Ultrahang - stadopedia
Az elmúlt évtizedben az ultrahang-energia felhasználásán alapuló technológiai folyamatok egyre inkább elterjedtek a termelésben. Az ultrahang szintén alkalmazást kapott az orvostudományban. A különböző egységek és gépek egyéni kapacitásának és sebességének növekedésével összefüggésben a zajszintek emelkednek, beleértve az ultrahangos frekvenciatartományt is.
Ugyanakkor megállapítást nyert, hogy az ultrahang a vele való munkavégzés szabályainak betartása nélkül sajátos ultrahangos patológia kialakulásához vezethet, ezért az ultrahang tanulmányozása kedvezőtlen tényezőnek a termelési környezetben nagy higiéniai jelentőségű.
Az ultrahang olyan rugalmas tápközeg mechanikai vibrációjára utal, amelynek frekvenciája meghaladja a hallhatóság felső határát - 20 kHz.
Az ultrahangnak egyetlen természete van hanggal és ugyanazokkal a fizikai-higiéniai jellemzőkkel, azaz az oszcilláció és az intenzitás gyakoriságától függ. Az ultrahang-intenzitás mérési egysége négyzetcentiméter / négyzetcentiméter (W / cm 2).
A higiéniás gyakorlatban az ultrahang intenzitását (hangnyomásszint) a relatív mértékegységben - dB-ben kell becsülni.
Az ultrahangos oszcilláció ugyanazokat a törvényeket tartja be, mint a hanghullámok, de a magasabb frekvenciánál bizonyos tulajdonságok adódnak:
- egy kis hullámhossz (kisebb, mint 1,5 cm) lehetővé teszi egy fókuszált fókuszált nagy energiájú gerendát;
- az ultrahangos hullámok képesek külön akusztikus árnyékot adni, mivel a képernyők mérete mindig arányos vagy hosszabb, mint a hullámhosszak;
- két média felületén áthaladva az ultrahanghullámok tükröződhetnek, torzulhatnak vagy felszívódhatnak;
- az ultrahang, különösen a nagy frekvenciájú, gyakorlatilag nem propagál a levegőben, mivel egy közegben szaporító hanghullám elveszíti az energiát az oszcillációs frekvencia négyzetének arányában.
A szilárd és folyékony közegekben az ultrahang számos mechanikai és kémiai hatással jár. Ezek közé tartozik elsősorban a kavitáció jelensége, amely kevert közegben folyékony gázban fordul elő. A folyadéktörés zónájában, amely időszakos tömörítésnek és nyújtásnak köszönhető, buborékok keletkeznek, amelyeket folyadék vagy gáz gőzzel töltenek meg. A buborékok szakadásához nagy mennyiségű energiának felszabadulása társul. A hatás fokozódik az ultrahang teljesítmény növelésével. Az ultrahang hatása egy szilárd vagy gáznemű anyagon ultrahangos frekvenciájú részecskék vibrációját okozza.
A termelési ultrahangforrások az ultrahangos oszcillátorok, amelyeket technológiai célokra használnak, az orvostudományban és a tudományos kutatásban, valamint a nagy frekvenciájú komponenseket a zajképen.
Az ultrahang-generátor nagyfrekvenciás áramforrásokból és piezoelektromos vagy magnetostrikciós transzducerből áll. A mágnesoszkrimináló transzformátorokat alacsony frekvenciájú ultrahang előállítására használják, és a piezoelektromos átalakítók ultrahangot hozhatnak létre, akár 10 9 Hz frekvenciával is.
Az ultrahangos berendezések és eszközök a frekvenciaválasz függvényében 2 fő csoportra oszthatók: 1) az alacsony frekvenciájú ultrahangot generáló berendezés 11-100 kHz frekvenciájú oszcillációval; 2) nagyfrekvenciás ultrahangot használó, 100 kHz - 1000 MHz frekvenciájú rezgések frekvenciáját alkalmazó berendezések.