Miért van szükség az orosz irodalomra
Miért kell az orosz irodalom? A modern társadalomtudat egyik meghatározója egyfajta ideológiai üresség érzése. Ezt az elképzelések vákuuma kíséri, hogy mi nemzeti identitásunk, és mi alakul ki. Ezen kívül van egy vákuum az ideológia, amely meghatározza a természet a történelmi utat áthaladni, a jelenlegi helyet a nemzeti-történelmi teret, valamint a kilátások, közel és távol, akik nyitottak a modern ember és a társadalom egésze számára.
Integrált ötlet hiánya a tudatos történelmi szemlélet hiánya. Anélkül, hogy lehetetlen lenne az egy nemzet és az államhoz tartozó emberek egységének kialakulása, a szupra-személyes célok és érdekek alapján, mert ez az egyetlen dolog, amely ellensúlyozható a társadalom porlasztásával. Mi az alapja egy általánosan érvényes nemzeti elképzelésnek? Először is, a történelmi emlék emlékének feléledése, mint a mindennapi emberi lét tényleges összetevője. Egy modern orosz (orosz) ember képes és érzi magát mindennapi életében, hogy ezer éves kulturális és történelmi hagyomány örököse. Másodszor, a modern ember számára, mint mindig, meg kell érteni az orosz civilizáció létezésének történelmi célját és a személyes részvételt ebben a célban. Csak akkor érezheti magát és a társadalom egy részét, és az állam egy tagját.
Kezdjük azzal, hogy megsértette a mély, évszázados nemzeti élet és az élet elveit kapcsolatok, amikor a kultusz személyes siker csak nem tudta uralni a közösségi tudat, a szó és a becsületesség priori szignifikánsan fontosabb a pénzügyi életképességét és a meghatározott érték a személy, ahol a tisztaság uralkodott a tisztátalanság és ott volt a koncepció kezet, kezet egy férfi, amikor a becsület értékes jelentősen magasabb, mint a saját életüket. Van egy kérdés: ha ezeket a funkciókat, ha gyökerezik a nemzeti mentalitás, visszavonhatatlanul elsüllyedt, hogyan tudnak a hosszú távú létezését, és hogyan tudjuk ítélni őket? Mi a régi szép élet mitológiája, ellentétben a jelenlegi körülményekkel?
Visszatekintve az élmény a huszadik század, sok író Szovjet-Oroszországban és a száműzetésben fel az orosz irodalom a hibás a történelmi megrázkódtatások, hogy esett a sok. A nyugati, ezt a nézetet indokolt az alábbiak szerint: ez egy irodalmi kép az orosz emberek, valami megtört, és hiányzik a tisztesség Anyegin és Pecsorin, a passzívan szemlélődő, mint Oblomov az ágyán, a műveletlen és lusta, mint Mitrofanushka mögé bújva anyám szoknyája, úgy megalázott minket szemében Európa és bemutatott egy könnyű préda a Wehrmacht, amikor kidolgozta a tervet „Barbarossa”. A németek elvárják, hogy itt találkozzanak az Oblomovokkal. Orosz irodalom megtévesztette őket elhiteti hamis elképzelések az orosz ember, és ez a csalás túl drága nekünk kerülni. Írók, hogy a történelmi tapasztalat ismert elnyomás és emelt tábori témájú humanista pátosza orosz irodalom talált egy teljes kudarc. A véleménye szerint Shalamova magát a humanista irodalom sérül, mert a valóság nem korrelált az eszméit: „A összeomlása a humanista eszmék, történelmi bűncselekmény vezetett Sztálin táborok, a kemencék Auschwitz, bebizonyította, hogy a művészet és az irodalom - nulla. Amikor szembesül a valós életben - a fő motívum, a fő kérdés az idő. " Ugyanez a motívum hallható bizalmatlanság klasszikus irodalom és Szolzsenyicin - polémia a Dosztojevszkij, az ő „House of the Dead”, hogy vitát Csehov.
Ez shalamov és Szolzsenyicin egy naiv humanizmus, az emberi kezeli a koronát a világegyetem és az igazi jelentése a létezéséről. Amikor szembesül a valódi ellentmondások az élet, különösen a történelmi kataklizmák, ez a hozzáállás megállapítja annak teljes hiánya, de a „szánalmas ideológiája” ember jön létre a boldogság „” beültetni irodalom, kiütötte az »első csapás naryadchikova Drin« ( »The Gulag szigetcsoport«).
Az irodalom a modern nemzedék szemében a nemzeti öntudat, a nemzeti önreflexió szférája. Most az irodalom elvesztette a legfontosabb funkcióját - az emberek tájékozódását a történelmi térben, meghatározza az egzisztenciális tereptárgyakat. A szórakoztató és az opcionális szabadidős formák lettek, az olvasás megszűnt a tekintélyes foglalkozásnak. Ennek eredményeként, a könyvpiac tele van termékekkel nagyon másfajta kínál kulturális hőseinek modern Dasha Vasilyeva, házilag detektív-sorozat Dontsova vagy pszeudo-történelmi regény Fandorin Akunin projekt. Ennek eredményeként a veszteség a benne rejlő irodalom az elmúlt három évszázad, a magas státuszú orosz kultúra, hagyományosan literaturotsentrichnoy keletkezett jelentős űrt kitölteni, amelyben nincs semmi.
Lehetséges-e hasonlítani az egzisztenciális vákuum hasonló helyzetét a kulturális irodalom és a centrikusság elvesztésével? Úgy tűnik, igen. A hagyományos státusszal kapcsolatos irodalmi elvesztés és a korábbi funkciók elvesztése nem lehet fájdalommentes. És itt elkerülhetetlenül beszélünk az állam szerepéről a művészi szó megőrzésében (vagy teljesen elhanyagolva) és annak a kortársaira gyakorolt hatását illetően.
