1 A közszektor szervezeti felépítése és mechanizmusa
A huszadik században vegyes gazdaság jelent meg és fejlődött. Ez a meghatározás azt sugallja, hogy ez a különböző eszközök kombinációja a ritka források elosztására a versengő alternatívák között. Egyrészt létezik egy olyan szociális eszköz, mint a piac, amely a verseny "láthatatlan" hajtóerejét használja a föld, a munkaerő, a tőke és a cégek számára a végső fogyasztási cikkek előállítása során felhasznált árak felhasználására. Másrészt a piaci erőkkel együtt léteznek más mechanizmusok az erőforrások elosztására, amelyek általában nem piaci jellegűek. Ezek közül a legfontosabb az állam által képviselt állami szektor tevékenysége.
Az állam a gazdaság egy speciális ágazataként egy bizonyos erőforráspotenciál, különböző technológiák, a lakosság és a szervezetek közötti kapcsolatok, a döntések előkészítésének, elfogadásának és végrehajtásának mechanizmusa.
Ezen intézmények mellett a legszélesebb értelemben vett állami szektor magában foglalja a nem állami nonprofit szervezeteket is. A nonprofit szervezetek szektora, amely nagy fejlõdést ért el a legfontosabb külföldi országokban, a civil társadalom fontos eleme. Ezek a struktúrák a piaci hiányosságok területén végzik tevékenységüket, és nem nyereségorientáltak. Tevékenységük céljait és célkitűzéseit a chartában rögzítik. A nonprofit szervezetek profitot nyújthatnak, de kizárólag a törvényben meghatározott célok elérésére irányulnak. A nonprofit szervezetek és az állami szervezetek között fontos különbség az, hogy önkéntes alapon és önállóan működnek. Ők nyitottabbak és felelősek a szolgáltatások fogyasztóihoz. Bizonyos esetekben a nonprofit szervezetek átruházhatják az állam által hagyományosan végrehajtott szabályozási funkciókat.
A közszféra nem csak állami vállalatok és szervezetek, amelyek az állam tulajdonában vannak, hanem pénz is. Ebben a tekintetben az államháztartás kulcsszerepet játszik a közszféra összetevői között: az állami költségvetésből, bevételeiből és kiadásaiból.
A közszféra a gazdaság vagy a gazdasági tér egy része, ahol együttesen a következő konkrét feltételeket határozzák meg:
· A piac nem működik vagy működik részben, ezért a gazdasági tevékenység összehangolásának nem piaci módja érvényesül, a szervezet nem piaci típusa a tevékenységek cseréjére;
· Magán, nem nyilvános, az áruk előállítása, elosztása és fogyasztása;
A piaccal ellentétben a közszféra olyan közjavakkal foglalkozik, amelyek többnyire nem adják el vagy vásárolnak. Azokban az esetekben, amikor kereskedelmi ügyletről van szó a közjóról, ez nem tekinthető a közszervezetek tevékenységének fő motivációjának. Ebben a tekintetben az állami szektor szervezeteit nonprofit szervezeteknek nevezik. Mivel a közszféra uralja az állami szektort, gyakran nevezik a gazdaság állami szektorának. A közszféra struktúrája heterogén, és három alszektort tartalmaz: állami, önkéntes, nyilvános, vegyes. Egyrészt a vegyes ágazat közbenső pozíciót foglal el a köz- és a piaci szektorok között, másrészt a közszféra szomszédos zónája van a közvélemény és az önkéntes-állami alágazatok között.
A közszféra nagyságrendjét az állami tulajdon (az erőforrások tartalma) nagysága, valamint az állami bevételek és ráfordítások volumene (az összegyűjtött és felhasz- nálható alapok áramlása) jellemzi. Az állami szektor hagyományosan erős pozíciókat tartott olyan területeken, mint a védelem, az alapkutatás, az oktatás, az egészségügy, a kultúra és az önkormányzati szolgáltatások. A közszféra nagysága nagyban függ nemcsak az ország objektív gazdasági lehetőségeitől, hanem a folytatott politika hagyományaitól és jellemzőitől is. A Wagner-törvény (a 10. század végén megfogalmazott) törvénye szerint a közszféra részesedése a gazdaságban a történelmi perspektívában folyamatosan növekszik. A német közgazdász ezt a mintát összekapcsolta azzal a folyamattal, amely a magánpiacot közjavakkal hódította meg.
Az új gazdasági körülmények között az állami aktusok, mint az egyik piaci szereplők és az állami szektor kezdik kölcsönhatásba valamint az állam és az állami, non-profit, magán, vegyes szervezetek kell változtatni a szervezeti és működési struktúrája az államháztartás, ami lehetővé teszi, miközben a szabályozó szerepét az állam, Annak érdekében, hogy egyensúlyt teremtsünk a szociális szükségletek köre és a találkozás lehetősége között.
Az első esetben a közjavak iránti kereslet kérdése, a kínálatuk második esetben. Ezen piaci jelenségek valóságos létezése a nem piaci közszektorban szükségessé teszi egyensúlyuk megteremtését. Más szóval szükség van egy nem piaci kiegyensúlyozó mechanizmusra, amely szerepel a közszféra piaci forgalmában. A piaci szektorban egy ilyen mechanizmus az ingyenes árképzés folyamata, amely egyensúlyt teremt a magántermékek kínálatával és keresletével. De még ebben az esetben a piaci egyensúly az állam által jelzett közvetett intézményi korlátokon (adók, szubvenciók, árszint korlátozás) függ.
Az állami szektorban a szabályozási mechanizmusnak alapvetően eltérő tervezése és sajátossága van, a jogvita jellemzői és a közjavak kínálata miatt. A közjavak jellege szükségessé teszi az igények egységes kielégítését. A közjavak kínálata különbözik attól, hogy állami és állami szervek valósulnak meg, bár a fogyasztók, vagyis a társadalom tagjai az adók és az önkéntes kifizetések formájában viselik az áruk fogadásának legnagyobb részét. Az első esetben arról beszélünk, hogy a gazdasági szereplőket arra kényszerítik, hogy vegyenek részt a közjavak előállításában, a második esetben önkéntes részvételüket ebben a folyamatban. A közjavak kínálatának és keresletének egyensúlyának biztosítása érdekében e folyamatnak a közszférában megvalósuló része nagymértékben befolyásolja, mivel itt jelentős mennyiségű közjavak keletkeznek. A hazai szakirodalom kiegyenlítésének ilyen mechanizmusát pénzügyi és költségvetési forrásnak nevezik, amelyet a közjavak iránti kereslet és kínálat között létrejövő "költségvetési egyensúly" -ként definiálják. költségvetési egyensúly fogalma feltárja a természetét és lényegét a mechanizmus létrehozása és terjesztése a közjavak, és figyelembe véve a kollektív jellegét fogyasztásuk, tükrözve annak szükségességét, kötelező és nem kötelező erejű dokumentumok hatással van a gazdasági szervezetek, hogy tegye lehetővé a közjavak.