Olvassa el a könyv vad területén, a szerző Vedeneev Vasily online 67. oldal a helyszínen
- Igen, rossz a télen - torkollott ragyogóan a tatár. Miért tagadja meg a nyilvánvaló? Mindenki tudja: a nyár jobb.
- Apa és az anya sírt, szerencsétlen, minden szem sírt - folytatta az orosz szimpatikusan.
- Mi a neved? - kérdezte Rifat hirtelen.
"Nikita Avdejevics, de hívhatsz Nikita-aga-nak."
- Küldj egy férfit apjának, írok neki, hogy jó váltságdíjat adjon. Menjen el ma. Akkor nagyszerű barátok vagyunk, Nikita-aha.
"Természetesen" Bukhostov azonnal egyetértett. - Milyen beszélgetés? Küldjünk egy kis embert a személynek. Igen, csak alaposan gondoltál: miért kell visszatérned a Krím-félszigeten? A kán nyalás? Mielőtt a törökök hajlítják a nyakát? Az apja gazdag, és Girey álmodik arról, hogy a leggazdagabb. Elveszi a kedvenceidet, és magára vállalja. És a nagy szuverén keze alatt sem a kán, sem a törökök nem ijesztőek. Igen, eszel, inni, enni! Aztán megyünk egy meghajtóra, nézzük Moszkvát. Akarod?
Rifat feje fonódott. Nem tudta igazán megragadni a beszélgetés menetét: mit beszél a Nikita-aga? Mint ahogy a Krímben, az apáról szóltak, vagy mindent összezavont, és a khan Gireyről szólt? És hol a neve, hogy menjen, ő már nem fogoly?
- Nem vagyok hozzászokva egy mézeshez - csattant fel Makaru diakónus, és Rifatot húzta az asztalról. - Menjünk, sugározzuk. És megmutatom neked valamit ...
Archer által támogatott fiatal Murza követte a mesteret az udvarra. A lábak vékonyak voltak és kissé fonva, a nyelv nehézséggel dobálta a szájába, aludni kezdett. Azonban könnyebb volt az utcán, az álmosság elhaladt.
- Így. Nikita Avdejevics az ajtó felé intette. Rifat eljött, és a rönkök közötti résbe pillantott: azon a helyen, a régi almafák között egy lány lengett egy hintara. Nagy fényes szemek, vastag szempillák, csillogó szemöldök. A szép hajú nyakát, fényes szalaggal kötözve, a vállán át a magas mellkasra dobja. A szarafán szegélye vékony zöld selyemből csillogott, karcsú, erős lábakkal. Az orosz rabság képe már sikerült elhalványulni Rifat emlékére, és ez a lány olyan varázslatos látványnak tűnt neki, paradicsomi madárnak, mintha a régi kertbe repült volna.
Nikita Avdejevics alig vette el a tonhalból, az arca felé fordult, és belenézett részeg, csillogó szemébe:
- Chok Yakshi! Rifat csodálatosan forgatta a szemét. - Guria!
"Kereszteljetek, a tiéd lesz" Bukhvostov elvigyorodott.
"Miért kell keresztelkedni?" - Murza meglepődött. "Haza megyek, magamra vigyem magam, és magam veszi magam!"
- Ismét saját? Nos, a közvetlen gyermek irracionális. Milyen raid, hülye fej? Hol vannak a testvéreid? A Vadmezőben a kozákok eltakarították őket, hogy ne menjenek raidbe. És ugyanezt veled.
"Uh ..." Rifat ráncolta a homlokát, és összeszedte a lángoló gondolatokat. És boldogan felnevetett, és megtalálta, hogyan válaszoljon: "És nem megyek a raidbe." Megveszem. Igazad van, Nikita, igen, miért harcolsz? Arany van!
- És a kozákok? - makacsul kitéve a Bukhostov szakállát. - A Krímben fogják kapni! Ali elfelejtette, hogy ellopták? Ne légy hülye, egyetért. A Sovereign pénzt fog adni az etetésért is. Kholopov zavedesh, a gazdálkodás, és adok neked egy fiatal és gyönyörű feleséget, aki feleségül veszi. Kiddies narozhaete, kiterjeszteni a családját. Minden jobb, mint a sztyeppi kozákok szablyával - és nincs fej. Menjünk!
Nem hagyta, hogy a tatár érzékeihez jusson, és elhúzta a kocsit. Leültem, lecsúszott mellé, és azt mondtam neki, hogy érjen hozzá. A kapuk kinyíltak, és a kocsi az utcára gördült. A teteje mögött egy hatalmas sóstóc és egy orosz orosz karakás kancán ásott íjász.
Dazed Rifat látott magas lőréses a Kreml és az arany kupolák templomok, buja kertek és luxus tornyok, nyüzsgő és zsúfolt alku könnyezés az égen festett Szent Bazil Katedrális.
