Mindenki a maga módján - olvasd el
Nyáron, egy erdőben, egy tisztáson, egy hosszú fülű nyúl született nyúl. Nem volt tehetetlen, meztelen, olyan, mint egy egér vagy belchata, egyáltalán nem. Szürke, bolyhos szőrmekabátban világszerte jött be, nyitott szemmel, olyan fényes és független volt, hogy azonnal el tudott menni és ellenségeit elrejteni a vastag fűben.
- Nagyon jól vagy nekem - mondta a nyúl a nyúl nyelvén. - Csöndben feküdj le a bokor alatt, ne menj sehova, de ha elkezdsz futni, ugrálsz, a lábadon a földön maradsz. Egy róka vagy egy farkas fog rájuk jönni, azonnal követni fognak és megeszik. Nos, légy okos, nyugodj meg, nagyobb erőt kapsz, de futtatnod kell, mancsokat kell tennie.
És a nyúl, miután egy nagy ugrás, ugrott az erdőbe. Azóta a kis nyúl nemcsak a saját anyja, hanem más nyulak is táplálkoztak, akik véletlenül behatoltak az elszámolásba. Végül is a nyulak oly öregek lettek: a nyúl egy csecsemőre jön, nem számít, hogy ő a sajátja, valaki más, aki táplálja a tejet.
Hamarosan a nyúl meglehetősen erős volt, nőtt, kezdett enni lédús füvet, és átfutott az erdőben, megismerkedett lakóival - madarakkal és kisállatokkal.
Jó nap volt, rengeteg élelem volt, és a vastag fűben, a bokrokban könnyű elrejteni az ellenségektől.
Zaychishka élt, nem fáj. Tehát, nem aggódott semmiért, és élvezett nyálkás nyírást.
De akkor jött az ősz. Hideg lett. A fák sárga színűek voltak. A szelet az elágazott leveleket levágta az ágakról, és az erdő fölé keringett. Aztán a levelek leereszkedtek a földre. Ott voltak nyugtalanok: elfoglalták, suttogtak egymás között. És ebből az erdő tele volt nyugtalan csörömpöléssel.
Zaichishka szinte nem tudott aludni. Minden percben ébresztett, gyanús hangokat hallgatott. Minden úgy tűnt neki, hogy nem olyan levelek, amelyek a széltől szaglottak, hanem valaki szörnyű csúfogni kezd a bokrok mögül.
A nyúl és a nap gyakran felugrott, helyről-helyre rohantak, menedéket keresett megbízhatóbbá. Kerestem és nem találtam.
Ám az erdőn át, sok új, érdekes dolgot látott, amelyeket még soha nem látott a nyáron. Észrevette, hogy minden erdei ismerősének - a vadállatoknak és a madaraknak - valamit csinált, és valamit megtett.
Egy nap találkozott egy mókus, de nem ugrik, mint mindig, ágról ágra, és lement a földre, tépte gomba Boletus, majd megragadta szorosabban a fogak és vele együtt ugrott a fát. A fehérje a csomók között a gombát a villába tolta.
Zaychishka látta, hogy több gomba már lógott ugyanazon a fán.
- Miért rágja fel őket, és felakasztja a csomókat? - kérdezte.
- Hogy ... miért? - válaszolta a mókus. - Hamarosan jön a tél, mindenhol hó borítja, akkor nehéz lesz az étel. Most sietek, hogy több ellátást szerezzek. Szárítás gombák az ágak, én gyűjtenek diófélék és makk az üregek. Nem te magad menteni az ételeket télen?
- Nem - válaszolta a nyuszi -, nem tudom, hogyan kell ezt csinálni. Anya nyúl nem tanított.
- Szegény üzlet - rázta a fejét. - Akkor legalább jobb fészeket kaphatsz, minden repedést kipukkansz.
- Igen, nincs fészke sem, - a kis nyúl zavarba jött. "Aludtam egy bokor alatt, ahol meg kell."
- Nos, ez nem jó! - Kihúzta a háztartási mókust. - Nem tudom, hogyan fog télen élelem nélkül, meleg fészek nélkül.
És ismét felvette a baját, és a nyuszi szomorúan ugrott.
Már este volt, a nyúl elérte a süket szakadékot. Ott állt meg és figyelt. A völgyben, egy kis zajjal, kis földtömbök gördültek körbe, és tovább és tovább.
