A pszichológiai diagnózis társadalmi és etikai vonatkozásai
A pszichológiai tesztek, kérdőívek és egyéb, jelenleg nagyon gyakori technikák helytelen használatának megakadályozása érdekében számos óvintézkedésre van szükség: maguk a módszerek; értékelésüket; az eredmények későbbi felhasználása. A diagnosztikai technikák terjesztését és felhasználását etikai normáknak vagy a szakmai etikai kódexnek is alá kell vetni hazánkban, ahogyan más országokban, különösen Amerikában gyakorolják. A szakmai etikai pszichológus-diagnoszta, különös figyelmet kell fordítani a kritikus helyzeteket, amelyekben lehetnek konfliktusok az értékek, mint például a kapcsolat a tudomány fejlődése az emberiség javára, és a jogok védelme és jóléte az egyének. Tekintsük a pszicho-diagnosztika területével kapcsolatos legfontosabb etikai problémákat, amelyek már határozott megoldást találtak a nyugati pszichológia területén.
1. A diagnosztikus technikákat alkalmazó személyek képzettségi szintje. Az a követelmény, hogy a diagnosztikai technikákat csak megfelelően képzett kísérők használják, az első lépés az egyéneknek a visszaélésektől való megvédésére. Természetesen a szükséges képesítés a diagnosztikai módszer típusától függően változik. Tehát az egyéni intelligencia tesztek és a legtöbb személyes tesztelés és kérdőív helyes alkalmazása érdekében viszonylag hosszú időtartamú intenzív képzésre van szükség, míg az oktatási és szakmai tevékenység eredményeinek vizsgálatához minimálisan speciális pszichológiai előkészítésre van szükség. Azt is meg kell jegyezni, hogy a képzési teszteken részt vevő diákok általában nem állnak készen arra, hogy önállóan végezzenek más emberek diagnosztikai vizsgálatát és értelmezzék a tesztértékeléseket.
Ideális esetben egy jól képzett pszichológusnak ki kell választania azokat a módszereket, amelyek alkalmasak mind a magán célra, amellyel a diagnózist végzi, mind a vizsgált személy számára. Ismernie kell a választott módszertanra vonatkozó releváns tudományos szakirodalmat, és képesnek kell lennie arra, hogy megvizsgálja az ilyen jellemzők műszaki paramétereit, mint normáit, megbízhatóságát és érvényességét. Ismeretes, hogy a diagnózis eredménye érzékeny a magatartás különböző körülményeire. Ezért a pszichodiagnosztika csak a diagnózisértékelést (vagy értékeléseket) figyelembe véve következtetéseket von le vagy ajánlásokat ad az egyénre vonatkozó további információ fényében. Mindenekelõtt elegendõ tudással kell rendelkeznie a pszichológiában, hogy megvédje magát az indokolatlan következtetésekbõl a kapott becslések értelmezésében. Ha a diagnózis végzik, akik más szakmák, kívánatos, hogy volt egy képzett psiholog- tanácsadó, aki segít, hogy biztosítja a szükséges feltételeket a megfelelő eljárást, és kövesse a helyes értelmezése diagnosztikus teszteket.
Ki tekinthető képzett pszichológus diagnosztikusnak? Nyilvánvaló, hogy a különböző kutatási területek, és következésképpen a képzés szakosodása miatt egyik pszichológus sem rendelkezik megfelelő képesítéssel minden területen. Felismerve ezt a tényt, pszichológusok, dolgozik az alapjait gyakorlati pszichológia, úgy vélik, hogy a pszichológusnak tudja a határait hatáskörét és a korlátait módszerek, és nem kínálják szolgáltatásaikat, valamint a nemzeti pszichológia rejlő hibákat egy másfajta: a használata nem tesztelt módszerek csak laboratóriumi kísérleti tanulmány, gyakorlati célokat, hogy ne alkalmazzanak olyan technológiát, amely nem felel meg bizonyos területeken kialakított szakmai szabványoknak. Ezen túlmenően, a Nyugat látni a különbséget áll fenn, hogy a pszichológus a rendszerben dolgozók tudományos vagy közintézmények, például iskola, egyetem, kórház vagy állami szervek, valamint egy pszichológus alkalmazott önálló gyakorlati tevékenységét. Mint független pszichológus gyakorlatok kevésbé alárendelt becslések és értékelések képzett kollégák, mint pszichológus dolgozik az intézményben, ő bemutatása az Amerikai Pszichológiai Társaság, meg kell felelnie a magasabb követelmények a szakmai képesítést. Ugyanez igaz a pszichológusokra is, akik felelősek más intézményi pszichológusok ellenőrzéséért vagy a pszichológusok tanácsadásáért.
