A vallás mint társadalmi intézmény lényege és funkciói
Az első típus az emberiségben rejlő archaikus hiedelmek és vallások a fejlődés kezdeti szakaszaiban. Ezek jellemzik a kifejezett animizmust (az egész természet lelkiségét), a politeizmus, a mítoszok kialakulása, a különleges egyháziak kezdeti hiánya, pl. minden vallási tevékenység (éneklés, tánc, varázslatok stb.) az egész klán, az egész törzs. A mediátorok (papok, sámánok) később jelentek meg az archaikus hiedelmek szétesésének szakaszában. Az archaikus vallások elemei a modern világban továbbra is az etnikai szubkultúrák szerves részét képezik.
A harmadik típus a világvallások. Ezek közé tartozik a buddhizmus (eredetileg az ie 6. században az indiai szubkontinens északi részén), a kereszténység (az 1. században keletkezett a Közel-Keleten és Palesztinában), az iszlám (a 7. században az arab félsziget).
A világokat ezeknek a vallásoknak nevezik azért, mert túl vannak és interetnikusak, messze túlmutatnak országokon és régiókon, különböző kontinenseken találhatók.
A buddhizmus egy békeszerető vallás, amelynek középpontjában a meditáció, az együttérzés és a jó cselekedetek állnak. A buddhizmus széles körben elterjedt Tibetben, Észak-Indiában, Kínában, a világ összes fejlett országában léteznek nagy buddhista csoportok. Oroszországban a buddhizmust Buryats, Kalmyks, Tuvans vallja be.
A harmadik világvallás az iszlám. Ez a legfiatalabb (a VII. Században) és nagyon aktív, gyakori az arab keleti országokban, Észak-Afrikában, Közép-Ázsiában, Európában. Oroszországban az iszlám vallja az Észak-Kaukázus, Tatarstan, Bashkortostán és más köztársaságok lakosságát. Az "iszlám" kifejezés szó szerint - Isten iránti engedelmességet jelent - és feltételezi a vallás abszolút hűségét.
Az iszlám, mint vallási rendszer, a hit öt pillérén nyugszik: a Korán tudása, az istentisztelet (ötszörös napi imádság), a szeretet, a böjt és a hajj, legalább egyszer az életben. E vallás alapítója, Mohammed, 570-ben született. és később, az iszlám követői szerint, elkezdte kapni az isteni kinyilatkoztatásokat, és átadja azokat az embereknek. Így született meg a muzulmánok szent könyve - a "Korán". Mohammed és szurkolói aktívan ültették az iszlámot az Arab-félszigeten: harcoltak a bálványimádás ellen, tagadták a kereszténység szentségét (keresztség, vallomás, felmentés). Muhammed halála után az iszlám szundíniákra (többségre) és síitokra oszlott. A XX. Században az iszlám fundamentalizmus mozgalmai megjelentek az egész muzulmán világban, amely eredetük gyarmatiellenes irányultságú volt, később pedig anti-nyugati, amelynek végső célja az egész világ muzulmánizmusa.
A negyedik típusú vallás az úgynevezett nem hagyományos vallások vagy szekták. A "szekta" szó latinul egy tanítást, egy gondolkodási módot jelent.