A nyúl a hátsó lábán nőtt, hogy jobban látja, mi történik ott. Igen, ez a borz a közelben van. A szakács ránézett, és köszönetet mondott.
- Helló, ferde - mondta a borz. - Mindent le akarsz tölteni? Hát ülj le, ülj le. Uh, és fáradt vagyok, még a lábam is fáj! Nézd meg, hány földet érnek el a lyukból.
- Miért vegye ki? - kérdezte a nyuszi.
- Télre tisztítom a lyukat, hogy tágabbá tegyem. Megtisztítom, majd moha, ott fogom a bukott leveleket, ágyat készítek. Akkor nekem és a tél nem szörnyű. Feküdj le, maradj.
- És a mókus azt tanácsolta nekem, hogy rendezzenek egy fészket a télért - mondta a nyúl.
- Ne figyelj rá - borzolta a mancs. - Ő tanult a madarak fészkében. Üres lecke. Az állatoknak lyukban kell élniük. Így élek. Segítsen nekem jobban kiásni a kavargóból. Szükség szerint mindent rendezünk, felmászunk a lyukba, együtt fogunk télen.
- Nem, nem tudom, hogyan kell ásni egy lyukat - válaszolta a nyuszi. - Igen, és nem tudok ülni a lyuk lyukába, ott lefojtok. Jobb pihenni a bokor alatt.
- Most már a fagy hamarosan megmutatja, hogyan pihenjen a bokrok alatt! - kérdezte a borzalmas dühösen. - Nos, nem akarsz segíteni, akkor menj oda, ahová akarod. Ne akadályozza meg a lakást.
A nyúl futott, és egy erdei folyó partján futott. Elfogyott, és felszúrta a fülét.
Nem messze a vízből valaki nagy volt, kínos a nyár körül. "Beaver, ő a leginkább" - látta a dadogó, és két ugrásnál közeledett hozzá.
- Hello, haver, mit keresel itt? Kérdezte a nyuszi.
- Igen, dolgozom, nyáron ások - felelte lassan a hód. A földre pisitok, majd elkezdek harapni az ágakat, a folyóba húzni, télre felmelegíteni. Látod, a szigeten a házam - mindegyik ágból készült, és a résidők sárban vannak, belsejében meleg és barátságos vagyok.
- És hogyan lehet belépni a házába? Kérdezte Zaychishka. - A bejárat sehol sem látható.
- Nem - válaszolta a nyuszi -, nem tudom merülni és úszni a víz alatt, azonnal belefulladok, jobb, ha a bokrok alá kerülök.
- Nem akarsz velem együtt tölteni a téli - válaszolta a hód, és rágni kezdett a nyáron.
És a kis nyuszi elhúzódott, távol a folyótól, vissza az erdőbe.
Hirtelen valami olyan, mint a bokrokban. Scythe már rohanni akart futni, de a bukott levélből régi ismerősnek tűnt - sündisznó.
- Hello, haver! Kiáltotta. - Micsoda annyira boldogtalan vagy, letette a füleidet?
- Bocsánat a barátaimnak - válaszolta a kis nyuszi. - Azt mondják, hogy télre meleg fészket kell építeni, vagy egy kunyhót építesz, de nem tudom hogyan.
- Hut építeni? Nevetett a sündisznó. - Milyen ostobaság! Jobban teszed, mint én: minden este enni enyhén, több zsírt tárolok, és ha elég raktár van, akkor aludni fogok. Majd felmászok a bukott levelekbe, moha, felszaladok és elaludok az egész télen. És ha alszol, akkor sem fagy, sem szél nem szörnyű neked.
- Nem - válaszolta a nyuszi -, nem tudok aludni az egész télen. Az alvásom érzékeny, zavaró, minden pillanatban felébredek minden zörgésből.
- Hát akkor tegye, ahogy tudod - felelte a sündisznó. "Viszlát, itt az ideje, hogy vigyázzam a helyemre a téli alvásra."
És az állat ismét eltűnt a bokrok közé.
A nyúl tovább lőtt az erdőben. Elkándult, vándorolt. Már az éjszaka telt el, reggel jött. Eljutott az elszámoláshoz. Úgy néz ki - sok fekete fésült van rajta. Minden fát öltözött, és a földön ők galoppanak, összeomlanak, vitatkoznak valamiről.