Hasznos külföldi tapasztalat az is, hogy a szakképzett pszichológusok engedélyeket és tanúsítványokat kapnak a lakosság pszichológiai felmérésének szakmai színvonalának és minőségének javítása érdekében.
2. A diagnosztikai technikák alkalmazása. Bizonyos képesítéssel rendelkező személyeknek biztosítani kell a diagnosztikai technikák megvásárlására és későbbi felhasználására vonatkozó jogot. De ma mindenki megvásárolhatja őket. Természetesen létezhetnek egyedi tesztvásárlók, például diákok, akik esetleg valamilyen tesztet igényelnek oktatási vagy kutatási célokra. Az amerikai pszichológusok úgy vélik, hogy rendelkezniük kell egy olyan technika megszerzésével, amelyet egy pszichológus tanár vagy egy másik személy visel, aki felelősséget vállal a helyes használatáért. A pszichológusok-diagnosztikusok idegen etikai kódexében javasoljuk a diagnosztikai technikák terjedését. Ez a korlátozás kettős célt szolgál: a módszertan tartalmának nem nyilvánosságra hozatala és a visszaélések megelőzése. Az ilyen módszerekhez való hozzáférést azokra kell korlátozni, akiknek szakmai érdekük van, és biztosítják azok helyes használatát. A diagnosztikai felmérések, mint a maguk módszerei, csak olyan személyek számára továbbítódnak, akik képesek megfelelően értelmezni és használni.
Egy másik típusú tevékenység, amely Nyugaton gyakori, de nem felel meg a szakmai követelményeknek, a tesztelés postai úton, távollétében történik. A képességek vagy személyiségvizsgálatok egyén általi teljesítményét nem lehet helyesen értékelni az általa küldött vizsgálati űrlapok segítségével, amelyeket postai úton és postai küldeményként küld vissza) és az értelmezést. Ez a módszer nemcsak nem biztosítja a tesztelési feltételeknek való megfelelés ellenőrzését, hanem a tesztértékelések értelmezését is magában foglalja más, egyénre vonatkozó információk hiányában. Ilyen körülmények között a vizsgálati eredmények nemcsak haszontalanok, hanem ártalmak is lehetnek.
Amikor a felmérést a közösség vagy egy intézmény érdekében végzik, a tantárgyat teljes körűen tájékoztatni kell arról, hogy az értékelését hogyan fogják felhasználni. Ugyancsak tanácsos elmagyarázni neki, hogy a megfelelő pontszám hasznos lesz vizsgázó, hiszen nem előnyös, ha ez történik, hogy a későbbiekben nem volt ereje, vagy amit később kell tekinteni használhatatlan. A klinikán vagy a konzultáció során kapott diagnosztikai eredmények nem alkalmazhatók ezen intézmények érdekében, ha az ügyfél nem járul hozzá ehhez.
Bármennyire is a felmérés célja, a személy titkosságának megőrzése A. Anastasi szerint két kulcsfontosságú koncepciót tartalmaz: relevancia és tájékozott beleegyezés. Az egyén által szolgáltatott információnak meg kell felelnie (relevánsnak) a diagnózis céljához. Ennek az elvnek a fontossága, hogy minden gyakorlati erőfeszítésnek célszerűnek kell lennie a módszertan érvényességének megállapításához a konkrét diagnosztikai vagy prognosztikai cél érdekében. Csak egy erre a célra szolgáló eszköz releváns információt szolgáltat.
A "tájékozott beleegyezés" fogalma a következő magyarázatot igényli. Természetesen a vizsgázónak ismernie kell a felmérés célját és a rendelkezésre álló lehetséges adatok természetét, valamint a felhasználás további módját. A tesztminta vagy a protokoll formája azonban nem mutatható ki neki, mivel az ilyen információ általában érvényteleníti a tesztet, megfosztja erőtől.
