapvető. Általánosságban elmondható, hogy a gazdaság több mint 20 munkanélküliséget különböztet meg. Íme néhány közülük.
Szezonális munkanélküliség okozta egyenlőtlen mennyiségű termelés által végzett egyes ágai különböző ideig, azaz néhány hónappal a munkaerő iránti kereslet ezekben az ágazatokban növekszik (és ezáltal csökken a munkanélküliség), a másik csökken (a munkanélküliségi ráta emelkedése).
Szezonális munkanélküliség jellemző a mezőgazdaság, a turizmus, egyes iparágak (fur, hal, bálnavadászat, gombák gyűjtése, bogyós gyümölcsök, gyógynövények, stb) által okozott természeti tényezők és elég könnyen jósolható területeken uralja e gazdasági tevékenységet [5 , o. 251-252].
Az intézményi munkanélküliség a munkanélküliség, amely az állam vagy a szakszervezetek beavatkozása esetén olyan mértékű bérek megállapításakor keletkezik, amelyek különböznek a természetes piacgazdaságban kialakulóktól [2. 144].
A kényszeres munkanélküliség akkor fordul elő, amikor a munkavállaló egy adott bérszintre képes és akar dolgozni, de nem talál munkát.
A rejtett munkanélküliség sajátosságai a következők:
1) az ilyen típusú munkanélküliség bármikor nyitott formává válhat
2) a rejtett munkanélküliség mértéke nagyon nehéz meghatározni [2. 148].
A tartós munkanélküliség olyan embereket foglal magában, akik hosszú ideig nem találnak munkát. És bár a munkanélküliség ilyen formája jelentéktelen (az ILO szerint kevesebb, mint 1%), a negatív következmények mértékének megfelelően a stagnáló munkanélküliségnek nincs egyenlője. Azok az emberek, akik hosszú ideig nem tudtak munkát találni, erkölcsileg depressziósak. Fokozatosan elveszítik szakmai készségeiket - ismereteket, készségeket, képesítéseket.
Jellemző, hogy a munkanélküliek az anyagi és a pszichológiai problémák fontosságát tekintve egyenrangúnak tekintik magukat [2. 148].
1.3 Munkanélküliségi ráta, meghatározása. Természetes szint
A munkanélküliségi ráta a munkaerő munkanélküli részének százalékos aránya, a munkanélküliek aránya a gazdaságilag aktív népesség számához (% -ban).
A teljes foglalkoztatásban a munkanélküliség meghatározása feletti vitákat súlyosbítja az a tény, hogy a gyakorlatban nehéz megállapítani a munkanélküliség tényleges szintjét. Az egész lakosság három nagy csoportra oszlik.
Olyan személyek, akik nem tekinthetők a munkaerő potenciális összetevőinek
16 évesnél fiatalabb személyek, valamint szakosodott intézményekben, például a pszichiátriai kórházakban vagy a büntetés-végrehajtási intézményekben - pl. Ez magában foglalja azokat az embereket, akik nem tekinthetők a munkaerő potenciális összetevőinek.
"A munkaerőből visszavonult"
Olyan felnőttekből áll, akiknek lehetősége van a munkára (háztulajdonosok, diákok, nyugdíjasok), de valamilyen okból nem dolgoznak és nem keresik a munkát.
Ez a csoport olyan embereket foglal magában, akik képesek és akarnak dolgozni. Úgy vélik, hogy a munkaerő munka és munkanélküli, de aktívan keres munkát [4. 159].
MUNKAHELY = alkalmazottak száma + munkanélküliek száma
A munkanélküliség szintje = A munkanélküliek száma * 100% [3, p. 428].
A munkanélküliségi ráta pontos becslését a következő tényezők bonyolítják:
3. Hamis információ. A munkanélküliségi ráta túl magas lehet abban az esetben, ha valamilyen munkanélküli azt mondják, hogy munkát keres, annak ellenére, hogy nem felelnek meg a valóságnak, valamint az illegális gazdaság hozzájárul túlbecsléséről hivatalos munkanélküliségi ráta [4, p. 159].
A munkanélküliség természetes szintje.
