Oktatási pillanatok
Sok szülő, akiknek problémái vannak a gyermeknevelésben, aggodalomra adnak okot arra vonatkozóan, hogy hol találják meg a tanácsot, hogy hatékony segítséget nyújtottak volna.
Könyvek, intelligens előadások, tapasztalt tanárok és pszichológusok tanácsa, ismerősök és rokonok kinyilatkoztatása - olyan sokan vannak.
De mi segít a te gyermekedben? És van-e olyan univerzális megközelítés, amely minden egyes esetben hasznos lesz?
Olvasni egyszer a regény a japán író Haruki Murakami "Dance. Dance. Tánc. ", Felhívtam a figyelmet az egyik epizódjára. A főszereplő és barátja, egy tizenhárom éves lány, akit nagyon elfoglalt szülei kérésére érdekel, tapasztalt egy közös ismerős tragikus halálát. Ebben a szakaszban, véleményem szerint, az egyik legfontosabb egyetemes oktatási törvény. Először is, olvassa el, figyeljen a kiemelt javaslatokra.
... egyáltalán nem rossz ember - bólintottam.
- És mindig is akartam beszélni róla.
- Tudom - ismételgettem. - De nem a te hibád. Nem tudsz ellenállni.
- De úgy érzem, rosszul csináltam.
- Véleményem szerint nagyon buta, hogy így vitatkozik. Ami most bűnbánatot tart - jobb lenne az elejétől kezdve emberesen kezelni. És legalább próbáltam tisztességesnek lenni. De nem tetted. Ezért nincs sem joga sem megbántani, sem sajnálni semmit.
- Talán túl keményen fogom mondani. Ó, sajnálom. Hagyja, hogy a többiek viselkedjenek, ahogy tetszik - de tőled van, hogy nem akarok ilyen szemetet hallgatni. Vannak olyan dolgok, amelyekről nem hangzik ki hangosan. Ha kifejeződnek, nem fognak megoldani semmilyen problémát, de mindent elveszítenek. És senki sem fog lógni a lélekbe. Bűnbánó, hogy tisztességtelen Dick Northhoz. Azt mondod, hogy megbánod. És persze, az is.
Csak én Dick North helyére lenne szükségem egy ilyen enyhe bűnbánatra. Alig akarta, hogy az emberek haláluk után sírjanak: "Ó, milyen kegyetlen voltunk!" Nem arról van szó, hogy jó. A lényeg az, hogy őszinte legyek. És még meg kell tanulnod ezt.
Yuki nem válaszolt egy szót sem. Leült, összeszorította ujjait whiskyvel, és becsukta a szemét. Azt gondolta volna, hogy békésen alszik. A szempillák csak alkalmanként kismértékben emelkedtek, és a szempillák visszahúzódtak, és enyhe remegés tört ki az ajkán. Sírt, gondoltam. Sír a belsőben - zokogás nélkül, könnyek nélkül. Nem várhatok sokat egy tizenhárom éves lánytól? És ki vagyok én, hogy ilyen fontos horgolással járjon? De semmit sem kell tenni. Bizonyos esetekben nem tudok kedvezményt adni a kapcsolat korában és távolságában. A hülyeség hülyeség, és nem látom azt a pontot, hogy kitartsam.
Yuki hosszú időt töltött ugyanabban a pózban. Kinyújtottam, és megérintettem a vállát.
- Ne félj, nem bűnös vagy, "mondtam. - Talán gondolok
túl keskeny. Az igazságszolgáltatás szempontjából helyesen cselekszel. Ne bánja.
Egyetlen könnycsepp gördült az arcán, és térdre esett. És mindez véget ért. Nincs több zokogás vagy nyafogás.
- És mit tegyek? - kérdezte Yuki egy darabig.
- Semmi - feleltem. - Vigyázz magadra, mit ne mondj szavakkal. Például tiszteletben tartják a halottakat. Idővel meg fogod érteni, hogy mit értek. Mi maradjon - marad, ami el fog maradni - ez el fog maradni. Az idő helyeket fog tenni. És mire nem ítélkezik - akkor magadra döntesz. Nem túl nehéz beszélni veled?
- Nincs sok - felelte Yuki egy kis mosollyal.
- Valóban, bonyolult. Igazad van "nevetett. - Elvben nagyon kevesen értik meg, amit mondok. Mert a legtöbb ember körülötte valami egészen másra gondol. De nekem még mindig úgy gondolom, hogy az én szempontom leginkább helyes, ezért mindig mindenre rágnom kell. Időnként az emberek halnak meg; az emberi élet sokkal veszélyesebb, mint gondolná. Ezért kezelned kell az embereket, úgyhogy nincs semmi baj. Fair - és a lehető legharmább. Azok, akik nem próbálják meg azokat, akiknek szükségük van arra, hogy meghaljanak, mielőtt sírni kezdtek és megbánnának róla, nem szeretem az ilyen embereket. A személyes ízlés kérdése, ha akarod.
- Nem a te hibád. Nem tudtam ellenállni. Meg kell tanulnod, idővel megérted. Itt vannak a legfontosabb képletek, amelyeknek először a szülők arzenáljának kell lenniük.
Képzelje el a helyzetet. A kislányod hozta a játékot az óvodából. A reakciód: "Hogyan tudtad?" Tudod, hogy nem lophatsz. Már elmondtam neked (a). Te hibáztatod, és büntetni fogják. "
Mi következik ezután?