Diagnosztikai eljárások és kísérleti tervek, amelyek védik az egyén azon jogát, hogy nem vesznek részt a felmérésben, és ezért védi a titkos személyazonosságát, bonyolítja a munkát a pszichológus és a megnövekedett igények tudásukat. A pszichológus és a vizsgázó közötti helyes kapcsolat és kölcsönös tisztelet mellett a diagnózisban való részvétel elutasításainak száma elhanyagolható nagyságrendre csökkenthető.
4. Titoktartás. A titoktartás problémájához hasonlóan az adatvédelem problémája a külföldi pszichodiagnosztikára is vonatkozik. Sok oldala van. A fő kérdés a következő: "Ki fér hozzá a diagnosztikai eredményekhez?" Egyfelől szükség van a vizsgálat tartalmának és a tesztértékelések félreértésének veszélyére, másrészről arra, hogy a különböző személyeknek meg kell ismerniük a tesztelés eredményeit.
A hallgatói felmérés titkosságának egyik etikai kérdése, hogy meg kell-e mondani a diák szüleinek a teszt eredményeit, de a kutatók gyakran arra a következtetésre jutnak, hogy fontosabb meghatározni, hogyan kell ezt tenni. Általában a szülőknek joguk van arra, hogy gyermekükről információt kapjanak. Leggyakrabban ezeket az információkat szeretnék megkapni. Ráadásul egyes esetekben a gyermek iskolai sikertelensége vagy érzelmi nehézségei részben a gyermek és a szülők közötti kapcsolat miatt keletkezhetnek. Ilyen körülmények között a tanácsadó, a diagnosztikus pszichológus és a szülők kapcsolatfelvétele kiemelkedő fontosságú mind a megszerzett eredmények okainak megértéséhez, mind a szülőkkel való együttműködés kialakításához.
Ha a felmérést olyan létesítményben, mint egy iskola, bíróság, illetve a tervezési munka, az egyén kell előzetesen tájékoztatni arról a célból, hogy hogyan kell használni az eredményeket, és azok elérhetősége azoknak, akik érdeklődnek irántuk. Különböző helyzetek, amikor a diagnosztikai eredmények által kért ember, például olyan esetekben, amikor a leendő munkáltató vagy főiskolai kérelmező a vizsgálati adatokat az egyes elvégzett vizsgálatok az iskolában. Ilyen esetekben meg kell szerezni az egyén hozzájárulását az adatátvitelhez. Ugyanez vonatkozik a klinikára vagy a konzultációra, valamint a kutatási célokra végzett vizsgálatokra is.
Egy másik probléma az intézményi diagnosztikai adatok megőrzésével kapcsolatos. Egyrészt az egyének számára hosszú időn át szerzett és fenntartott adatok hasznosak lehetnek nemcsak kutatási célokra, hanem az egyének megfelelő megértéséhez és tanácsadásához is. Azonban értékük a helyes használatot és a helyes értelmezést jelenti. Azokban az esetekben, amikor az adatokat vagy az egyén vagy tudományos célú hosszú távú felhasználás céljából szerezték meg, a visszaélések megakadályozása érdekében rendkívül szigorú ellenőrzés mellett kell hozzáférni.
5. A felmérés eredményeinek közlése. A pszichológusok sokat gondolnak arról, hogy a felmérés eredményeit jelentésszerű és használható formában hogyan kell jelenteni. Nyilvánvaló, hogy az információt nem lehet továbbítani abban a formában, amelyben érkezett. A szakmai pszichológusok magyarázata kell. Például, ha a szülők számoltak, hogy a gyermekek vizsgálati eredmények, akkor ajánlott, hogy gondoskodjon a közgyűlésen, ahol a tanácsadó vagy az iskolai pszichológus, hogy ismertesse a célját és jellegét a következtetéseket, hogy célszerű ezt eredményei alapján, és adatforgalmat külföldön. Ezután a szülőknek megadhatják a gyermekeikről szóló információkat, és magyarázatot adhatnak arra a szülőre vonatkozóan, aki ezt engedélyezte. Függetlenül attól, hogy a vizsgálati adatok milyen formában jelentkeznek, fontos feltétel a futási szintek leírása, és nem csak numerikus formában. Különösen fontos, hogy ezt a feltételt figyelembe vegyék az olyan intelligens teszteknél, amelyeket gyakrabban értelmeznek, mint az eredményeket.
