Absztrakt, hogyan lehet megnyitni a zárt társadalmat - egy bank a kivonatok, esszék, jelentések, tanfolyam és oklevelek
az orvostudomány nem okoz betegséget, hanem veszélyt keres, hogy mélyebb alapot biztosítson az embereknek a szembenézéshez.
Egy olyan világban, amely megteremti a tudományt és a következő nyitott logikát, bátor, képzett, határozott embereknek kell élniük, képesek nemcsak passzívan alkalmazkodni hozzá, hanem egyben az új lehetőségek nyitott világát is. A tudomány az embert saját tárgyává változtatta, közvetlenül a gondolkodás problémájára, az ember képességére, hogy nemcsak ideálisan reprodukálja az objektív világot, hanem reprodukálja magát, a társadalmat, a kultúrát, a kapcsolatokat. A nyitott társadalom kialakulásának hajtóerejét az egyénben, pontosabban az emberek tömegében törekedni kell a képességek kifejlesztésére, és törekedni kell arra, hogy hatékonyan leküzdjék a fent említett világ időszakosan leírt vagy folyamatosan eltérő értelmezései közötti alapvető ellentmondást.
Változás, egy személy megváltoztatja a társadalmat. De ez megváltoztatja az emberi létezés jelentését, az ember helyének e világon belüli eszméjét, a világnak az emberre és emberre vonatkozó jelentését a világ számára. Az élvonalban az egyén fejlődésének fontossága a legmagasabb érték, önmagában véve, és nem terheli az ember értékének eszméjét eszközként. Ez csak azt jelenti, hogy az egyén fejlődése nem alárendelt az előre meghatározott célnak, hanem nyitva áll a célok kialakulásához. A társadalom nyitottsága az egyén azon képességének fejlesztésén alapul, hogy célokat teremtsen, részt vegyen a nyilvános párbeszédben e kérdésben a párbeszéd megszervezésében. A párbeszéd tökéletessége, a megfelelő intézetek kialakulása, a kapcsolatok csak a nyitott társadalom kialakulásának lehetségesek, ahol az ember önváltásának formái, kultúrája és kapcsolata szabadon változik.
Miután a filozófia az Univerzum magyarázó elvévé tette az anyag fogalmát. Módosításai a valóság egész sokféleségét eredményezték, ami magyarázza e sokféleség létezését és ugyanakkor a világ belső egységét. De a fejlesztési probléma megvalósulásához szükség volt egy magyarázó elv mozgatására egy végtelen, személytelen anyagról egy alanyra, egy olyan emberre, aki felelősséget vállalhat magának, a körülötte lévő világért, nemcsak a dolog, hanem az emberi lehetőségek sokféleségéért. Ezzel a szemléletmóddal az ember maga olyan anyagként működik, amely folyamatosan magához juttatja, saját értelmezésével generálja saját világának sokféleségét. Egy ilyen társadalom, egy ilyen társadalom középpontja egy személy, pontosabban egy olyan személy képessége, hogy az egyre bonyolultabb problémák megoldását és még pontosabban képes növelni és elmélyíteni ezt a képességet. Az ember saját megértése alapvetően megváltozik. A gondolkodás történetében az anyag anyagi valósággá válik emberi lehetőséggé, amire - ahogy JDeleuze francia filozófus írta - még nem válik. [13] Ez a gondolkodásmozgalom az embereknek a nyílt társadalom felé irányuló mozgásának aspektusa. Vannak más tendenciák is, következésképpen más filozófiák, más nézetekben, különböző kulturális hagyományokban, egy zárt, félig zárt társadalom értékeiben. A probléma azonban nem az, hogy ezek közül melyik trendek "jobbak", hanem a programok alapját képezhetik az emberiség stabilitásának, túlélésének és életképességének biztosításához. A nyitott társadalom felé irányuló mozgalom olyan tendencia, amely folyamatosan függ a domináns értékektől, a törekvések intenzitásától, az energiapotenciáluktól, az emberek képességétől vagy képtelenségétől, hogy térjenek vissza az ősi archaikus reprodukciós programokhoz. Ráadásul a különböző emberek, a társadalom különböző részei támaszkodhatnak különböző, közvetlenül ellentétes, destruktív cselekvési programokra. Ez a különbség minden embernél megtörténhet, amely a legösszetettebb konfliktusokat, disorganizáló helyzeteket teremt, esetleg katasztrófákkal teli. A nyitott társadalom filozófiája a legösszetettebb szociokulturális folyamatok általánosított formája, a társadalom önváltása az egyénen keresztül, személyiség a társadalomon keresztül, párbeszéd kialakulása a társadalom minden pontján.
