Frank (2018)
Ajánlja a ""
műfaj, rajz, alkotók stb.
* figyelem! a rendszer nem teszi lehetővé a film folytatásának / előfeltételeinek ajánlását - ne próbálja meg keresni őket
Légy őszinte, jó.
Hogy megnézzem és érezzem magam, tanácsot adok.
Ez a filmnek meg kell találnia a nézőt.
Nem mindenki tetszik.
Ez a film túl felületesen nézhető meg, vagy megpróbálja megérteni, hogy mi történik a képernyőn, amit a rendező szeretett volna hozzá, és minden színész szokatlan játékával.
Azonnal azt fogom mondani, hogy az első esetben csak egy csomó freakot fogsz látni, amelyek "az elmédben" vannak, és szokásos vígjátékként, a humorban, amelyben kissé furcsának tűnsz.
Amit látni fog a második esetben # 151; Nem tudom biztosan mondani.
Mindenki megtalálja a sajátját ebben.
Ez a film magába áshatja magát.
Amint úgy tűnik számodra, hogy mindent megért, a képernyőn megjelenő események meggyőzik az ellenkezőjét. És megint megpróbálod megoldani ezt a rejtvényt.
"Frank" arra késztet, hogy gondolkodj azon, ami valóban "normális" ebben az életben, ami nagyon fontos, milyen alapon maradnak az emberek.
A fejemben az egész munkamenet egy eszmecsavart volt: "Szexet neked # 151; ez egy mennyezet másnak. "A normális, helyes, mindenki számára elfogadható fogalom más. Mindenki megtalálja a boldogságot valamiben. És senki sem lehet hibáztatni erre. Nem kell megragadnia egymás tetteinek okait. Csak élnie kell.
Egy csodálatos film a gondolatoknak, amikről újra és újra visszatérsz
Ez a film biztonságosan hívhatom a legjobban, amit az utóbbi időben láttam. Olyan kétértelmű, ironikus és finom, hogy először nem vagy biztos benne, hogy valami érdemes vagy, de egyre szigorodik, és a csata végén a helyszínen van! Mintha a film az elején és a film a végén két különböző dolog.
Elkezdtem komédiát nézni furcsasággal. Egy ilyen film két forgatókönyvben is kibontakozhat: akár külön akciófilmek számára furcsa film, akár meglepő a szó legjobb értelmében. És Frank meglepett engem!
Egy egyszerű vörös hajú srác, aki álmodik a hírnevén a lelkében, és dalokat próbál írni és zenélni, a sors végzi a különös, különös, zenészekből álló csoportot, akik ugyanazt a szokatlan zenét hozták létre, de teljesen megadják. Eleinte ezeket a hősöket furcsának tekintik. Mint a vicces fickók, akik különböző vicces dolgokat csinálnak. A zenekar énekese és fő inspirálója # 151; Frank, egy ember, aki soha nem távolítja el az álom mesterséges fejét. És nagyon viccesnek tűnik. Frik, akit mindenütt ezzel a fejevel vonszolnak. Nos, nincs elég ember a világon a divatokkal? Ellenkező esetben ez a személy elégséges benyomást kelt, amennyire csak lehetséges. Látható, hogyan érez zenét, élete, a világ körül.
A film egész iróniája, hogy mesteri módon a komédia összefonódik és drámaévé válik. Olyan, mintha nem rögtön rájött volna, hogy ezek a zenészek nem csak emberek, akik furcsa dolgok. hogy a problémák sokkal mélyebbek és szörnyűek. És tényleg szokatlan és furcsa, hogy megnézze a színész játékát, nem látta arcát, érzelmeit, szemeit. Nézz csak ezekre a nagy játék szemekre.
Nem tudtam, hogy a főszerepet játszom, és természetesen azt javasolnám, hogy nézzem a filmet, mint én, ez a magam intrika maradna.
Általában Frank sok fényes érzelmet hagy maga után. Igen, az emberek ilyenek. Frank egy nagy gyermek, aki a saját világában él, és annyira fél a külvilágtól, hogy úgy döntött, hogy egy leküzdhetetlen falat állít fel, amely nem engedi, hogy bárki átlépje.
Különben azt akarom mondani, hogy a vége megérintett, és örülök, hogy mindez véget ért. Frank egy alkalom arra, hogy a szokatlan emberek szemében megnézze a világot.
Izgalmas, nem közönséges, mint a főszereplők szürreális zenéje; vicces és ugyanakkor mélyen szomorú jelentése a filmben.
