A termelési tartalékok csökkentik a termelési költségeket

A belső gyártási költségcsökkentési tényezők magukban foglalják azokat a technikai és gazdasági tényezőket, amelyeket a gazdálkodó befolyásolhat a menedzsment folyamatban. Ezek főleg a következő tényezők csoportjai:

  • a termelés technikai színvonalának növelése;
  • a termelés és a munkaerő szervezésének javítása;
  • változás a kimeneten.

A költségek csökkentésének döntő feltétele a folyamatos műszaki fejlődés. Az új technológia bevezetése, az integrált gépesítés és a gyártási folyamatok automatizálása, a technológia fejlesztése, a fejlett anyagok bevezetése jelentősen csökkentheti a termelési költségeket.

A termelési költségek csökkentésére irányuló fő tartalék a szakosodás és együttműködés bővítése. A tömegtermeléssel foglalkozó szakosodott vállalatoknál a termelési költségek jóval alacsonyabbak, mint azoknál a vállalatoknál, amelyek kis mennyiségben termelik ugyanazokat a termékeket. A specializáció fejlesztése megköveteli a vállalkozások közötti legracionálisabb és együttműködő kapcsolatok kialakítását.

A termelési költségek csökkentése biztosított, elsősorban a termelékenység növelésével. A munkatermelékenység növekedésével csökken a munkaerőköltség a kibocsátás egysége alatt, következésképpen csökken a bérköltségek súlya a termelési költségek szerkezetében.

53. A termelési költségek típusa. Az állandó és változó termelési költségek gazdasági lényege.

A költségek a termelési tényezők költségeinek monetáris kifejeződése, amely a vállalkozás számára a termelési tevékenység végzéséhez szükséges.

A fejlett piaci kapcsolatokkal rendelkező országokban két megközelítés létezik a költségek, a számvitel és a gazdasági értékelés szempontjából.

A számviteli költségek a felhasznált források költségeit reprezentálják, az akvizíciók tényleges árai alapján. Ezek a beszerzett források (nyersanyagok, anyagok, értékcsökkenés, munkaerő stb.) Formájában nyújtott kifizetések formájában jelentkeznek.

A gazdálkodó tevékenységének folytatásának célszerűségét illetően azonban a tulajdonosoknak figyelembe kell venniük a gazdasági költségeket.

A gazdasági költségek azok a termékek mennyisége (értéke), amelyeket el kell dobni vagy adományozni annak érdekében, hogy a termék egy részét elérjék.

A hazai gazdaságot a költségbecslés számviteli megközelítése jellemzi. Ha ezt figyelembe vesszük, akkor a "költségek" és a "költségek" fogalmak szinonimak lehetnek.

A változók általában magukban foglalják a nyersanyagok és anyagok, az üzemanyag, az energia, a közlekedési szolgáltatások, a munkaerő részének költségeit, azaz azok a költségek, amelyek szintje változik a kibocsátás változásával. Ha azonban figyelembe vesszük az átlagos változó költségeket (a kibocsátás egységenkénti költségeit), láthatjuk, hogy szintjük ugyanolyan mértékben változik a különböző termelési mennyiségek esetén. A termelési egység ugyanolyan mennyiségű nyersanyagot, villamos energiát fogyaszt, stb.

Az állandó költségek magukban foglalják az értékcsökkenési leírást, a bérleti díjakat, az igazgatási személyzet bérét és egyéb költségeket, még akkor is, ha a vállalkozás nem termel termékeket. Ami az átlagos rögzített költségeket (output egységenként), a termelés növekedésével csökken és a csökkenésével nő.

Az állandó és változó költségek összege a vállalkozás teljes költsége. A termelés volumenének és a termékek értékesítésének növekedésével a termelési egységenkénti bruttó költségek csökkenthetők a fix költségek csökkentésével.

58. A nyereség elosztása és felhasználása.
A nyereség képviseli a végső pénzügyi eredményt, amely az egész vállalkozás termelési és gazdasági tevékenységét jellemzi, vagyis a vállalkozás gazdasági fejlődésének alapját képezi.

Ennek köszönhetően teljesülnek a költségvetéssel, a bankokkal és más vállalkozásokkal szembeni kötelezettségek egy része. Így a nyereség válik a legfontosabbnak a vállalkozás ipari és pénzügyi tevékenységének becsléséhez. Ez jellemzi az üzleti tevékenységének és a pénzügyi jólétének becslését.

Adózás esetén a könyv szerinti nyereséget az adóstandardoknak megfelelően módosítják.

A fennmaradó nyereségből rendelkezésére álló társaság (nettó eredmény) összhangban a törvény és az azt alkotó dokumentumokat a cég tehet megtakarítási alapok, a fogyasztás alap, tartalék alap és egyéb speciális alapok és tartalékok. levonásokat nyereséget a speciális alap a vállalkozás által létrehozott maga egyetértésben az alapító. A nyereségből a különleges alapokba történő levonások negyedévente kerülnek kiszámításra. A levonások összege a nyereségből jövedelem-újraelosztás megy végbe a vállalaton belül: csökkenti az eredménytartalék és a növekvő a belőle képzett források és a tartalékok.

Ebben az esetben az felhalmozási alap utal alapok fejlesztését célzó feldolgozóipari vállalatok, korszerűsítése, átalakítása, bővítése, fejlesztése új termékek előállítására az építése és felújítása alapvető termelési eszközök.

A felhalmozási alapok pénzeszközeit főként a termelés fejlesztésével kapcsolatos tőkebefektetések finanszírozzák.

A tartalékalap célja a pénzügyi stabilitás biztosítása a termelés és a pénzügyi mutatók átmeneti romlása idején. Ezenkívül a termelés és a fogyasztás során felmerülő számos pénzügyi költség kompenzálására szolgál.

A termelés hatékonyságának növelése érdekében nagyon fontos, hogy a nyereség megoszlásában optimális legyen a levonások összege.

A nettó nyereség megoszlása ​​lehetővé teszi a szervezet tevékenységének bővítését a saját, olcsóbb finanszírozási források rovására. Ugyanakkor a szervezet pénzügyi költségei csökkentésre kerülnek, hogy további forrásokat vonzzanak.

A legfontosabb követelmény az, hogy az üzleti vállalkozások, az egész társadalom és a konkrét alkalmazottak érdekeit szervesen összekapcsolják a nyereségelosztási rendszerben.