- Mit vitatkozol? Megkérdezte a kis nyuszi tollat, aki közel állt hozzá.
- Igen, beszélgetünk, amikor innen indulunk a télre a meleg országokra.
- De nem tölti a téli erdőben?
- Mi vagy te, mi vagy te? - a Thrush meglepődött. - Télen a hó esik, lefedi az egész földet és a fák ágait. Hol kapok ételt kapni? Velünk dél felé repülünk, ott a téli melegben és mindenféle ételben.
- Nem látod, még csak nem is szárnyam van - mondta szomorúan a nyúl. - Szörnyeteg vagyok, nem madár. Az állatok nem repülhetnek.
- Ez nem igaz - mondta a toll. - A denevérek is állatok, de nem rosszabbak, mint mi madarak. Már délre repülnek, meleg országokra.
Zaychishka nem válaszolt a tollra, csak a mancsát intett, és elfutott.
"Hogyan télhetek? Aggodalmasan gondolta. - Minden állatot és madarat a saját télen készítenek a télre. És nincs meleg fészke, se élelmiszer-tartalék, és nem tudok délre repülni. Valószínűleg meg kell halni az éhségtől és a hidegtől. "
Egy hónap telt el. A bokrok és a fák elvetették az utolsó leveleket. Ideje volt az eső, a hideg időjárás. Az erdő komor, unalmas volt. A legtöbb madár repült a meleg országokra. Az állatok bujkokban, fészkekben, ködben rejtőznek. A kis nyúlnak egy üres erdőben kellemetlen volt, ráadásul baleset történt vele: a nyúl hirtelen észrevette, hogy a bőre elkezd fehéredni. Nyáron, szürke haja helyett egy új - bolyhos, meleg, de teljesen fehér. Először a hátsó lábak, az oldalak, a hátsó, végül a fej fehér volt. Csak a fülek csúcsai maradtak feketék.
"Hogyan rejtegethetek ellenségeimből? A nyúl hiába gondolt. Egy fehér kabátban egyszerre egy róka és egy sólyom fog észrevenni. És a nyuszi rejtőzködött az erdőben, bokrok alatt, mocsaras bozótokban. Azonban még a fehér szőrme is könnyen odaadta az éles szemű ragadozónak.
De egy nap, mikor a nyúl nyüzsögött, felmászott a bokor alatt, látta, hogy minden hirtelen valami sötétedik. Az ég borította a felhőket; de nem esett, és valami fehér és hideg esett.
Az első hópelyhek a levegőben forogtak, elkezdtek a földre érni, a fakó fűben, a bokrok és a fák meztelen ágán. Minden másodperccel a hó vastagabb és vastagabb. A legközelebbi fák nem láthatók. Mindnyájan folyamatos fehér folyóba fulladt.
A hó csak este állt meg. Az ég kitisztult, a csillagok kinézettek, fényesek és sugárzóak voltak, mint a kék fagyos tűk. Világos mezőket és erdőket világítottak fel, öltözve, fehér tél borítással borítva.
Már éjjel volt, és a nyúl a bokor alatt feküdt. Félt, hogy kijön a csapdájából, és egy éjszakai séta után megy ezen a szokatlanul fehér területen.
Végül az éhség továbbra is kényszerítette őt, hogy hagyja el a menedéket, és keressen ételt.
Nem volt olyan nehéz - a hó csak kissé fedte le a talajt, és még a legkisebb bokrokat sem elrejtette.
De volt egy teljesen más kérdés: alig nyúl kiugrott a bokrok, és futott a mezőn, látta a rémület, hogy mindenütt mögötte húzódik egy sor zeneszámokat.
"Ilyen nyomokban bármelyik ellenség könnyedén megkeres engem" - gondolta a kaszát.
Ezért, amikor reggel újra elment egy nap pihenésre, a nyuszi még ennél is óvatosabb volt, mint korábban.
Csak miután ezt megtette, a bokrok alatt rejtőzött, és elaludt.
De a tél nemcsak fájdalmat hozott magával. Amikor könnyű volt, a kis nyúl boldogan látta, hogy fehér szőrme teljesen láthatatlan a fehér hóban. A nyuszi láthatatlanná váló szőrme volt. Emellett sokkal melegebb volt, mint a nyári szürke bőrén, tökéletesen mentve a fagytól és a széltől.
