A kutyám emlékére
Mindig elmentél, és amikor már nem jössz vissza,
És a nyitott ajtóban nem fakad ki kéreggel,
Nem adsz nekem egy mancsot, és nem fogsz lenyomni,
Ne melegítsd, ne szakadd el könnyeit a nedves arcodon.
Ki lesz vele prilazhet, feltűnően meleg lesz oldalra,
Miután bűnösnek találta magát, fekete szemmel nyírja, és csendesen villog?
És vigasztalni engem, és sóhajtani, ha számomra nagyon nehéz,
A kutya szánalom és féltékeny mindannyiom!
Az élet sokkal kisebb, mint egy személy.
És a hűséged nyilvánvaló, olyan hegyes sors,
A könnyekért megváltottuk a veszteségünket,
És gyászoltak érted, mert te vagy a mi barátaink.
Folytál örökre, és nem jöttél vissza.
És a seb fog gyógyulni a mellkasban, hogy elhagyott.
De soha nem fogom elfelejteni, amikor megcsinálom, vagy amikor nem tudok.
Te maradsz kedvenc barátod ezen a földön.
[Hide] Regisztrációs szám 0386274 kiadva a munka: Mindig hagyta, és már, ha nem fog visszatérni,
És a nyitott ajtóban nem fakad ki kéreggel,
Nem adsz nekem egy mancsot, és nem fogsz lenyomni,
Ne melegítsd, ne szakadd el könnyeit a nedves arcodon.
Ki lesz vele prilazhet, feltűnően meleg lesz oldalra,
Miután bűnösnek találta magát, fekete szemmel nyírja, és csendesen villog?
És vigasztalni engem, és sóhajtani, ha számomra nagyon nehéz,
A kutya szánalom és féltékeny mindannyiom!
Az élet sokkal kisebb, mint egy személy.
És a hűséged nyilvánvaló, olyan hegyes sors,
A könnyekért megváltottuk a veszteségünket,
És gyászoltak érted, mert te vagy a mi barátaink.
Folytál örökre, és nem jöttél vissza.
És a seb fog gyógyulni a mellkasban, hogy elhagyott.
De soha nem fogom elfelejteni, amikor megcsinálom, vagy amikor nem tudok.
Te maradsz kedvenc barátod ezen a földön.