Nézzünk vissza a szovjet időkben. Időbe telt, hogy szidja szocreál, a szovjet rezsim felszámolása elégedetlenség az irodalomban. A negatív hatással van a szakirodalomban a folyamatnak, amely a modern irodalomkritika úgynevezett „államosítása” az irodalom jól ismert. A konkrét áldozat esett és írók, és teljes fiktív irányban (novokrestyanskaya irodalom bemutatott nevek S.Esenina, P.Vasileva, S.Klyueva, A.Ganina vagy képtelensége oberiutov D.Harmsa, K.Vaginova, A.Vvedenskogo). De ez nem csak a pusztítás írók és irodalmi mozgalmak csökkent kormány figyelmét, hogy a szakirodalom. Az első kongresszusán Szovjet Írók (1934) jelölt alapvetően új kapcsolat természete az irodalom és a hatalom, amikor irodalom válik állapot számít, és az író munkáját - népszerű és társadalmilag jelentős. Létrehozta az Írószövetség, kialakítva (először a világtörténelemben) Irodalmi Intézet, amelyeken a vonatok hivatásos írók által szervezett Tudományos Intézet világirodalom. M. Gorky. És mindezen események váltak a tárgy hatalmas nyilvánosság figyelmét, az ember által érzékelt a harmincas évek élesen, és ugyanazzal a büszkeséggel, hogy egy járat az Egyesült Államokban keresztül az Északi-sark és az epikus mentő Chelyuskinites.
Irodalom vezetett a mítosz a forradalom, mint a grandiózus történelmi átalakulás kozmikus méretű, hogy jött létre az Új Világ. Major állandó alakját ez a mítosz történelmi saga A.Tolstoy „Peter”, a regény N.Ostrovsky „Mint edzett acél” Solohov „Emelt szűz” a kollektív eposz. Továbbá ez a mítosz, és egyúttal megteremti a mítosz az új ember, a hős-demiurgosz. Ő megtestesülése lett Levinson ( "A vereség a" Fagyejev), Pavel Korchagin ( "Hogy a Steel volt Edzett" Osztrovszkij), a dohányzás ( "The Road to the Ocean" Leonov). Jellemzői a hős lesz szigor, a magánélet hiánya (szerelem szándékosan áldozta a forradalom), vasaló lesz, a képesség, hogy a szigorú, racionális gondolkodás, az erős lélek, uralja fizikailag gyenge és lesoványodott testet. Az említett funkciók az új ember jár a keresztény motívum megszelídítése a test (elveszett elleni küzdelem egészségügy), az áldozat és a felemelkedés. A mitológiai modellje, az új világ, amely azért jött létre irodalom szocreál, még térben és időben megszerezni a specifikus változók. Idő, a történelem is szolgálhat érintés Start igénylő gyorsuló költsége hatalmas akaraterővel demiurgosz-hős és társait képes megragadni Fortune a haját, és forduljon szembe vele, hogy bunkó a történelem kereke, és azt gyorsabban forognak ( „Peter” A. Tolsztoj) . A mítosz a győzelem időt teremt V.Kataev ( „Time, előre!”).
Egészen természetes, hogy az irodalom helyzete az iskola tárgyaként teljesen más volt, mint most. Ez volt az iskolarendszer alapvető témája, amelyet hangsúlyoztak az a tény is, hogy az esszé volt az első és kötelező végső vizsga, valamint az első és a kötelező felvételi vizsga. A 30-50-es évek szovjet iskolájának tipikus épületének homlokzatai díszítették az írók - Lomonosov, Puskin, Gorky, Mayakovszkij - profilját. A mai napig két alapvető kérdést vethetünk fel. Először is a jelenlegi politikai osztály megérti a természetelleneset és a szervezetet az orosz tudatnak a kulturális irodalmi centrizmus elvesztése miatt? Másodszor, ha megérti, képes-e ellenezni valamit ehhez a helyzethez?
Nem számunkra, hogy válaszolunk ezekre a kérdésekre. Csak azt lehet megítélni, hogy mi történik az iskolában az egyének humanitárius ciklusával, beleértve az irodalmat is.
Az irodalom helyzete a modern iskolában sajnálatosnak tűnik. Úgy tűnik, hogy most egyszerűen nem szükséges, a tehetetlenség létezik, és minden évben elveszíti és elveszti óráit. Ezt a helyzetet fokozta a bevezetése a vizsga, a rendszer teljesen formális, élesen szűkült hideg pragmatikus érdekeit diplomások és gyengít a lényege az emberi tudás. Az USE zúzta a csapást az irodalomban az iskolában. A lényeg az, hogy a humanitárius ismeretek és az irodalom elvben nem formálhatóak. Mégsem az iskola működik, mint egy vizsga az orosz nyelv és irodalom, valamint az átmenet a tesztek és a rövid esszé vezetett arra a tényre, hogy az irodalom elvesztette státuszát kötelező tárgy. A "USE alatt" szakirodalom tanulmányozása semmi értelme sem a diáknak, sem az intézménynek, ahol az eredményeket hozza. Ebben a formában az irodalom vizsgálata valójában nem szükséges. Hogy megakadályozzák a készítmény tudásforma vizsgálat, amely létezett az orosz iskola több mint két évszázad, amely adott elegendő lehetőséget az a személy, hogy kifejezzék magukat -, hogy írjon egy szöveget, amely megértése művészi jelentésű, magán (polgári) helyzetben van, ha volt ideje kialakulni, személyes kapcsolat a hősöknek, a cselekedeteiknek, a motivációiknak és az értékeknek? És Petrush Grinev mellett, aki a csaló előtt áll?