Nemzetközi szerződések letéteményese
A nemzetközi szerződések letéteményesének fogalma.
A nemzetközi szerződések letéteményese fontos eljárási szerepet játszik a nemzetközi megállapodások, különösen a többoldalú szerződések működésével kapcsolatban, és felelős az eredeti dokumentumok tárolásáért. A XIX. Század végén az államok kezdték helyettesíteni a ratifikációs eszközök cseréjét egy dokumentum aláírója között, egy sokkal egyszerűbb gyakorlat az ilyen dokumentumok egy helyen történő letétbe helyezésére. A szerződő felek kívánságaitól függően a központi értéktár általában a tárgyaló állam külügyminisztériumát, vagy a Nemzetek Szövetségének főtitkárát, később pedig az Egyesült Nemzetek Szervezetét jelölte ki. Napjainkban általános gyakorlat a nemzetközi szerződés mint letéti vagy nemzetközi szervezet illetékes testülete, vagy olyan állam kijelölése, amelynek égisze alatt egy konferencia összehívására kerül sor egy bizonyos dokumentum tárgyalására.
A nemzetközi szerződések letétkezelői funkciói és hatásköre.
Egy nemzetközi szerződés letéteményese, egy vagy több állam, nemzetközi szervezet, egy ilyen szervezet vezetőségi tisztviselője (a bécsi egyezmény 76.1. Cikke) vagy bármely más testület működhet. A szerződés letétkezelőjének feladata nemzetközi jellegű, feladatainak ellátása során a letétkezelő köteles pártatlanul eljárni (a bécsi egyezmény 76. cikkének (2) bekezdése).
A letéteményesnek a szerződéssel, különösen a csatlakozással és a fenntartással kapcsolatos kérelmek felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörének kérdése külön vita tárgyát képezi. Például az, hogy egy dokumentum helyes és megfelelő formában van-e, nem mindig választható el egymástól olyan független kérdéseket illetően, mint a fenntartás tartalmának megengedhetősége vagy az alany jogi alkalmassága ahhoz, hogy betartsák a szerződés rendelkezéseit.
Az egyik vitatott kérdés az volt, hogy milyen mértékben lehet azonosítható a dokumentum letétkezelő általi kézhezvétele az érdekelt államok általi kézhezvételével. Az uralkodó nézet szerint úgy tűnik, hogy a nemzetközi szerződés letéteményese nem tekinthető a felek közös ügynökének. A bécsi egyezmény szerint a nyilatkozatot a letéteményes általi kézhezvételét követően tekinti; Például, egy állam beleegyezését kötik meg egy szerződéshez, mivel ez feltételezheti a teljes szerződés hatálybalépésének feltételeit (Bécsi Egyezmény, 24.4., 16. és 78.b cikk). Az értesítést nem tekintik az általa szándékolt államnak beérkezőnek, amíg azt a letéteményes nem tájékoztatja (a bécsi egyezmény 78.c).