Először is a filmet a Frank hamis fejjel, a nagy mesterséges fejjel jelképezi, nagy, gyerekes, kék szemekkel, amelyek nyitottak a külvilág felé. A védekező fejben egy élőlény, aki nem túl gyakori zenei tehetségeket rejt magában, és félreértette a félreértést, a zene megszólaltatásának átfogó megközelítését, a hangok szokatlan kombinációját. A fej olyan, mint a valós élet és az élet között, amely Frankben létezik, már akkor vágyott arra, hogy bezárja a külvilágot, ahol sok gyávaság és sznobozás van.
Volt egy fontos momentum a házában Frank tartott egy kis párbeszédablak, ahol a példás kifejezés, mint „nem volt szükség, hogy belemerül a vágyait”, „ő mindig is egy zenei fiú”, „ő beteg” között John és Frank szülei, John kifejezésre „az én házam, mint a” és hasonló zauryad valamint az otthonokban a más családok. a kreatív ember, ő egy beteg ember, mint egy személy egy erős pozíciót lehet az élet tévedés, egy olyan társadalomban tekinthető beteg.
Végül tetszett nekem, a Clara és Frank által előadott dal olyan elismerés volt, ami egymás iránt érdeklődő, meleg szeretet volt. Érzékeny és őszinte volt.
ez így van # 151; Operatőr, belső és a gyönyörű természet Írország, pontosan a hangulat a karakterek és a fő benyomás a film, mint a könyv „a démonokat”, idézem: „# 133, képes volt megérinteni a szívét a barátja, hogy a legmélyebb húrok # 133;”
Úgy gondolom, hogy ezt a filmet a különböző nézők megértik, mert a szereplők furcsa viselkedése, rendkívüli gondolatok és kreatív életmódjuk van, ami gondoskodik a gondolkodásról és a kép egészéről.
népszerűség # 151; Ez egy babérkoszorú, amelyet az alacsony minőségű művészet világa ad. Mindaz, ami népszerű, # 151; ez rossz. O. Wilde
Úgy tűnik számomra, hogy az egész pont Frank eszméjén. Frank feje a film legnagyobb része az egyik legnépszerűbb színész a film világában. Ez az expresszív eszköz segít a kép nézőjének felszámolni a fő üzenetet # 151; A szűkített nadrágod nem a jó életből származik.
De mi a lényeg most, hogy nézzem ezt? A film főszereplője # 151; Egy egyszerű fickó, aki fejében fejleszti a tehetségének gondolatát. Az igazgató ügyesen megmutatja nekünk a megszállottságát, az irányt a zeneíráshoz. És ez mind a srác hétköznapi életének hátterében áll: irodai munka, barátságos család.
És most tegyük fel Alice-junkat a csodaországban: egy kevéssé ismert csoportnak szüksége van egy billentyűsre, aki sikeresen kiderül, hogy a film főszereplője. Az álma valóra válik, és mindenkit elvisz. De hol?
Nem tudom megmagyarázni, hogy ez a film pár napig jön előttem. A rendező úgy tűnik, hogy a tudatunkkal dolgozik. Ismert eszközöket használ, ismeretlen igazság elrejtésével.
Csak annyit szeretnék hozzáadni a pozitív visszajelzések számához, mert "Frank" egy pillanatra nem szívta fel a gondolatot
"Szeretlek mindet # 133;"
A nemzedék drámájának, vígjátékának és filozófiájának hihetetlen összetévesztése. Mi a közelben mindent, mögé bújva maszkok, nem kap ki a hangulatos kis világot, ahol senki sem látja, de a szomjúság, hogy kifejezzék magukat olyan erős, hogy azt szeretné, hogy kihívást, monda: Szeresd mi bennem, fogadj el, ahogy én akarom mutasd magad, figyelj rám.
A film látható szemével egy kezdő zenész John, aki akarata által a gazdaság kénytelen vegetál egy unalmas irodában, a város központjában, több blokkoló és amely szorosan az ihletet. De aztán, egy napon úgy találja, Frank és a kissé excentrikus csoport engedékeny őket a pusztában, így mindent maga mögött, keresve magam, hogy mi olyan gondosan elrejtve egy nevetséges karton fej és belevetette magát a zenét.
