Ahogy mentem a tehén (Victor Deriagin)
A tehén megsütjük hoztunk létre nagyon baráti kapcsolatokat. Amikor a nagymamám fejte neki, megetettem az ivadékokat a kenyér héja, a torta, a só füvet. Imádtam a meleg, titokzatos félhomályban a kiságy, a szaga a tej és a széna, kedves csilingelő tej fúvókák a vödröt. Simogattam a tehén nyakába, pochosyval homlok között a szarvak, és megsütjük a barátokkal. Fejés izgalmas rejtély számomra. Ugyanakkor folyamatosan figyeli, ahogy én jó nagyanyám, én tartottam magam eléggé járatos elméletileg. I hét éves volt, és én készül menni az iskolába az ősszel. Anyukám oktatási célokra gyakran mondta, hogy ő maga abban a korban volt, egy független, vigyáznak a fiatalabb testvérek, megtisztítása a házat, és tudta, hogyan kell tehenet.
Egyszer felbukkant az ügyet, hogy ellenőrizze az elméleti tudást a gyakorlatban, és bizonyítja, hogy anyámnak, hogy én is független. Egy nyári este egyedül voltam a házban, és találkozott az ivadékok a legelőre. Cow csúszott egy darab kenyeret, és körülnézett.
A ház egy tűz hordó vízzel. Futottam a hordó, összegyűjtött marék vízzel mossuk megsütjük tőgy, majd leültem, ahogy a nagymamám, és a csúszó mozgását a kezét húzta a mellbimbói. Több kísérlet után, hirtelen két fehér csordogál a földre. Húztam még néhány alkalommal, és megállt, elégedett siker - megvan minden ugyanaz! Azonban a tej továbbra is áramlik a tőgye egy zsúfolt saját, és én nyugtalan, és hogyan kell megállítani most? Álmodozás Elvittek egy erős pofont és a nagymama szavait:
-Nos Carry vödör, Mazurik gyorsan!
Hanyatt-homlok rohantam be a házba, és egy perccel később jött az ismerős csengése fúvókák a vödör, majd egy elégedetlen morgás nagymama: azt mondják, nem ez a helyzet kívül fejés egy tehén. Este, a nagymama mesélt nagybátyja Péter, és hallgatag bácsi fejezte hozzáállása egy szóval: „fejő!” És kaptam egy pofont jelentősen súlyos először. Talán a faluban, amelyek érzékenyek a történelem, a becenevet ragadt rám, ha nem egy másik történet azonos megsütjük.
Nagyi gyakran dicsérte megsütjük beszélgetések jó tejtermelés. „De neki, a szegény, belerohant a háború - lovak egykor az első,” - mondta. Egyszer találtam a megsütjük fekvő árnyékában az istállóba. Lassan rágott fű, lustán legyezte a farkát, és tükrözi a boldogság az ő ibolyakék szemét. Bántam tehén pirítós, és aztán jött egy pajkos gondolat: ha megsütjük szántott, úgy ez a tetején, és egy kört, mint lehetséges! Azt kell mondanom, hogy a tapasztalat a lovaglás én nagyon kicsi, mindössze kétszer, majd nem lovagolni.
Simogatta megsütjük. Azt gondoltam: rossz, hogy nincs kantár és nyereg - ki hátán csontok! Aztán eszembe jutott a nagymamám példabeszéd az új Dyadkin sapka: „Te vagy az, mint egy tehén nyeregben.” Nincs több hezitálás, felmásztam a hátán megsütjük. Izgatottan fejét rázva, Malka talpra állt, és futott először, majd költözött vágta. Igen, ez egy igazi vágta, és én maradtam hátul, és nem esik. A spin a britek nem volt olyan puha, mint egy ló, és úgy éreztem, egy bizonyos szorongás. De nem esik. Így lovaglás egy tehenet, mentem át a falun - meglepően örömére felnőtt és fiúk. De a végén a falu Malka készült nyulat kedvezmény - ugrás az oldalán - leestem, és fáj a határozottan. Péter bácsi, miután értesült az én trükk lovaglás, csendes. De hamarosan vettem fel a képzés. Így a nyár végén én szilárdan tartotta lóháton.