Anekdota a vovochkuról
A tanár megkérdezi a gyerekeket:
- Gyermekek, ki és hogyan segítette a frontot?
Nastya:
- Elküldtem dohányzacskókat az elülső oldalra.
Mása:
- Segítettem az anyámnak, hogy kötéseket készítsen.
tanár:
- Jól van!
Kis Johnny:
- És adtam a katonák kagylókat!
- Vovochka, te egy igazi hős! Köszönetet mondtak neked?
- Igen, azt mondták nekem: "Zerg, Voldemar!"
- Vovochka, mi a mese?
- Ez az, amikor az állatok beszélgetnek egymással. Például egy sertés beszél egy majomhoz, így vagyunk most!
Kis Johnny hazajön, úgy néz ki a nyitott ajtón át a szobába, és lát egy húga - ő áll a tükör előtt meztelenül, gyengéden simogatta magát a testében, és azt suttogta: „Ó, ember akarok.”
Vovochka meglepődött, de nem szólt semmit, felkészítette a leckéket és lefeküdt. Másnap ismét az iskolából jön, és egy felfoghatatlan zaj miatt újból bepillant a testvér szobájába. És ott. A 10 emberből álló, egymásnak egészségesebb darabok a húgát, ahogy akarják, és általában minden lehetséges módon. Vovochka rohan a szobájába, gyorsan levetkőzik, feláll
a tükör előtt elkezd ütni és ecstaticusan suttogja: "Kerékpár, kerékpár".
Vovochka és Lenochka sétálnak a városban. Kis Johnny:
- Lenochka, akarsz fagylaltot?
- Azt akarom.
- Két-tizenöt!
Menj tovább. Vovochka ismét megkérdezi:
- Lenochka, több fagylalt akarsz?
- Szeretném! válaszolja Lenochka.
- Két-tizenöt!
Ettünk.
- Még mindig akarsz? - Vovochka iránt érdeklődik.
- Nem!
- Egy huszonnyolc!
Vovochka először ment az első osztályba, és örömmel visszatért:
- Már tudom, az ábécé: a-BE-ve-ge-te, e-ka-le-ME-ne, Jo-Pare-Se-Te, PV-hu-én!