Az első percekből Donal Gleeson (John) azt hitte, hogy van egy komédia előttünk. És talán dráma? Olyan angol arckifejezés, amellyel a kezdõ zenész páratlan brit intonációja mélyebbre húzódik a filmbe. Ezért lehetetlen elhagyni, szünetet tartani. Továbbra is csak nézni kell mindenkit, lélegzetelállító lélegzetet és ugyanazt a kérdést feltenni, mint a főszereplő: mi van a maszk alatt? De a film egyharmadát követően ez a furcsa fej elveszett. Életben van. Nem báb. Olyan érzelmekkel rendelkezik, amelyeket még csak nem is kell mondani.
A zenei zseniális és a zseniális legjobb
A reprezentatív Office Plankton John (Gleason) egy karrierzenei álma, a "Mit látok, én énekelek" sorozatból "dalokat" komponálnak és folyamatosan ír a Twitterre. Véletlenül találkozik a The Soronprfbs csoporttal, és most már lemond a gyűlölt munkájáról, és az új barátaival utazik a turnén, mint billentyűs játékossal (előző billentyűs játékosuk megpróbálta elvinni az életét). Azonban a túra kiderül, hogy egy magányos ház valahol Írországban van, ahol a zenekar excentrikus tagjai rendkívül szokatlan hangokkal fogják felvenni az albumot. Az olyan karakterek, mint egy, színesek és elképesztőek. Mi csak a csoport elülső tagja # 151; Frank (Fassbender), aki soha nem emel ki egy hatalmas fejét papier-masszából, sőt fürdik vele a zuhany alatt. John örül. Annak ellenére, hogy senki, kivéve Frank, ő nem fogadja el, hiszen ő nem olyan, mint ők # 151; normális és írja a banális zenét, # 151; mindent szeret, mert valami magas és gyönyörű. Természetesen a mi fickó nem felejti el ugyanazt és előfizetőit a YouTube-on és a Twitteren, számuk növekvő és növekvő. És most van egy ajánlat a fesztiválon. John meggyőz mindenki számára, hogy el kell menni, hogy ez egy esély, hogy híressé váljon, hogy mindenki szereti őket, és élőben szeretné látni őket; Mindenki ellene van, de Frank bízik a hõsünkben, és Frank mindenkihez hallgat. Világos, hogy mindez véget ér. Különösen nem akarok bejutni a cselekménybe, mert látni kell. Szükséges megtapasztalni a Fassbender fenomenális játékát # 151; Soha nem gondoltam, hogy szinte az egész filmet elrejtheted az arcoddal. Kis spoiler # 151; Fassi még mindig a döntőben minden dicsőségében megmutatkozik. Szalag "Frank" a művészet a legtisztább formában. A zene és az emberek, akik létrehozzák. És lehet ilyen zenét létrehozni a hétköznapi, egészséges emberek # 151; még mindig kérdéses. Döntő csak gyilkos: az első, ez a nagy párbeszéd a normalitás, a ház Frank szülők, akkor keretek amikor Fassbender nélkül a maszk kialszik és énekel «Szeretlek Minden» és Gleason feláll és elmegy # 151; egyszerű szavak nélkül! Minden helyére, mindenki számára saját tehetségét. A kreativitás a kreativitás érdekében igazi kreativitás.
A mai napig "Frank" engem sokkal erősebbnek talált, mint az én "Obsession" idejében, bár emlékszem, hogy milyen extasyban voltam az utóbbiakból. "Frank" # 151; magabiztos # 151; nem mindenki tetszik. Valaki meg fogja találni büdös, valaki sikertelen vígjátékot a lonákról (ilyen csodálatos egyensúly van a dráma és a komédia között!). Nehezen tudom írni, tárgyilagos tájékoztatást, ami igazán hajlott, úgyhogy gyűrött és csúnya, de ha úgy tetszik Fassbender, Gleeson és Maggie Gyllenhaal (nagyon színes érzelmi fiatal nő balra), ha szereted a filmeket a zene, ha szereted art -House minden pszichológiai anyagával # 151; neked itt: nem fogsz megbánni)
Természetesen 10-ből 10-ből
A kreativitás, ahogy van
A megható film a megváltó erejét művészeti, kreatív impulzus nincsenek határai, képesek legyőzni az összes belső és külső félelmek előítéletek, nem törődnek a mesterséges keretek és a vitát a normalitás egy hihetetlenül fontos szüntelen vágy férfi # 151; hozzon létre.
A zenei film teljes rajza olyan furcsa fickó körül forog, aki állandóan egy hatalmas fejjel jár, amely elrejti valódi arcát. E tárgy körül természetesen mindenféle pletyka lebeg.
Minden más karakter másodlagos és sápadt egy nem triviális Frank hátterében. Elvileg nincs mit mondani róluk. Nem tetszett Gyllenhaalnak, a mínuszért.