"A tél nem annyira szörnyű", a kis nyúl úgy döntött, és békésen aludt egész nap estig.
De csak kellemes kezdet volt a télen, majd a dolgok rosszabbul és rosszabbul alakultak. A havat nagyon megtámadták. Szinte lehetetlen ásni, hogy eljusson a fennmaradó zöldövezethez. A hérautó hiúzta a magas hófúvókat, hogy élelmiszert kerestek. Gyakran nem sikerült rágni a gömböt, amely a hó alatt állt ki.
Egyszer, miközben élelmiszert keresve futott, a nyúl észrevette az erdei alga elkét. Nyugtalanul álltak a nyárfa fákon, és étvágyat rágtak kéreggel és fiatal nyárfákkal.
- Adja meg és megpróbálom - gondolta a kis nyuszi. "Csak itt van a baj: az alma lábai magasak, a nyak hosszú, könnyű eljutni a fiatal hajtásokhoz, de hogyan kapom meg?"
De akkor egy pillantást vetett egy nagy hófúrásra. Zaychishka ugrott rá, állt a hátsó lábán, könnyedén kinyújtotta a fiatal, vékony ágakat, és elkezdett rágni. Aztán meghajolt egy aszfalt kéreggel. Mindez nagyon finomnak tűnt neki, és megette a kitöltését.
- Tehát a hó nem sok bajt okozott - döntött. - Elrejtette a füvet, de megengedte, hogy eljussak a bokrok és fák ágaihoz.
Minden nem lenne semmi, csak a hideg és a szél elkezdte a nyulakat elfojtani. Még egy meleg bunda sem mentette meg. A hidegtől senki sehol rejtőzött a csupasz téli erdőben.
"Wow, milyen hideg!" - mondta ferde, és végigsöpört egy erdő tisztán, hogy felmelegedjen egy kicsit.
Már egy nap volt, itt volt az ideje, hogy szabadságra menjenek, és a nyúl nem talált helyet a jeges szél felé.
A nyírfák a szélén álltak. Hirtelen a kis nyúl látta, hogy nyugodtan telepedtek le és táplálták nagy erdei madarakat - fekete nyájat. Itt repültek le a fülbevalókon, amelyek a vékony ágak végein lógtak.
- Nos, elég volt - itt az ideje pihenni - mondta az öreg fickó a társainak. "A dühös széltől visszamentünk a nyércbe."
"Milyen nyérc lehet fekete farkas?" - a nyuszi meglepődött.
De aztán látta, hogy az öreg fekete faggyú, amely elszakad az ágról, beleesett a hóba, mint egy merülés a vízbe. Hasonlóképpen más fekete farkasok léptek be, és hamarosan az egész állomány eltűnt a hó alatt.
"Nagyon meleg van ott?" - a nyuszi meglepődött és elhatározta, hogy azonnal megpróbálja ásni egy hófarkát magának. És mi? A hó alatt a hóban sokkal melegebb volt, mint a felszínen. A szél nem fújt, és a fagy sokkal kisebb volt.
Azóta a kis nyúl teljesen elsajátította, hogyan kell télen. Egy fehér erdőben fehér szőrme védte őt az ellenség szeméből, a hó sodródása segített elérni a zamatos hajtásokat, és a hidegből megmentett hóban egy mély nyereg. Zaychishka nem érezte télen a hófödte bokrokat, mint nyáron a zöld virágzó bozótban. Nem is vette észre, hogy telt el a tél.
És ismét a nap felmelegedett, a hó megolvadt, a fű újra zöld lett, a bokrokon és a fákon levő levelek virágoztak. Madarak visszatértek a déli országokból.
A mókus kenete kilépett a fészekből, ahol télen hideg volt. A borz, a hód és a tüskés sügény kiszállt a menedékhelyéről. Mindegyikük arról beszélt, hogyan töltötte a hosszú tél. Mindenki úgy gondolta, hogy jobban töltötte, mint mások. És mindnyájan meglepődtek, és a nyúlra pillantottak. Hogy szegény ember volt télen meleg fészek nélkül, lyuk nélkül, étkezési készlet nélkül? A nyuszi hallgatta a barátait, és csak kuncogott. Végtére is elég télen élt hófehér, láthatatlan kabátjában.
Őt és most, tavasszal láthatatlan kabát volt, csak a másik, a föld színében - nem fehér, hanem szürke.