Konvekció (a légkörben)
CONVECTION a légkörben, függőleges légmozgások a különböző légrétegek hőmérsékletének (és ennek megfelelően sűrűségének) különbözősége miatt. A Archimedes-törvénynek megfelelően meleg levegő emelkedik, a hidegebb és sűrűbb levegő leereszkedik. A konvekció intenzitását az alatta lévő felület felmelegítése és a nedvesség bepárlása határozza meg (a vízgőz sűrűsége kisebb, mint a száraz levegő sűrűsége). A szél fontos szerepet játszik a légköri konvekció folyamatában. Viszonylag gyenge szél esetén a konvekció termikus - felszálló légáramok formájában létezik. Az utóbbi sebesség a Föld felszínén rendszerint másodpercenként több méter, de a hurrikán közepén eléri a 20-30 m / s-ot. A hőtermelők a légkörben a hő és a nedvesség fő vertikális átvitelét végzik el, bár a területük általában kisebb, mint a levegőcsökkentő területek területe.
A konvekció kialakulása függ a légkör hőmérsékleti eloszlásától: a légkörnek instabil rétegződéssel kell rendelkeznie (lásd: A légkör rétegzése). A légáramlás addig növekszik, amíg a sűrűsége kisebb, mint a környezeti levegő sűrűsége. Felemelkedik, a levegő kibővül, és így lehűl. Vízgőz-kondenzáció hiányában a hőmérséklet kb. 1 ° C-on 100 m-rel emelkedik. A kondenzációhoz a hőkibocsátás és ennek következtében a léghűtés lassulása magasságban történik.
A föld feletti konvekció a nap folyamán alakul ki, miközben a Föld felmelegszik, délután 2-3 órát ér el, és hirtelen leáll a nap előtt. Az óceán fölött a konvekció a legelterjedtebb a hajnali órák előtt, mivel az éjszaka folyamán az atmoszféra sokkal többet hevül, mint az óceán, amely hatalmas hőteljesítménye. A konvekció akkor is megfigyelhető, amikor a hideg felületről a melegebb víz felé halad. A légrétegek, amelyekben a hőmérséklet-gradiens kisebb, mint az adiabatikus, késlelteti a konvekció kialakulását, ami különösen kifejezetten a hőmérséklet-inverzióban van. Ennek eredményeképpen a levegő inverziós rétegei alatt gyenge szél alakul ki, ami a nagyvárosokra jellemző.