- Kazan győzelmére - suttogta Bukhostov. "A horda erős volt, a Szörnyű pedig lemondott." És akkor megmutatom neked a Cannon-gun-t: egy férfi beilleszkedik a szellőztetőbe, és a magok nagyobbak, mint a ló fején. Akárcsak - fal nem áll meg!
Murza csak a fejét csóválta, képtelen volt kitalálni a mai események kaleidoszkópját. Milyen nagy és gazdag város! Milyen lány lengett! Milyen hatalmas templomok és milyen erős erőd a fővárosban Uruse-ban! Milyen ételeket kezelt, milyen italokat. Nem is értette, hogyan jutott be Moszkva utcáin egy hideg púpos ...
Visszamentek a házba, és ismét az asztalhoz ültek. Rifat még egy csészét ivott, és meglepődött, hogy mellette egy orosz pop ül egy nagy keresztrel a mellkasán. Szürke szakállával simogatta és szürke szakállát simogatta, de valami olyasmit mondott, amit Murza nem tudott megérteni - ismét erõs méz csengett a fejében.
- Ki ez? Alig tudta mozgatni a nyelvét.
- A vallomásod, Vaszilij - válaszolta Bukhostov. - Hívni fog.
- De ... de nem akarok keresztelkedni! A hit megváltoztatása olyan, mint a haldoklás. Megérted ezt, Nikita-aga? Hogyan térhetek vissza a Krímbe?
- Miért kellene visszamenned? - Vaszilij, félig vakon, összeszűkítette a szemét. "Nagyon rossz nekünk?"
"Ez az," Yarovitov támogatta. - Miért? - A házam ott van.
- A hordában, és már megtanulod, hogy most megkeresztelkedik - öltözött az ortodoxia -, mintha máskülönben eldobná a Bukhostovot.
"Nem kereszteltem, nem igaz!" - Rifat rázta az ujját.
- És ki fogja ellenõrizni? Menj, nézd meg, hogy valóban, ha Moszkvában vagy. Mindenki el fogja hinni, amit mondunk. Vagy újra akartam vágni?
- Akkor választania kell: vagy a fejét a válláról, vagy meg kell keresztelkedni, menjen a nagy szuverén szolgálatába, és vegyen fel egy gyönyörű lányt.
- Meggondolom - mondta a Murza a homlokát. - De miért nem akarsz váltságdíjat venni nekem?
- Gratulálunk neked - magyarázta Yarovitov türelmesen. - Egy váltás a fejére. Fizessen és élje a lóhere. Szeretnél írni az apádnak?
A semmibõl egy tintatartó, toll, papír és homok jelent meg. Jobb szokás kalam készítésére [23]. Rifat tétovázva megragadta a libatollát, és arab betűk titkát mutatott.
- Írja íjak szülők, de rámutatnak, hogy a levelet az eladó lehet bízni, - a válla fölött, diktálja Nikita Avdeevich. - Meg tudod írni, amit itt kínálnak ... Kész?
Papírlapot vett magának, maga homokkal homályosította meg, hogy gyorsabban kiszáradjon a festék.
- Hogy lehetne jobb átadni a levelet a régi Murzának? Kérdezte Yarovitov. - Talán megmutathat valamit az apádnak, hogy nem kételkedne semmiben?
- Ne - mondta Rifat szemöldökkel. - Ő ismeri a kezem.
- Szükséges! Buhvostov megrázta a homokot, és óvatosan elrejtette a levelet. - Az életed attól függ, hogy a hírnök visszatér-e a Krímből, vagy sem.
- Fogd a kalapodat - mondta a tatár egy pillanatra. - Csak ketten vannak: apám és én.
- Ez a helyzet - engedélyezte Makar, és elégedetlenséggel nézett Vasili apjára. Az öregember megkomorodhatatlan beszélgetésekkel untatta magát, elfogyasztotta a medkát, és szinte elfojtott, fanyarul orcájával füttyentett.
- Mindent megírtam - Rifat fáradtan ásított. - Hadd válaszoljon az Ilyas-Murza, és apám parancsára fogok járni.
"Oké, jobban tetszik", megveregette Bukhvostov vállát. - Menj, pihenj!
"A gödörbe?" A fiatal Murza kuncogott.
- A páva a hátsó szobában fekszik. De ne légy diskurzus, nem hagyom őt egyedül éjszaka.
Nikita Avdeevich bólintott az íjásznak, és segített a részeg tatárnak kiszállni az asztaltól. Felvette és majdnem az ajtóhoz vezetett, mint egy kisgyerek.
- És ez a pihenés ideje, - dörzsölte az arcát a kezével, és megfordult, hogy Bukhvostau Makár: - Töltsön Apa Basil, és megyek vele, fáradt valamit. A kis tatárasszony lassan betegedik ...
Antipás ébresztette Nikita Avdeevicset az éjszaka közepén: csendesen belenyugodott a hálószobába
Minden jog fenntartva, Booksonline.com.ua