Utálom az apámat, mert italt
Istenem, hogy utálom az apámat. És nem megy sehova. Minden, amit tud. így csak a közelébe menő embereket kell a pokolba fordítani.
Az apám alkoholista. Számára vodkára van szükség vízként. Készen áll arra, hogy eladja gyermekeit neki.
Nincs szüksége az életből. Nem dolgozik, otthon fekszik, szétzúzza az agyát az örök beszélgetésekkel.
Minden nap azzal kezdődik, hogy pénzért kér pénzt a sörért, ha nem adod, akkor mindent elpusztít a házban, felemeli a kezét, és minden lehetséges szavakat felölel. Ha adsz, akkor sem leszel jó, ha elhagyod a boltot, még mindig önre önt. Hazaér vodkával, 5 perc alatt inni egy palackot, és kérni többet. És így egész nap. Anya 8-18 éves korában dolgozik, amíg nem, hazahozhat egy csomó hajléktalan embert, és részeg lesz velük.
Családunk normálisnak tűnik, de csak az anyámnak köszönhetően próbál kiakadni a világból, ha felhívnak bennünket, megpróbáljuk kijönni őt egész héten egy napra. Anya vásárolt neki egy kocsit, hogy ne legyen teljesen hátrafelé, a szülők északra egy kis faluból éltek, majdnem negyven éve éltek, és egy normál autót nemrégiben vásároltak. Csak nincs szüksége erre az autóra, édesanyja mindig elveszi tőle a kulcsokat, mert a kerék mögé tud jutni és pénzt adni.
A házunkban mindig elrejtünk vagy elviszünk minden pénzt, értékes apró tárgyakat és parfümöket (csendesen elfogyasztja őket), házunkban még a vendégek is pénzt veszítenek a zsebükből.
Mindez több mint 20 éve szenved. A születésem óta nem láttam semmi jóat tőle.
az anya nem válhat el tőle, a szülei már korábban megállítottak, nagyon szigorúak és nem engedték haza, aztán a gyerekek megállítottak, és most - félelem miatt. Még akkor is, ha elválnak, még mindig kap bennünket, éget egy lakást vagy ölni valahol az átjárónál. Általánosságban elmondható, hogy anyám nincs meghatározva és erősen megfélemlítve.
A rendőrség egyébként sem tud segíteni, ő felemelte a kezét az anyámra, nem sokkal ezelõtt nem ölte meg a hegyet a sör miatt, hívtuk a rendõrséget. Azt mondta, hogy nem csinált semmit, és el akart menekülni a két emeletről. In toga, megtörte a lábát és a gerincét. A legszebbek a napok, amikor a kórházban feküdt. Sajnos, gyorsan felépült, és ismét visszatért korábbi életmódjához. Haszontalan beszélgetést vele, tud ülni órákig alatt füléhez, és értelmetlen, amelynek mi vagyunk a bitch, amit tett, és így tovább. N. Ez nem zárja hívja őt, ő majd 1000.
El sem tudok nyitni egy ajtót valakihez, azonnal kiabálni kezd, és mindenkit elküld. Az utóbbi időben az emberek az akcióban valamilyen akcióval hívtak. Nem tudok csak kivinni és kivetni az embereket, vagy valami durva dolgot mondani nekik, mindig hallgatom a véget. Olyan gyorsan beszéltek. Volt diákok, néhány ember. Apa kijött, és kiabálni kezdett, hogy én is becsukta az ajtót, én egy felnőtt nő, és a hátam mögött van egy férfi és obsiraya engem mások előtt, kiabálás, úgyhogy becsukta az ajtót, vagy ő hagyja őket a lépcsőn. Gyorsan elköszönt, és becsukta az ajtót, így aztán hívott egész nap lassú észjárású bolond, amiért kinyitotta az ajtót. Isten, és ez nem egy elszigetelt eset. Folyamatosan próbáljuk kikapcsolni a kaputelefont és a csengőt, de sajnos még kopogást is hallunk.
Sajnos nem tudok elmenni a házból, a pénz, amit keresni nem elég egy bérelt lakásért, és az anyám sajnálja.
És nem tudok bérelni egy lakást az anyámmal, különben bombázó lesz a lakásunkban, ő lesz rabló vagy megégett.
Anya megpróbálja javításokat készíteni benne, különböző bútorokat veszünk. Csak mi? Hogy az emberek ne gondolják, hogy rettenetes családunk van.
Külsőleg mindenben lehet, és nem is néz ki rosszul, megpróbálunk senkinek sem mondani. De fokozatosan kinyílik, nem rejthető el. Szégyellem, hogy sétálok a tornácon, mert a szomszédok tudják a családunkat, szégyellem, hogy elhaladok a ház mellett, mert lehetséges, hogy amikor közeledek hozzá, látom az apám melletti rendőröket. És látni fog engem, örömmel fog nekem szólni, hogy megmagyarázzam a dolgozónak, hogy ez az apám, és nem kell őrizetbe venni. Nem védelmezem őt. Csak szégyellem a járókelők előtt.
Fiatal, gyönyörű lány vagyok, de nem tudok kapcsolatot teremteni az ellenkező nemével, mert szégyellem az apámat. Soha nem hívlak barátokat, és mindig attól tartok, hogy hívás nélkül hívhatnak fel.
Nemrégiben a nagymamám (anyja) beteg volt, feküdt, és nem tudott járni. A szülők elmentek neki, a faluban, hogy gondoskodjanak róla. Négy hónap elteltével anyám visszatért, mert munkát kellett vállalnia. Az apám egyedül maradt, tényleg megkínozta az asszonyokkal. Ennek eredményeképpen egy hónappal később meghalt, és csak 12 óra után észlelte. Vagy talán nem vette észre, ha nem hívtunk. Alig volt részeg.
Istenem, nem tudom, mit tegyek vele. Nem tudom ezt megállítani. Belefáradtam, hogy mindig az anyámmal ültem a szobában és féltem a túl sok zörgéstől. Hogyan jutott el hozzám ((((((((((((
Legnépszerűbb:
meg kell tennie egy erős akaratú döntést, és ki kell mennie valahol. meg kell értened, hogy anyád méltó ez a létezés. ha nem szétválasztotta ezt a csúnya személyt, akkor jobb volt neki. te tévedsz a hibáidnak. sajnálod az anya, de itt vannak itt, hogy kell érteni, hogy akár éled az életed, de akkor meg kell hagyni őket, és felejtsd el, hogy ne szenvedjen, vagy véget az életének, és szenvedés egy par buta múmia-ig a az apa nem fog valahol elkapni. de ez is megtörténhet egy tucat éve ... annál többet nem kell várni az anya hála külön szenvedését. Ismét megismétlem - érdemes mindenre, ami volt és lesz. Nos, ez valóságos. Ehhez el kell hagynia ezt a lakást, és nem sajnálom őket
süllyesztett sírsorozat. várni. tudod mit