Magától értetődő, hogy a Munka Törvénykönyve
Anyagok a témában:
A közvetlen tényleges kár fogalmát a művészet tartalmazza. 238 TC.
A direkt tényleges kár kifejezés valódi csökkenés a készpénz vagyona a munkáltató vagy a romlás az említett tulajdonság (beleértve a tulajdon harmadik felek birtokában a munkáltató, ha a munkáltató felelős megőrzésre a tulajdon), valamint annak szükségességét, hogy a munkáltató, hogy a költségeket vagy felesleges kifizetéseket a vásárlást, a vagyontárgy helyreállítása vagy a munkavállaló által harmadik felek által okozott kár megtérítése.
A közvetlen tényleges kár tudható be, például pénzhiány vagy ingatlanok értéke, romlása anyagok és berendezések, helyreállításának költségeit a sérült ingatlanok, a kifizetés időpontjában kényszerű tétlenség és a tétlenség, a befizetett összeget a büntetés és mások.
Köteles megtéríteni közvetlen, tényleges kár keletkezik a munkavállaló abban az esetben, ha az ilyen károk okozta azokat közvetlenül a munkáltató (pl miatt kevés a rábízott értékek), valamint abban az esetben, ha a kár, mert a munkavállaló által okozott más személyek, valamint a munkáltató megfelel a jelenlegi jogszabályok kötelesek kompenzálni ezt a kárt.
A munkavállaló által harmadik felek által okozott kár esetén meg kell érteni a munkáltató által harmadik személyeknek fizetett összegeket kártérítésként. Emlékeztetni kell arra, hogy a munkavállaló csak ezeken az összegeken belül lehet felelős, és ha a munkavállaló bűncselekményei (tétlensége) okozhat okozati összefüggést, és károkat okoz harmadik felek számára.
Az Art. 392 TC munkáltatónak joga van perelni a munkavállaló behajtására irányuló kifizetett kártérítés összegét a harmadik felek által számított 1 éven belül a kifizetés időpontját a munkáltató mennyiségű adat (lásd. 15. o az állásfoglalás a plénum az RF fegyveres erők, „A törvény alkalmazása a bíróságok foglalkoznak anyagi felelősség a munkavállalók a munkáltatónak okozott károkért ").
A nem keresett jövedelmet (nyereségvesztés) nem lehet behajtani a munkavállalótól.
Anyagok a témában:
A rekreációs időtartam típusát az Art. 107 TC. A rendelkezésre állás időtartamától és céljától függően eltérőek. E cikknek megfelelően a pihenési idő típusai a következők:
szünetek a munkanap folyamán (eltolás);
napi (csere) pihenés;
Hétvégék (heti megszakítás nélküli pihenés);
munkaszüneti napok;
vakáció.
Anyagok a témában:
Pihenőidő az Art. 106 TC az az idő, amikor a munkavállaló mentes a feladatai ellátásától, és amelyet saját belátása szerint használhat (például sportoláshoz és fizikai erők rehabilitálásához, háztartási munkák elvégzéséhez, tanulmányozáshoz, szórakozáshoz).
A pihenési jog mindenki alkotmányos joga. Ennek a jognak a biztosítása, Art. Az Alkotmány 37. cikke kimondja, hogy a munkaszerződés alapján a munkavállalók számára biztosított a munkaidő, az ünnepek és a szabadságok időtartama, a szövetségi törvény által megállapított éves fizetett szabadság.
A TC-t felszólítják arra, hogy biztosítsa ezen alkotmányos garanciák végrehajtását, azok specifikációját és feltételeinek megteremtését annak érdekében, hogy a munkavállalók helyesen használhassák a nyugdíjra való jogosultságukat. A pihenőidőt szabályozó TC-normákat minden munkáltatónak be kell tartania, függetlenül azok szervezeti és jogi formájától, valamint attól, hogy milyen típusú vagyonra épülnek.
Anyagok a témában:
A promóció a munkaügyi fegyelem biztosításának egyik módja a munkavállalói érdemek nyilvános elismerésének bizonyos formája a sikeres munkával kapcsolatban. A munkavállalónak nemcsak pozitív erkölcsi hatása van, hanem bizonyos előnyöket is magában foglal.
A promóció pozitív hatással van nemcsak a foglalkoztatottakra, hanem a szervezet egyéb alkalmazottaira is, bizonyos ösztönzés arra, hogy lelkiismeretesen eleget tegyenek a rájuk ruházott feladatoknak, megfigyeljék a munkaügyi fegyelmet.
