Olvassa el az online életet, mint csoda
- Értsd, már nincs szükségem ilyen ellátásra. De nem tehet más módon. Régen rájöttem: ez a te végzeted. De felnőttem és meggyógyultam. És most úgy akarok élni, mint minden szokásos herceg. Tudom, hogy mindent meg fogsz érteni. Beleszerettem!
- Te vagy? Szerelmes? Nem lehet! Ki ő.
Nem tudom. De ő szép. És másodpercenként gondolkodom - ismerte el a herceg. - Sajnálom, de történt.
"Csodálta magát", tündér türelmetlenül rángatta kezét.
- Igen! Megbabonázott! A herceg kihívással válaszolt. - Az ő nőiessége, megközelíthetősége, titokzatossága. Meg kell kapnom, és izgat, izgalma, izgalmat idéz. Tudod, hogy a szív kiugrik a mellkasodból?
"Én meggyógyítottam a szívedet", Sveta-Solnishka csendben emlékeztette.
- Igen, te. Köszönöm, anya! A herceg őszintén szólt. - Soha nem fogom elfelejteni. Kérj mindent, amit akarsz.
- Te vagy - mondta a Tündér egyszerűen. "A szerelmed".
- Szeretlek - felelte őszintén a herceg. "Csak ez egy újabb szeretet." Sajnálom. És búcsút. Nem jövök vissza. Itt a nyakláncot. Ryabinovoye. Minden ilyen erdei tündér kopott!
A Svet-Solnyshka számára nehéz napok voltak. Azt hitte, milyen árulkodóan a nagy herceg elárulta Nagy Szeretetüket, és ez elviselhetetlenül fájdalmas volt. Sajnálta, szenvedett, még sírta is, és sokáig nem hagyta el a mesés házát. És amikor kijöttem - csodálkoztam, hogy minden megváltozott. Az erdeje oly sokáig nem látta a szeretetet, hogy mindannyian leborotválták, megfeketedtek és eldobták a lombozatot. Most, száraz, száraz levelek lüktetettek a lábuk alatt - elszáradt tanúi a Nagy Szeretetnek. És itt és ott már elhullott a hó. Ez azért van, mert a Tündér lelke becsapódott, és Luchik of Love nem tudott menekülni.
- Istenem, mit tettem? - Sóhaj Fény Nap. - Hogyan tudtam elfelejteni az erdőmet? Szegény dolog ...
A Nagy Szív pedig együttérzéssel megremegett.
Amint legalább megbánta valakit, a lélek ajtaja azonnal kinyílt, és megjelent Luchik a Fény, amely azonnal simogatni kezdett, megkötözte és kezelte a feketedényeket.
Sveta-Solnyshko fáradhatatlanul dolgozott. Megrohanta az erdőt, és helyreállt, gyógyult, segített. Hamarosan az emberek ismét kinyújtották, és minden lelkét beléjük tette, megfeledkezve a bánatának. - Nem lehet, hogy elfelejtett engem - gondolta. "Most azonnal látni fogja, hallja, kiderül, milyen kemény vagyok, mennyire jó a nagy szívem, hány ember és fák segítettek, és vissza fog térni hozzám." Senki sem szeretheti jobban, mint én! Ha csak a boszorkány nem szakította meg.
De a herceg nem tér vissza. Azoktól, akik gyógyulásra érkeztek, hallotta a hírt: a herceg és a boszorkány él, teljesíti a szeszélyeit, minden héten új nyakláncot mutat be, és úgy tűnik, hogy boldogok. - Nem lehet - felelte a tündér. "Végtére is én még mindig szeretem?" Hallgatta magát, és rémülten rájött, hogy szeretete már régóta átadott másoknak, az erdőnek, és csak a kicsit kis Luchik még mindig a herceghez tartozik. Ő óhajtotta és gondozta magát, anélkül, hogy tudná, miért.
És amikor egy öregasszony jött hozzá. A szokásos öregasszony, fehér kosárral borított zsebkendővel. Az öregasszonyt megkérték, hogy pihentessenek egy kicsit, és Svet-Solnishko örömmel fogadta a menedéket, és meghívta, hogy ossza meg ételeit.
Az idős hölgy vidám volt, sok történetet ismert, vicceket és vicceket mesélt, Sveta-Solnyshko még fel is éljenzett.
- Mit szeretsz, drágám? És van egy ilyen nevetés! Látni fogod, az életben sok boldogságot vársz! - ígérte az öregasszonyt.
- A boldogságom már elment - mormolta a Tündér. - Együtt szeretettel. Most arra vártam, hogy jöjjön vissza.
- Ne várj! - javasolta az idős asszony. - Miért van szüksége régi boldogságra? Ha már elment, akkor nem a boldogságod volt.
- Egy varázsló vagy mi? - A Tündér meglepődött. "Ő él vele, vele él."
- És bár egy varázsló - a nagyi nem vitatkozott. "Ha életben van, akkor ez boldogságot jelent neki."
- De én szeretem - panaszkodott a Tündér.
- És úgy nézek ki, kislány, te mind szeretsz - mondta az öregasszony. - Van egy ilyen ajándéka - gyógyító szeretet. Egy ritka ajándék, elmondom neked!
- Honnan tudja? A Tündér megdermedt.
- Igen, sokat tudok, mert a világon sokáig élök, - nevetett az öregasszony. - Látom, látom. Szintén ilyen ajándék. Megvan - meggyógyítani, megvan - látni.
- Mit látsz még? - A tündér érdekelt.
- Sokat látok. Látom, hogy Sveta-Solnyshko életében vagy, és az emberek vonzódnak hozzád, szeretnek téged. Trouble-free, mindenkinek segítesz, adsz minden szeretetedet. Ezért a világ szeret téged, védelmet nyújt. Mert szüksége van rád.
- De ha mindent látsz, mondd el, mit tettem rosszul? Miért boldogult a szeretteim a keresés oldalán? Kérdezte a tündér.