Hitelek és betétek
A Központi Bank a végső hitelező. Fő feladata a nemzeti pénzügyi és bankrendszer likviditásának és fizetőképességének fenntartása. Ezért a hitel- és betéti műveletek minden központi bank főbb műveletei.
A nemzeti valuták kibocsátására vonatkozó monopólium szinte korlátlan lehetőségeket kínál a nemzeti bankrendszer megmentésében, hiszen a bankrendszerhez adott hitelezés a nemzeti valuta kibocsátása lehet.
A betétek részleges lefoglalásának elvein alapuló bankrendszer logikusan egy monopólium kibocsátási joggal rendelkező központi bank létrehozásához vezet. Így a jegybank eredete, mint végső hitelező, abban gyökerezik, hogy további likviditást kell biztosítani a bankoknak abban az esetben, ha rablást kapnak tőle a befektetők.
A bankok, betétbe helyezett pénzek általában félrevezetik a befektetőket, biztosítják számukra a befektetett összeg visszatérítését az elsõ követelésen, miközben a betétekbe bevont pénzeszközöket a bank már több vállalkozás és projekt formájában nyújtott kölcsönök formájában nyújtották. Így egyetlen olyan bank sem működhet, amely a betétek részleges lefoglalásával működik, nem lehet folyékony és oldószeres.
Ezért szükség van egy "bank bankja" létezésére, amely garantálja, hogy kölcsönadja a bankot a betétesek településeiben átmeneti nehézségekkel küzdő banknak.
A bankközi piac kulcsfontosságú eszköz a likviditási szükségletek szabályozásában. A befektetők beáramlását tapasztaló bankok, amelyeknek nincs elegendő ideje a hitelportfólió növelése, rövid távú kölcsönöket nyújthatnak a likviditást nem igénylő bankoknak.
Azonban egy ilyen rendszer akkor működik, ha vannak olyan bankok, amelyek túlzott likviditással rendelkeznek, készek a likviditáshiánnyal nem rendelkező bankok támogatására. A gyakorlatban olyan helyzetek alakulhatnak ki, ahol az egész bankrendszer egésze újabb pénzigényeket tapasztalhat.
Ez akkor lehetséges, ha a betétesek elveszítik a bizalmat minden bankban, és sietnek, hogy visszavonják a betétjeiket, és megtakarítják készpénzüket. A bankok rablása provokálható, és az egyes bankok csődje. A túlzott likviditással rendelkező bankok egyszerűen megtagadhatják a rövid lejáratú hitelek nyújtását a nehéz helyzetben lévő bankok számára, mivel az ilyen befektetéseket túl kockázatosnak tartják maguknak.
Az egyes bankok betétszámlájának felfüggesztése az egész bankrendszer bizalmának elvesztéséhez vezethet. A befektetők figyelmen kívül hagyása valószínűleg más bankoktól származó betéteket kíván fedezni és visszavonni, megbízhatóbbá és konzervatívabbá tenni. Bármelyik bank felelőtlen és fizetésképtelenné teheti a betétek kiáramlását. A nagy és megbízható bankokban történő betétlekötéskor a befektetők nem bíznak minden bankban, és arra törekszenek, hogy visszavonják a betéteket.
Az ilyen helyzetekre a központi bankot eredetileg hozták létre. Ha a teljes bankrendszer nyomás alatt áll, a központi bank belép a bankközi piacba, és likviditást, azaz rövid lejáratú hiteleket biztosít a legmegbízhatóbb bankoknak, hogy elkerüljék a betétesek közötti pánikot.
A hitelek nyújtásával kapcsolatos műveletek a "Hitelek és betétek" című cikkben a mérleg aktív részében tükröződnek. Mivel a hitelek és betétek leginkább sürgős (leggyakrabban még rövid távú) finanszírozási eszközöket jelentenek egy átmeneti nehézségekkel küzdő bankrendszer számára, ezeket a nemzeti valuta átmeneti jellegűnek lehet tekinteni.
A hitelek és betétek állományának növekedése elméletileg ideiglenesnek kell lennie, de a gyakorlatban a jegybank ismételten átszervezheti a bankrendszerhez nyújtott hiteleket, ezáltal növelve a hitelnyújtást és a forgalomban lévő pénzösszeget.
Mindez azt sugallja, hogy a banki tevékenységek szabályozása és a pénzkínálat szempontjából a bankrendszerhez való hitelezés nagyon fontos eszköz.