Hogyan működött a szakszervezet?
A szakszervezeti mozgalom kialakulása
Az ilyen konfliktusok gyakran vezetett a spontán tüntetések, amikor a munkavállaló tömegesen volt hajlandó figyelembe venni a munkát, amíg előadott követeléseiket nem teljesítik legalább bizonyos mértékig. Természetesen az ilyen taktika csak akkor eredményezett sikereket, amikor nagy munkavállalói csoportok tiltakoztak.
Természetes, hogy az első ipari szakszervezetek az országban az ipari forradalom idején születettek, amely akkoriban a legindusztralább iparosodott volt, Angliában. A munkavállalók első szövetségei helyi jellegűek voltak, és csak a legfejlettebb iparágakban foglalkoztatott magasan képzett munkavállalókat vettek részt. Ez annak tudható be, hogy a magas munkanélküliség alatt a szakképzetlen munkavállalók könnyen cserélhetőek voltak, és nem volt mit ellenezni a munkáltatók önkényességének. Az első angol szakszervezetek között megemlítik az 1792-ben létrehozott Lancashire-féle spinátorok egyesületeit.
A kezdeti szakaszban a szakszervezetekkel szembeni intoleranciát mind a vállalkozók, mind az állam mutatta be. Külön törvényeket vezettek be, amelyek büntetőjogi felelősséget biztosítanak az "összeesküvéses szervezeteknél" való részvételhez. Így Angliában 1799-1800-ban voltak jogalkotási aktusok, amelyek tiltják a tüntetések lebonyolítását. De a hatóságok ilyen akciói csak arra ösztönözték a munkásokat, hogy egyesüljenek a jogaikért folytatott harcban. Ez 1824-ben Angliában megszüntette a munkajogi jogszabályokat, vagyis a szakszervezeteket ténylegesen legalizáltak.
Szakszervezetek megoszlása
Érdemes megjegyezni, hogy kezdetben a szakszervezeti mozgalom kizárólag férfi volt, és a nőket nem fogadták el a szakszervezetek. Ezt a vállalkozók használják, különösen akkor, amikor a tudományos és technológiai haladás hatására számos olyan fejlemény jelent meg, amely jelentősen leegyszerűsítette a bérelt munkavállaló munkáját. A férfiaknak a nőkkel való felváltása érdekében a vállalkozók kevésbé szervezett, és ennek megfelelően olcsóbb munkaerőt keresettek.
Női szakszervezetek
A vállalkozók és a férfi szakszervezetek ilyen politikája női szakmai szervezeteket hozott létre. Ezek közül a legnépszerűbb a Nők Védelmének és Védelmének Társasága, majd átnevezték a női szakszervezeti szövetséget. 1874-1886-ban mintegy 40 szakszervezeti osztályt szerveztek. Bár a huszadik század elején a férfi és női szakszervezetek egyesülése még Angliában is megtörtént, de a szakszervezeti tagok között még ma is ritkábban vannak a női munkavállalók.
Új szakszervezetek
A XIX. Század végén új szakszervezetek kezdtek megjelenni. Az első két nagy új szakszervezet (a Dockers Unió és a Gázipari Munkások Szövetsége) megjelenése 1889-ben jelent meg. Az elsődleges különbség a már meglévő szakszervezetek, hogy ők építették nem alapján meghatározott szakmai és egyesült dolgozók különböző szakmák egy iparág. Ezek a szervezetek képesek voltak csatlakozni és a szakképzetlen munkások, és ne veszítse el a befolyását, a régi szakszervezetek is el kellett kezdeni, hogy ilyen munkavállalókat. Az elején a 20. században a szakszervezetek Anglia volt több mint a fele az összes munkavállaló az ország, amely lehetővé tette a szakszervezeti mozgalom, hogy legyen egy befolyásos tagja nem csak gazdasági, hanem politikai életben.
A szakszervezeti mozgalom fejlődése más országokban
Az Egyesült Államokban, hosszabb ideig, mint más országokban, ott volt a vállalkozók ellenállása a szakszervezetek elterjedéséhez. A nyerésre csak az Országos Munkaügyi Kapcsolatokról szóló törvény elfogadása után került sor 1935-ben, mely szerint a munkáltatókat kollektív szerződés megkötésére kötelezték.
Általában az USA és Anglia ellentétben más fejlett országok szakszervezeti mozgalmai forradalmiak és politizáltak voltak. Németországban, Ausztriában és Svédországban szociáldemokrata pártok voltak, Franciaországban, Spanyolországban és Olaszországban - anarcho-szindikalisták voltak. Ez késleltette az ilyen országokban a szakszervezetek legalizálását.
Külön kell feltüntetni a japán minta szakszervezeteit, amelyeket a kereskedelem helyett egy, a céghez tartozék alapján alakítottak ki. Ez magában foglalja a vezetők és a szakszervezetek között kialakult sokkal barátságosabb kapcsolatokat. A szakszervezetek nem terjedtek el Japánban.
A szakszervezeti mozgalom válsága
A 20. század második felét a szakszervezeti mozgalom válságának tartják, szemben a század első felének apoteózisával. Ez a válság egyértelműen nyilvánvalóvá vált számos fejlett országban a szakszervezetek létszámának csökkenésében. Svédországon kívül egyetlen országban sem egyesítik a szakszervezetek a keresők felét. A magánszektorban 1970-ben a szakszervezeti mozgalom 29% -os volt, a 21. század elején pedig 13% alatt volt.