Anyagok a témában:
A fegyelmi felelősség a munkavállaló kötelessége, hogy válaszoljon az általa elkövetett fegyelmi bűncselekményre és a munkajog által előírt szankciókra.
A kizárási intézkedés alkalmazásával büntetik a munkatársat megsértő munkavállalót. Azonban a fegyelmi felelősség szerepe a munkaügyi fegyelem biztosításának eszközeként nemcsak a fegyelmi bűncselekményt elkövető alkalmazott megbüntetése, hanem a további jogsértések megakadályozása, beleértve más alkalmazottakat is. Más szavakkal, a büntető funkció mellett a fegyelmi felelősség megelőző (megelőző) feladatot is ellát.
A fegyelmi felelősség a munkavállaló pontos munkavégzésének bűnösségének vagy nem megfelelő teljesítésének felel meg. a munkaszerződés által ráruházott feladatok és a belső munkaügyi szabályok szabályai. E tekintetben a munkavállalót nem lehet fegyelmi felelősségre vonni, például a közbiztosság elutasításáért, a közönségen belüli magatartási szabályok megsértéséért stb.
Anyagok a témában:
Felelősség munkajog legáltalánosabb értelemben úgy határozható meg, mint egy adó egyrészt a munkaviszony (vagy munkáltatói), hogy kompenzálja anyagi károkat okozott, hogy a másik oldalon a hiba, vagy nem megfelelő teljesítése a párt rendelt működik feladatokat.
A felelősség alapja az a jogi kötelezettség a munkavállaló gondoskodik a munkáltató tulajdonát és más dolgozók lelkiismeretesen teljesítette rendelt működik feladatait, és a munkáltató -, hogy dolgozik, mivel a munkaszerződés, hogy biztonsága érdekében a munkaerő és a lakossági igények kielégítésére, teljesítésével kapcsolatos munkát feladatok fizethet béreket teljes mértékben és időben (21. cikk, 22 TC).
A felelősség alapja az, hogy a munkaszerződésben részes fél nem teljesítette vagy nem megfelelő módon teljesítette az ehhez rendelt feladatok ellátását, amennyiben ez anyagi károkat okozott.
A felelősség a jogi felelősség egyik típusaként csak bizonyos kötelező jogi feltételek jelenlétében merül fel. Először is anyagi károk vannak. Nincs kár - nincs felelősség. A munkaszerződésben részes felek anyagi felelősségének további kötelező feltételei a következők: a) a károkat okozó cselekmény (tétlenség) jogellenessége; b) a jogellenes cselekmény és a felmerült anyagi kár közötti okozati összefüggés; c) bűnösség a jogellenes cselekmény elkövetésében (tétlenség), amely anyagi kárt okozott (az EK 233. cikke).
A munkáltatónak (munkáltatónak vagy alkalmazottnak), aki kárt okozott a másik félnek, ezt a károkat a Munka Törvénykönyve és egyéb szövetségi törvények (1. rész, a Kódex 232. cikke) normái szerint kompenzálja. Azonban a munkaszerződés vagy az ahhoz csatolt írásbeli megállapodások meghatározhatják a szerződő felek felelősségét. Ugyanakkor a munkáltató szerződéses felelőssége a munkavállaló számára nem lehet alacsonyabb, és a munkavállaló a munkáltatónál magasabb, mint a TC vagy más szövetségi törvények által előírt.
Anyagok a témában:
A munkaszerződésben részt vevő felek cselekményeinek vagy tétlenségének jogellenessége azt jelenti, hogy nem felelnek meg a törvényeknek, egyéb szabályozási jogi aktusoknak, valamint a munkaszerződés feltételeinek. Ugyanakkor olyan tevékenységeket, amelyeket rendkívüli szükségállapotban követtek el (például tűz oltása, az emberi élet megmentése stb.) Nem ismerhető fel jogellenesnek.
Az anyagi károkat okozó munkavállaló intézkedései nem ismerhetők el jogellenesnek, ha a munkáltató utasításainak megfelelően elkövetettek, vagy az ilyen utasítást felhatalmazó személyek.
Az anyagi károkat okozó munkaszerződésben részt vevő fél mulasztása jogellenesnek tekinthető, ha a meghatározott szabályoknak megfelelően a meghatározott körülmények között elkövetett cselekményeket nem követték el. Például a késztermékeknek a vevő felé történő szállításának megszervezéséért felelős alkalmazottja nem tette meg a szükséges intézkedéseket, ezzel kapcsolatban a munkáltató kénytelen volt fizetni a vevőnek a termék késedelmes szállításához.