A juh tenyésztés kiválasztása és kiválasztása
4. A juhok kiválasztásának hatékonyságának növelése
Anyag és módszerek
A mezőgazdasági állatok javulását a szelekció alapján választják ki a szelektálható jellemzők alapján, amelyek kvantitatív és kvalitatívak.
A mennyiségi jellemzők (testtömeg, tapadás, hosszúság, vastagság, stb.) Állandó változékonysággal jellemezhetők, azaz bizonyos határokon belül a tulajdonság nagysága bármilyen értéket vehet fel. Például egy gyapjú borotválkozás egyenlő lehet 3.0-val; 3,5; 3,7 kg, és így tovább.
A kvalitatív jelek alternatív kifejezést mutatnak a fenotípusban. Például a gyapjú színét (fekete-fehér), a loncot.
A minőségi és a mennyiségi jellemzők között azonban nincs éles határ. A gyapjú ragyogásánál, ami minőségi jellemző, a mennyiségi kifejezésmódszert javasolják. Meghatározhatja a melanin pigment mennyiségét és eloszlását, valamint objektív ötletet kaphat a különböző színű juhok gyapjúszálak pigmentálásának mértékétől.
A juhokban a szelekciós jelek túlnyomó többsége mennyiségi.
1. Válogatás juhtenyésztésben
A természetes szelekció célja a faj természetben való megőrzése, e kiválasztás eredményeképpen az adott környezeti feltételeknek leginkább megfelelő egyének reprodukálódnak.
A mesterséges szelekció olyan állatok kiválasztására és reprodukciójára irányul, amelyek ember számára kívánatosak. A mesterséges szelekció alkalmazása nem zárja ki a természetes szelekció egyidejű működését, de gyakrabban nem felel meg a természetes szelekció céljának, vagy akár ellentmond azoknak. A juhtenyésztés gyakorlatában az ilyen fajta kiválasztás aránya a tenyésztési munka állapotától és az ipar általános kultúrájától függ. Minél magasabb a pedagógiai munka színvonala és az állatok állat-egészségügyi követelményeinek teljesítése a juhok etetésére és megőrzésére, annál kevésbé a természeti szelekció tevékenységének területe, és fordítva.
A mesterséges szelekció legegyszerűbb formája a tömegkiválasztás, amikor az állatok fenotípusának legjobbja a további tenyésztésből az állományból származik, és azok, amelyek nem felelnek meg a szabvány követelményeinek, eldobják.
A tenyésztési tevékenység modern gyakorlatában a kiválasztást nem egy-két, hanem számos tulajdonsággal végzik. Ezért felmerül a kérdés: hogyan kell kiválasztani, mely állatok indulnak a törzs számára? Ennek a problémának a megoldására három lehetőség van az állatok kiválasztására a kiválasztott jellemzőkre: a) egymás után (tandem); b) független szintek; c) szelekciós index (Bogdanov E. L.1977).
Az egymást követő (tandem) kiválasztás az, hogy egy, és gyakrabban több generációban csak az állatokat választják ki, például a gyapjú hossza mentén. Miután a tervezett szintet ezen az alapon érte el, a kiválasztásra más alapon változnak, és így tovább. Ez a módszer, bár hatékony, jelentős hátrányokkal bír. Elméletileg a véletlen szelekciós hatást a gyakorlatban nehéz felismerni, mivel a tünetek között pozitív és negatív konjugáció is van, amelynek eredményeképpen az egyik tulajdonság javulását a másikban bekövetkező romlás és esetleg számos jellemző jellemzi.
Válogatás független szintre - a legfontosabb a birka tenyésztés hazánkban. Ő vezet több okból, de az egyes meghatározott minimális szintet kell teljesíteni, hogy kiválassza az állatot. Például, az I. osztályban Tsigal juhfajták minimális nyírási tiszta gyapjú kell 2,0 kg, testtömeg - 48 kg, a hossza gyapjú - 8 cm-es. Az állatokat, amelyek nem felelnek meg legalább az egyik ilyen követelmények kiesik tenyészmagjaként. Ez a kiválasztási módszer, különösen pozitív genetikai korrelációk jelenlétében, hatékonyabb, mint a szekvenciális. A hátránya ennek a módszernek, hogy a szigorú teljesítését meghatározott követelmények a reproduktív csoport amiatt bármelyike jellemző lehet selejtezni állatok jó fejlesztését kiválasztott egyéb funkciók (Bogdanov EL 1977).
A kiválasztási szelekciós indexet elméletileg a leghatékonyabbnak tekintik. Lényege abban rejlik, hogy az olyan állatok, amelyek alacsony értékű fejlődést mutatnak egy olyan tulajdonsággal, amelyek mások nagy értéke van, nem zárják ki a kiválasztási folyamatot. Az indexek kiválasztásával a kiválasztást egy jellemzők sorozata alapján végzik el, figyelembe véve gazdasági jelentőségüket, örökölhetőségüket és más jellemzőkkel való korrelációt.
Meg kell jegyeznünk, hogy az indexszelekciót alkalmazó pozitív eredmények elegendő nagyságú populációmérettel és paratípikus állapotok stabilitásával állíthatók elő több generációban (az állatok etetésének optimális szintje).
A származás szerinti kiválasztás (nemzetség szerint) Az állomány genetikai javulásának egyik fontos mutatója az eredet vagy a törzs.
A szülők és az utódaik között van bizonyos mértékű genotípusos hasonlóság, amely alapján remélhető, hogy az állat értékesebb, mint származási helyén termesztőbb ősei.
A törzskönyv ismerete segít a nemesítőnek annak meghatározásában, hogy az állat a megfelelő vonalhoz vagy családhoz tartozik-e, hogy értékelje a kiválasztási rendszert, amellyel megkapta. Mindez lehetővé teszi az állat pontosabb felhasználását a tenyésztési folyamatban.