A vers olyan végkövetkeztetésként - versek az emberekért - a Virgil szerzője

Levélben küldök neked.
Tehát, ha maga nem hibáztatja magát,
Tudom, magamról az életből távozok,
És ez nem az oka.

Azt hiszem, csak fáradt vagyok,
Nem régóta szükségem van rá,
Nem kell az én műveim,
Nem kell egy kopogás a szívemben.

Veled együtt már régóta együtt vagyunk,
Biztos voltam benne - nem külön!
Mindent megtettem magának egyedül,
De kiderült, hogy nem kell.

És emlékszem,
Néha nem találtam szavakat,
Mondani, milyen csodálatos
Gyönyörűen komponáltam a rímeket.

Sajnos, de minden elmúlt,
Nem voltam szép,
Egy natív, egyszemélyes,
Kedves, kedves!

A lelkem olyan, mint mindenki más,
És az agy másképp épül fel,
És nem értem, mikor,
Hogyan lehet elcsúszni a szeretetből, és beleszeretni egy másikba?

Hogy hinnéd,
Mi azt mondja, hogy szeretlek a füledben,
Ha tudsz valamit, ami nem az első,
Hogy ez volt az érzése.

Nos, rendben van, kiléptem, elmegyek.
Nem lettem szükség,
De mindazonáltal kívánatos lenne,
Hogy megérdemeltem a halál után.

Nos, miért van így hazánkban,
A tehetség az életben nem szükséges bárkinek,
Mintha száz évvel korábban született volna,
És az elméje még nem áll rendelkezésre.

De ha csak meghalsz,
És minden halálát megrémítik,
-"Nos, hogyan bírhatjuk el a fájdalmat?
És amiatt nem értékeltük ezt a tehetséget. "

Levélben küldök neked.
Tehát, ha maga nem hibáztatja magát,
Tudom, magamról az életből távozok,
És ez nem az oka.

A vers értékelése: 5.0
2 ember szavazott

Csak a regisztrált felhasználók szavazhatnak!
regisztrálni