Az egyén vágya, hogy nyitott társadalmat alakítson ki (vagy ellenkező irányú), nem csökkenti a személyes ízlést, de mindig különleges válasz a történelem kihívásaira. Ez a válasz a két szélsőség között lehetséges válaszok körében rejlik, vagyis a zárt hagyományos programok és a nyílt párbeszédhez való ragaszkodás között, melynek célja az, hogy egyre több és hatékonyabb változást találjon magában az emberben. A filozófiai válasz sajátossága nyílt filozófia kialakulásában rejlik. A filozófia nyitottsága abban rejlik, hogy állandóan ellenzi a múlt korlátozott tapasztalataira alapozott saját elfogultságát. A nyitott filozófia a múltbeli tapasztalatok állandó értelmezésére irányul az új tapasztalatok fényében, ugyanakkor és fordítva. A nyitott filozófia az, hogy az új tapasztalatokkal szemben az elfogultság ellen kell irányítani, mint az egyetlen jelentős valóságot. Valójában ez csak egy filozófiai generalizáció a fent megfogalmazott alapvető ellentmondásról, a világ két állandóan felmerülő értelmezése között: zárt és nyitott. A múltbeli tapasztalatok abszolutizálása a múlt kultúra abszolutizálásában nyilvánul meg, amely azonban minden egyes későbbi pillanatban absztraktabbá válik, és elmozdul az új élménytől. Ugyanakkor az új tapasztalat abszolutizációja új tudás, tudomány formájában jelenik meg, amely azonban minden további percben absztraktabbá teszi. Ennek az elvontságnak az értelmezése azonban az ellenkezője. A korábban kialakult kultúrába merülő ember új ismerete lehet idegen. A létező kultúra és a növekvő súlyosságú tudomány mozgása közötti szakadék megköveteli ezen ellentétek szintézisét. Ellenkező esetben a két értelmezés létezése a társadalom különböző formáiban, a polgárháborúig terjed. Ez a szintézis a nyitott társadalom felé irányuló mozgalom egyik lépésévé tehető. Fejlesztése akkor lehetséges, ha az emberek a gondolkodás útjába kerülnek, vagyis tudatában vannak a történelem témakörében betöltött szerepüknek abban a tekintetben, hogy képességeik növekedését átgondolják aggodalmuk tárgyává.
A modern világ sajátossága a globális veszélyek kialakulása. Ezt egyetlen erõvel ellenõrizhetjük, vagyis egy olyan személy, aki felépíti a lehetõségeit hatékony megoldások megfogalmazására és végrehajtására. A jelen sajátossága a globális veszélyek mértékének felépítésének szükségessége. Nincs garancia arra, hogy az emberiség veszélyei mindig leküzdhetők. De semmi erkölcsi lehetőség nincs arra, hogy apriori átadja a világ növekvő összetettségét. A veszélyek mély emberi erõfeszítésekre hívnak. E kihívásra tisztességes válasz az, hogy az ember intenzíven összpontosítson alkotó lehetőségeinek kialakítására, erkölcsi kötelességeinek felismerésére és kialakítására. Így a növekvő fenyegetésekkel szemben az embernek tisztességes nyílt világot kell megteremtenie magának, gyermekeinek, mindazoknak, akik közel és messze vannak, és amelyek nélkül életét nem lehet megvalósítani, és egyáltalán nincs értelme.
1. Bibler, V.S. Olyan gondolkodás, mint a kreativitás. 1975, 267.
4. Pugachevshchina. M.-L. 1926, v. 1, 41. oldal.
6. Ellade M. Cosmos és a történelem. M., 1987, p.55. 7. Eliade M. Space és történelem. 1987, p. 62-63.