A szülő és a gyermek egyesülete megsemmisült, van jog és bűnös. Nincs közös probléma megoldani. A gyermek magányos. Végül is nem tudja megérteni, hogy ez hogyan történt. És egy másik reakció: "Igen, nem jött jól ki. De nem hibáztatod. Nem tudsz ellenállni. Még nem tanult meg magadnak. De semmi. Holnap fogjuk a játékot és bocsánatot kérni. Azt fogjuk mondani, hogy ez történt, és megpróbáljuk megakadályozni, hogy ez ismét megtörténjen. És segíteni fogok abban, hogy megtanulják irányítani a vágyait. Végtére is nagyon nehéz számunkra, felnőttek, néha visszatartani vágyainkat. De szükség van, ha akarjuk, hogy mindannyian velünk volt. Ne aggódj, felnősz, és minden rendben lesz veled. E beszélgetés után teljesen más pszichológiai helyzet fog felmerülni. A szülő és a gyermek egy. Közös problémájuk van.
A gyermek nem egyedül van: tudta, hogy nő, ezért nem sikerül, hogy van olyan, aki segíteni fogja neki a nehézségeit.
Meglepő és több. Mivel egy harmincéves, gyermek nélküli ember, akinek nincs tapasztalata a gyermekek nevelésében, képes volt intuitív módon megtalálni a tinédzser összetett világának legtermékenyebb megközelítését? Találom a választ az emberiség környező világának humanisztikus megértésében. Ez a személyiségek világa. És a gyermek, mint személy, egyenlő a karakterünkkel. Ez a lány érdekes vele személyes megnyilvánulásaival. És a problémáival magyarázza a személyes fejlődés jellemzőit. Az ő problémái a személy válásának problémái, nem pedig bizonyos rosszak vagy eltérések a fejlődésben. Ez a filozófiai hitvallásnak mindenekelőtt alapját kell képeznie a gyermekoktatás bármely rendszerének, beleértve a szülőt is.
Nagyon gyakran az oktatás folyamatában a család alapja a meglehetősen gyakori beállítás képzés: „Akár öt év emelni a gyermek, mint a mester, és tizenöt - mint egy szolga, és miután tizenöt - mint egy barát.”
A mondat olyan, mint sok szülő. Egyáltalán nem bánják, hogy egy kisgyermek parancsolja őket, majd legyen erkölcsi joga arra, hogy utasítsa őt. De egy ötéves (kb.) Ember átmenet egy úriember helyzetéről egy szolga állapotára önmagában súlyos trauma. Ez olyan, mintha csak ő volt a „javára”, a felnőttek minden szeszélye - és hirtelen minden a feje élesen, és nem úgy tűnik, hogy semmi rosszat, talán nem tetszik rám. És még akkor is, ha ez a "átmenet" a családban nincs kifejezetten feltüntetve, de még mindig megtörténik, nagyon nehéz a gyermek számára az új státusz megismerése. De még akkor is, ha elfogadja ezt - ezután szinte lehetetlen lesz szülei barátjának lenni. A barátság az egyenlõségi státusokat jelenti, ezért nehezen barátkozik az alárendeltségével, szolgáddal. És még akkor is, ha megbecsüljük, hogy barátságot adjon neked, sok évig tartó megalázás után bízik benned?
Óvás és helytelen viselkedése miatt sok tizenéves, beleértve azt a tényt, hogy ők aktívan tiltakozik a nyílt vagy rejtett szolga állapotát. De ha kezdetben gyermeket neveltetek barátként, mint egyénnek - akkor rendszerint a szülők bizalmának problémái nem merülnek fel. Mivel a fiatalember kezdetben érzékeli magát, mint egy jelentős személy értékelése legalább a családban identitást (és nem romlott, hogy értékelik annak valódi ér, ha a szülők, és nem a megjegyzést, és kritizálni, hanem egy barátságos módon). És akkor az élet eredeti jelentése egyértelmű: a társadalom méltó része vagyok, minden bizonnyal hasznos lesz számomra. És a kérdés már egyre „technikai” - mikor és hogyan „praktikus”, hogyan kell választani egy szakma, de nem kétséges, hogy ha szükséges, a világ önmagában, egy tinédzser, eredetileg tenyésztették állapotát egy barátom, szinte nem fordul elő.
Ha úgy jön ki „szolga” a felnőtt világ, a világ (ami önmagában nem rossz, és nem jó, és semleges), mint kiderül, hogy neki „rossz” oldalon. A szülei diktatúrája és megaláztatása által szétzúzva egyszerűen nem tudja, hogyan szolgáljon méltósággal. És azonnal minden körülötte lévő ember megalázza őt. És a világ úgy tűnik, hogy dühös és kegyetlen. További reakciója a tinédzser több lehetősége van: vagy ez egy megelőző agresszió vagy elkülönítés elleni védekezésként a „gonosz világ” vagy teljes zavar és rossz megoldás (néha záruló öngyilkosság), vagy nem megfelelő kísérletek érvényesíteni magukat a többiek rovására, ha törött sok erkölcsi és jogi normák társadalomban.
Tehát ki a gyermeke? Sir? Servant? Egy barát? Vagy, mindenekelőtt, egy személy? A választás a tiéd, kedves olvasók.
- Nem a te hibád. Nem tudtam ellenállni. Meg kell tanulnod. Idővel meg fogja érteni "