A globális demokratizálás dilemmái
A globális demokratizálás dilemmái
Problémákat a demokratikus átmenet, az ország, ki lehet fejezni a következő alternatívák: hogy a demokrácia egy termék a nyugati civilizáció, és ez egy szükséges lépés a fejlődés minden modernizációs társadalom? A valóság ezzel az alternatív megerősíti először, a széles körben elterjedt az egész világon intézmények tipikus nyugati demokráciák, másrészt nehézségeket létrehozásának és működésének ezek az intézmények a nem nyugati társadalmakban.
Amint azt a történelmi tapasztalatok szerint a demokrácia a nyugati, született egy elkeseredett harc a monarchikus, oligarchikus, despotikus kormányzati formák és egyike volt a korszerűsítési fejlődési szakaszait. A jelenséget a demokrácia is figyelembe kell venni az összehasonlító és történeti dimenziót, mert a XIX századi demokrácia mint olyan képest despotikus államok ugyanakkor nem tudnak ellenállni a kritériumokat a demokrácia, a huszadik század. Ebből következik, hogy az új évszázadban a demokrácia kritériumai is változni fognak. És ilyen tendenciák már léteznek. Így a modern demokráciákban alapján Számos tanulmány eredményei csökkent a bizalom a politikai intézmények és a demokratikus gyakorlat, amely arról tanúskodik, hogy nem egy kardinális változás kapcsán a demokrácia és az állampolgári elégedetlenség a hatékonyságát a meglévő demokratikus intézmények.
GGDiligensky úgy véli, hogy a demokrácia fejlődésének egy új szakaszáról lehet beszélni a hagyományos, nyugati területen. A demokráciát globális szintű jelenségként tulajdonítja. [3]
Francis Fukuyama, sietett nyilatkozni „a végén az emberiség ideológiai fejlődése és általánossá a nyugati liberális demokrácia mint a végleges formáját a kormány”. [4] F. Schmitter érvel [5]. feltéve, hogy a demokrácia "egyre növekvő nyugtalanságot, bizonytalanságot és kiszámíthatatlan eseményeket" vár. Annak ellenére, hogy a demokrácia jövőjével kapcsolatos elhallgatott pesszimizmusról van szó, az amerikai politológus még mindig kijelenti, hogy nincs ok a pánikra. Ebben az esetben arra utal, hogy Robert Dahl, aki megjegyezte, hogy a gyakorlatban, a demokrácia azóta többször fordulat, és így gyakran maguk a védők nem egészen tisztában, hogy mit csinálnak. Mindössze annyit kell tennie, hogy alulról biztosítson elegendő nyomást intézményi válság formájában, és hogy új szabályokat és normákat vezessen be a demokrácia megváltoztatásához. Az ilyen változások eredményeként az új demokrácia tökéletesebb lesz, mint a tegnapi.
R. Dalton a demokrácia két átalakulásáról ír: a városi államról a nemzetállamra. Most van egy átmenet a demokráciára, szélesebb körben. Az állampolgárok érdekeit érintő döntéseket gyakran külföldön veszik. Az ország gazdasága, ökológiája, nemzetbiztonsága nagymértékben függ az államon kívüli szereplõktõl. Az állam polgárai nem képesek politikai rendszereik keretében figyelemmel kísérni azon külső szereplők tevékenységét, akiknek a döntései közvetlen hatással vannak rájuk. Ezért állítja Robert Dahl [6]. Az eredmény az, hogy a második átalakulás világméretben zajlik. Csakúgy, mint a megjelenése nemzetállamok csökkentette a képességét, a helyi lakosok, hogy végre ellenőrzést a problémákat, a helyi hatóságok, valamint a bővülő körét feletti aktivitás csökkenti a lehetőségeket a polgárok, hogy figyelemmel kíséri a létfontosságú problémát a nemzeti úton a kormány.
Fontos jellemzője a polgárok azon képessége, hogy érzékeljék és felhasználják a demokratikus értékeket az életük javítása érdekében. A demokrácia iránti pozitív hozzáállás az egyes országok történelmi sajátosságaitól függ, a politikai kultúrában, a vallásban és a nemzeti hagyományokban kifejezve. Azokban az országokban, ahol a polgárok nem érzékelik az életük alapvető fontosságú demokratikus értékeket, alig lehet számítani egy demokratikus politikai rendszer kialakulására. A hatalom csak akkor válik demokratikusvá, ha az alatt áll. Ha a társadalom nem tesz lépéseket egy ilyen rendszer létrehozására, akkor a kormány figyelmen kívül hagyja a demokratikus eljárásokat.
A demokratikus fejlődése szorosan összefonódik más globális és civilizáció folyamatok, különösen a globalizáció, ami nem mindig kedvez a demokratikus intézmények és a demokrácia megszilárdítása, különösen azokban az országokban hiányos modernizáció és hiányos demokratikus átmenetet. Mivel az utóbbi évek tapasztalatai alapján, a globalizáció eredményeként nemcsak a nemzetközi és a szorosabb együttműködés a különböző országok és kultúrák, de ugyanakkor okozhatnak a különböző válságok a kevésbé fejlett országokban, egyre a tendencia, hogy az elszigeteltség, a növekedés a nemzeti tudat.
Szerint G.G.Diligenskogo, a várható globális demokratizálódás „az igazi csak abban az esetben egy új, globális civilizáció, amely valamilyen módon csepegtetni ezeket az értékeket és intézményeket, hogy kezdetben idegen számukra motivált.” [9] A demokráciát azonban nem lehet antidemokratikus, különösen katonai módszerekkel importálni, ami csak a diszkreditáláshoz vezet. Egy ilyen civilizáció alakulhat csak önkéntes alapon csatlakoznak a közösség demokratikus országok, amelyek már megvalósították a felfogás a demokratikus értékek, mint alapvető (pl Törökország azon törekvésének, hogy csatlakozzon az Európai Unióban). Ez a világ különböző régióiban a demokratizálódás aszimmetrikus folyamata. Ha a nyugati társadalmakban a probléma megoldása leküzdésének hiányosságok a képviseleti demokrácia, hogy a demokratikus intézmények, összhangban a valóságot a posztindusztriális korszakban, a társadalmak, a déli és keleti, hogy a legnehezebb folyamat kialakulásának számukra megfelelő körülmények és hagyományok a demokratikus gyakorlat, a stabil demokratikus rendet. A folyamatok formáinak egyesítése és kiegyenlítése különböző civilizációs területeken a legkevésbé valószínű, a belátható jövőben. G.G.Diligensky hisz: a következő két-három évtizedben, azt lehet mondani, hogy a túlnyomó többsége a társaság, hogy jóváhagyja az elvet változás a hatalom alapján viszonylag stabil, törvényes eljárások, beleértve a polgárok akaratának. Ez fogékonyság a politikai szféra az új „kihívások” és a rendelési forgalma áramellátás szükséges feltétele a túlélés a modern társadalmakban.