A hely ebben a világban
Így történt, hogy Frank, négyszer láttam, és minden alkalommal, amikor új dolgot nyitottam neki. De egy dolog ugyanaz marad, ez a film valószínűleg mindig is a leginkább kedvelt, mert minden részlet impregnált hihetetlenül pontosan közvetíti a melankolikus hangulatú inaktivitás a szemlélődés folyamatosan kívánja valóra.
Az a csoport, amely véletlenül Johnba esik, úgy néz ki, mint egy egyedülálló, önellátó szervezet, amelyben mindenki válaszol és teljesíti funkcióját (nem mindig simán, ami az első bemutatott előadásukból látható). És John szemében a világra nézve, a közönség biztos abban, hogy méltó része ennek a folyamatnak, és elengedhetetlen részévé is válhat (az előző billentyűs játékostól kezdve a tető ment).
Frank, Clara, Don, Barak és Nana # 151; azoknak, akiket Johnnak meg kell értenie, és része annak, amit ő akar.
A leghűségesebb neki maga Frank. mintha valami újat látna ebben a világegyetemben, az ő elképzelései és vágya arra, hogy népszerűvé váljanak a zenei világban, ne okozzanak pozitív vagy negatív érzéseket, elfogadja Johnot, mint ő.
Don úgy tűnik, hogy megért Johnt, és talán maga is benne látja magát, gyakran lehangolóan elmondja neki a dolgok természetét és a helyüket a Soronprfbs univerzumban.
Barak és Nana negatívak Johnról. Lehetetlen megnevezni a pontos okát okozta a megvetés személy János (t. Hogy. Alig szót a film sem szólt), de úgy tűnik, csak nem illik bele véve a csoport fogalmát.
És végül Clara. a csoport helyzetét a föld alatti részének erősen védi, és nem akarja engedményeket tenni John vágyaihoz. Úgy vélem, viselkedése a legésszerűbb, sőt, részben hősies. Meg lehetett mondani, hogy megpróbálta megmenteni Frank személyiségét János elképzeléseitől, hogy a tehetségét jobbra irányítsa (ahogy János úgy vélte), a tömegekhez, a csatornához.
Frank, mint gyermek, nem tudja, kivel hallgatni és mit szeretni. Két dologról van szó: egy albumot kell rögzítenie, és nem tudja eltávolítani a maszkot. Mellesleg, a maszk nem eszköze az önkifejezés mint sok úgy tűnhet, hogy ez annak a jele, igazi skizofrénia (amely világossá válik, amikor leírja, hogyan látja az ember a „robbanás” a hús formájában az ajkak, az orr, a szemek).
A vége végül elrendezi az összes pontot az I. felett. Ez az utolsó jelenet, amely a nézőt érzi, amikor mindent elmondhat a helyén. Amikor a szív tele van szerelem minden karakter, minden egyes furcsa és karakter vonások.
Ezt a történetet Jézus nevében megérdemlik. Ő elpusztítani valamit túl a megértés nem adta fel, és hogy minden lehetséges intézkedést (talán a bűntudat, és talán annak a ténynek köszönhető, hogy ő egy igazi hős) újra épített Soronprfbs, és azzal a tudattal hagyta őket. Ezt a történetet szomorúnak nevezhetnénk, ha ez nem okozott annyi fényes vicces emléket és nevetséges helyzetet. John álma több, mint megvalósult, nem vált a nagy rock zenekar részévé, de úgy tűnik, teljesen átgondolta az életét, és felbecsülhetetlen értékű tapasztalatot szerzett.
Külön szeretnénk felhívni a figyelmet a kiváló zenei kíséret: könnyű dallamok egy xilofon idézi kicsit mesebeli hangulatot a brit esemény, de komolyan tér készítmények Soronprfbs magukat tökéletesen lenyűgözte a hangulat. Nem tudok hívni a zene frikovoy legfőképpen, hogy hallottam (például ugyanazon Captain Beefheart, melyet részben ihlette a képen Frank írta sokkal megközelíthetetlen szokványos zenei közönség), de ha adtam volna sokat menni egy koncertre Soronprfbs.
Ez a film egyszerűen nem hagyhat senki közömböset, aki legalább közvetetten kapcsolatban áll a zenével. És ha a lelked a tudatalatti sötét hátsó utcáin keresztül keresni az igazi vágyakat és a helyed félreértését ebben a világban, akkor ez a film egyértelműen az Ön számára.