Amikor az eredményeket közlik a tanárokkal, az iskolai adminisztrátorokkal, a munkáltatókkal és másokkal, ugyanazokat az óvintézkedéseket kell követni. A teljesítményszintről és a sima nyelvű minőségi leírásokról szóló jelentések jobbak a konkrét számadatokhoz képest, kivéve, ha a vizsgálati eredményeket tapasztalt, jól képzett szakmai pszichológusnak jelentik. Bármely diagnosztikai módszer eredményeinek közlése esetén kívánatos figyelembe venni az információt átadó személy jellemzőit és jellemzőit. Ez nemcsak az ő pedagógiai szintjére, a pszichológia és a fogászat ismereteire, hanem az információhoz való várható érzelmi válaszára is vonatkozik. Ha például a szülőkről vagy a tanárokról beszélünk, például a gyermekkel való érzelmi konfliktusuk megakadályozhatja a gyermek tényleges információjának nyugodt és érzékelhető felfogását.
Az utolsó, de nem kevésbé fontos probléma a felmérés eredményeinek kommunikációja az egyén számára, legyen az gyermek vagy felnőtt. Ebben az esetben ugyanúgy, mint az adatok harmadik félnek történő jelentésekor, a félreértelmezéssel szemben ugyanazokat az óvintézkedéseket kell alkalmazni. Az információhoz való egyedi érzelmi reakció azonban különösen fontos itt, ha az egyén elkötelezetten foglalkozik saját érdemeivel és hátrányaival. Amikor az egyénet tájékoztatják a diagnosztikai eredményéről, akkor nemcsak az illetékes pszichológusok által végzett értelmezésnek kell kísérnie, hanem olyan kedvező lehetőségek megteremtésére is, amelyek az egyénhez való konzultációhoz olyan személyeket is érintenek, akik érzelmileg aggódhatnak az ilyen információkról. Például egy főiskolai hallgató komolyan zavarhatja, zavarba ejtheti, hogy rosszul nem teljesítette az iskolai lehetőségek tesztjét. Képesek hallgató lehet hozzászokott a lustaság és a kezdeményezőkészség hiánya jellemző, vagy válhat lázadó és hagyja abba a munkát együtt társait, ha megállapítja, hogy az ő képessége, hogy messze felülmúlja versenytársait. A súlyos személyes zavarok kialakulása felgyorsulhat, ha az egyén személyes vizsgálatra vonatkozó értékeléséről értesül. Az ilyen káros hatások természetesen felmerülhetnek, függetlenül attól, hogy az értékelés maga helyes-e vagy helytelen-e. Még akkor is, ha a felmérést alaposan lefolytatták és az értékeléseket helyesen értelmezték, ismereteik, a jövőben való megbeszélés nélkül, károsak lehetnek az egyén számára.
Ezek a legfontosabb problémák a külföldi pszichodiagnosztika etikai vonatkozásaiban. A javasolt megoldások hasznosak lehetnek a hazai pszichológiai diagnózis számára, ami első lépéseket tesz a szakmai etika normáinak kialakítása felé.
Azok közül az alapelvek közül, amelyek egy pszichológus-diagnosztikus etikai kódexét alkotják, elsősorban a következőket kell nevezni:
1). A vizsgált egyén jólétét.
2). Felelősség, amely az objektivitáson, az őszinteségen és a magas színvonal megőrzésén alapul.
3). Morális és jogi normák, amelyek megfelelnek a társadalom erkölcsi követelményeinek.
4). Korrektség és visszatartás a nyilvános beszédben.
5). Titoktartás, amely garantálja az egyénre vonatkozó információk biztonságát.
6). A vizsgázóval folytatott, bizalmon alapuló kapcsolatok, amelyek tájékoztatják őt a felmérés céljáról és az eredmények felhasználásának későbbi jellegéről.
7). A felmérés eredményeinek közlése.
8). Óvintézkedések a vizsgálatokban.
10). A diagnosztikai eredmények értelmezése.