A gazdaságban mindig van egy bizonyos szintű munkanélküliség, amelynek összege évről évre változik. A szokásos szintet, amely körül ingadozások fordulnak elő, a munkanélküliség természetes mértékének nevezik, és az eltéréseket ciklikus munkanélküliségnek nevezik. [2, 140-141. Oldal].
Ennek következtében a munkanélküliség természetes szintje olyan szociálisan minimális szint, amely megfelel a teljes foglalkoztatás fogalmának. A természeti munkanélküliség a gazdaság számára a legjobb munkaerő-tartalék. Ezek a munkavállalók magas mobilitást élveznek, és képesek gyorsan (egy másik iparágra vagy régióra) mozogni a termelési igényektől függően.
A munkanélküliség természetes üteme nem konstans. Időről időre ez a mutató az intézményes változásoknak - a társadalom törvényeinek és szokásainak változása - miatt felülvizsgálható. Oroszországban a természeti munkanélküliségi ráta 5 - 7%. 428].
1.4 A munkanélküliség okai
A valódi élet messze nem ideális. A munkanélküliségi ráta soha nem esik nullára, és természetes szinten ingadozik. Az okok, amelyek miatt az igazi munkaerőpiac nem biztosít abszolút foglalkoztatást, a következők lehetnek:
Ennek a jelenségnek az első magyarázata az lehet, hogy bizonyos időre van szükség a munkához. Az ilyen munkanélküliség, amelyet súrlódásnak neveznek, gyakran viszonylag rövid munkakörülményeket magyaráz. [3, 38. o.]. 432].
A munkanélküliség magyarázata a következõ három lehetõség szerint azt jelenti, hogy a munkaerõpiacnak nincs olyan üres álláshelye, amely mindenki számára, aki munkát akar szerezni. Ilyen helyzetekben strukturális munkanélküliségről beszélnek, amely hosszú munkakörülményeket feltételez. E jelenségnek három oka van: a minimálbér törvények alkalmazása, a szakszervezetek tevékenysége és a bérek hatása.
1) A munkanélküliség fő oka a minimálbér törvényei, mivel a modern gazdaságban a munkavállalók többségének bére messze meghaladja a törvényi minimumot. E jogszabályok alkalmazása leginkább a legkevésbé tapasztalt munkavállalók érdekeit érinti, főleg a serdülők.
Egy példa, amely a 3. ábrán látható. 2, lehetővé teszi számunkra, hogy általánosabb következtetést vonjunk le: az egyensúlyi szint feletti többletszint a munkanélküliséghez vezet. A minimálbér törvények létezése az egyik oka annak, hogy a bérek "túl magasak". Például, ha a bérek meghaladják az egyensúlyi szintet, a munkaerő kereslet alacsonyabb, mint a kínálat, a munkanélküliség pedig azzal magyarázható, hogy a munkanélküliek várják az új munkahely kialakulását [3. 433].
2) A szakszervezetek azok a munkavállalók szervezetei, akik a munkáltatókkal a bérek és a munkakörülmények között tárgyalnak. A kollektív munkaszerződés megkötésére irányuló tárgyalások során a munkáltatókkal való munkáltatói megegyezéssel jutnak el. A szakszervezetek magasabb béreket, magasabb nyugdíjakat igényelnek stb. Ha a munkáltató elutasítja ezeket a követelményeket, a szakszervezet vezetője felszólíthatja a munkavállalókat a sztrájkra. Ennek eredményeként a sztrájk van a termelés csökkenése, az eladási volumenének, ezért a nyereség, vállalkozások fenyeget megszűnése szervezési munka, kénytelenek vagyunk elfogadni béremelést. Amikor a szakszervezetek elérik az egyensúlyi szintet meghaladó béreket, csökken a munkaerő iránti kereslet, és nő a kínálat és a munkanélküliség aránya. Így, amikor a szakszervezetek keresik béremelést egyik szektor a gazdaság, ez növekedéséhez vezet a munkaerő-kínálat és az alacsonyabb bérek másik által nem lefedett ágazatokban a szakszervezeti mozgalom.