Miért keresünk megerősítést (Vladimir Shustov)
Miért szeretnénk megerősíteni a szépségüket, tehetségüket, egyediségüket más emberekben? Miért hiányzik a saját érzéseink, megértésünk? Például, amikor tudjuk, hogy gyönyörűnek tűnünk, külső megerősítést keresünk, várjuk az értékelést, az elismerést. "Nézd, mi (mi) vagyok szép (ek)." Hol van az önellátásunk?
Vagy tetszik a dal, amit hallottunk a vkontakte-ből, elküldjük barátainak és barátainknak, és várjuk, hogy mondják: "Igen, szép, gyönyörű". Olyan ez, mintha nem bíznánk magunkat és várnánk a megerősítésre. Ha csak megoszthatjuk, akkor nem várunk reakciót válaszként. Tetszett a dal, megosztjuk ezt a szépséget. És tökéletesen megértjük, hogy ha a dal tetszett nekünk, akkor ez nem jelenti azt, hogy más embernek örülne. Különböző látásmód, különböző érzések. Akkor miért várjunk? Csalódás jön a várakozás.
Emlékszem korábban a kreatív ösvény kezdetén, folyamatosan számítottam egy értékelésre, elismerésre, amikor verseket és prózát vkontakte-t terjesztettem. Kiderült, én magam nem tudtam, hogy valami szépet, hasznosat csinálok a szívből. Ha tudom, látom és érzem, hogy a vers szép, miért kellett volna megkérdezni másokat: „Hé, én olvastam a verset, mondd hogyan?”. Ha van egy elképzelése önmagáról, megértésről, akkor nincs szükség értékelésre, vallomásokra, amelyeket az egó megragad. Ha hiányzik a saját megértésünk, külső támogatást keresünk. Maga a szépség maga a kreativitás maga gyönyörű, maga a folyamat hoz örömet és örömöt. A külső értékelés pedig a háttérbe szorul. A kitöltés magával hozza a kreativitást, mert egy személy valamit a szívből. Ez azt jelenti, hogy nem függ a külső felismeréstől. Lehet, hogy nem vagy - máris elégedett a saját felfogásával. Ebben az esetben, ha van külső elismerést már nem hízeleg az ego, mint korábban, de tele van hálával, hogy aztán újra befektetni a kreativitás és hála az öröm ismét elküldte a szívét az olvasók és hallgatók, figyel. Tökéletes csere. A szívből a lélekbe. Szívtől a szívig.
A psziché egyik legkülönösebb jelensége, ez a vágy, hogy megmondjuk. Ez azért van, mert mi vagyunk az évezredek propagandájának eredménye, azt akarjuk, hogy gondolatainkat megerősítse vagy támogassa valaki más. De a kérdés feltett kérdése magának. (Jiddu Krishnamurti)