Természetes vizek tisztítási módszerei - minőségellenőrzés és természetes vizek tisztítási módszerei
A természetes vizek tisztítási módszerei
A háztartások és az ivóvízellátás víztisztításának fő módszerei a tisztítás, a színtelenítés és a fertőtlenítés.
A víz tisztázása a szuszpendált szilárd anyagok kicsapásával
Ezt a funkciót tisztítók, ülepítő tartályok és szűrők végzik. A tisztító és ülepítő tartályokban a víz lassított sebességgel mozog, amelynek következtében a lebegő részecskék kicsapódnak. Annak érdekében, legkisebb lerakódása kolloid részecskék, hogy lehet függeszteni a végtelenségig, vízhez adjuk koaguláns oldatot (jellemzően alumínium-szulfát, vas-szulfát vagy vas-kloridot). A koagulálószer és a vízben lévő polivalens fémek sóinak reakciója eredményeként flokkulok képződnek, összekeverednek szuszpendált anyagokat és kolloid anyagokat.
A vízszennyeződések koagulációja a legkisebb kolloid és lebegő részecskék nagyításának folyamata, ami a molekuláris attrakciós erők által okozott kölcsönös tapadás miatt következik be.
A szűrés a leggyakoribb módszer a szilárd részecskék folyadéktól való elválasztására. Ezen túlmenően nemcsak a diszpergált részecskék, hanem a kolloidok is elkülöníthetők az oldatból.
A szűrési folyamat során a szuszpendált anyagokat a szűrőközeg pórusaiba és a szűrőanyag részecskéit körülvevő biológiai filmbe szorítják. A szuszpendált részecskékből, a koaguláló pelyhekből és a legtöbb baktériumból víz képződik.
A víz elszíntelenítése, azaz eltávolítását vagy fehérítő különböző színű kolloidok vagy teljesen oldott anyagokat lehet elérni koagulációs, különféle oxidáló szerekkel (klór és származékai, az ózon, a kálium-permanganát) és a szorbens (aktív szén, szintetikus gyanta).
A víz fertőtlenítése vagy fertőtlenítése a kórokozók teljes kiengedése. Mivel nincs teljes felszabadulás, sem ülepedés, sem szűrés nem adható, a víz fertőtlenítését a következőképpen lehet elérni: a vízben olyan erős oxidálószerek bejuttatása, amelyek képesek a bakteriális sejtek enzimjeinek megölésére; fűtővíz hőmérséklete 80 ° C (pasztörizálás) - 100 ° C (sterilizálás); ultraibolya sugárzással történő víz besugárzása; Ozonáció (a leghatékonyabb módszer a víz fertőtlenítésére, azonban nagyon drága); a befolyása az ultrahang; az ezüst vagy más fémek vízben történő bevezetése, amelyek oligodinamikus hatással bírnak a mikroorganizmusokra.
A vízszagtalanító egységet a szűrők előtt tervezték. A természetes vizek ízei és illatai természetes és mesterséges eredetűek, ami kémiai összetételük és a helyi vízkezelés különböző módszereinek változatosságát eredményezi.
A víz eltávolítása okozó anyagok nemkívánatos íz és illat, a következő feldolgozási módszereket alkalmaznak: levegőztetés, oxidációval klór, ózon, kálium-permanganát és egyéb oxidánsok; szorpció aktivált szénnel. A víz szellőztetése a dezodorálás legegyszerűbb módja az ízek és szagok okozta legtöbb anyag volatilitása alapján.
A mikroorganizmusok és az algák létfontosságú aktivitása által okozott szagok eltávolítása érdekében a klórt és az ózont sikeresen használják. Annak érdekében, hogy megakadályozzák a megjelenését szag klórfenol a klórozási víz ajánlott: perhlorirovanie vizet (az oxidációs fenolok) preammonizatsiyu (bevezetése ammónia sókat, hogy kötődnek a klór), az egyesített vízkezelő együtt kálium-permanganát.
Az aktív szén a legkülönfélébb eszköz a víz szagtalanítására.
Az ivóvíz ozonálása
Bizonyos esetekben az ózonozás a fő célt szolgálja - a szennyezett felszíni forrásokból származó kellemetlen utóíz és szag kiküszöbölése, amit néha a háztartás és az ivóvíz fogyasztására kell használni. Azok a vizek, amelyek nem szennyezettek, de jelentős színűek, elszíneződhetnek az ózonnal, amelynek hatása e tekintetben nagyon hatásos.
Ozonizálás is lehetővé teszi, hogy távolítsa el a vízből a vas és a mangán olyan esetekben, amikor deferrizatsiya és detonganatsiya hagyományos módszerek nem adnak elég kielégítő eredményt.
Végül, ozonization szinte nélkülözhetetlen módszer fertőtlenítésére ásványvíz ( „Narzan”, „Borjomi” stb), és gyümölcs a termelési vizek (például, limonádé, stb).
Higiénikus szempontból a víz ózonosításának módszere jelentős előnyökkel jár a baktericid hatás magas oxidációs redukciós potenciáljának köszönhetően.
Egy adag ózon szükséges Víztfertőtlenítés függ a tartalmát a szerves anyagok a vízben, a víz hőmérséklete, és a víz mennyiségét, az aktív reakció (pH).
Az átlátszó és tiszta forrásvíz, valamint a hegyi folyók vizei, amelyek külső szennyeződésekkel gyengén szennyezik, körülbelül 0,5 mg / l ózont igényelnek. A nyitott tározókból származó víz ózonfelhasználást okozhat 2 mg / l-ig. Az ózon átlagos dózisa 1 mg / l.
Kísérleti tanulmányok kimutatták, hogy a vízhőmérséklet növelésével az ózon dózisának növelése is szükséges.
Amikor tanulmányozása víz hatását a reakcióra az aktív fertőtlenítő hatást az ózon azt találtuk, hogy a pH növelésével a fenti 7.1 okozott szignifikáns csökkenést a hasznosítása az ózon vízben.
Az ózon-levegő keveréknek a kezelt vízzel történő érintkezésének időtartama 5 és 15 perc között változik, a létesítmények típusától és a termelékenységük függvényében (növekvő hőmérséklet, az érintkezési idő növekedése).
A klór és az ózon a baktériumokon nem befolyásolják ugyanezt. A klórozás intenzitásának növekedésével a baktériumok progresszív halála következik be. Közben az ozonizálás során hirtelen baktériumölő hatást találtak az ózonról, ami egy bizonyos, 0,4-0,5 mg / l-es kritikus dózisnak felel meg. A kisebb dózisú ózon esetében a baktericid hatása elhanyagolható, de miután elérte a kritikus dózist, a baktériumok megszűnése egyszerre hirtelen és teljes. Az ózonozási mechanizmus legújabb tanulmányai azt mutatják, hogy hatása gyorsan megy végbe, feltéve, hogy a szükséges koncentráció egy bizonyos ideig fennmarad. Ez a hatás a bakteriális fehérjék tömegének ózonosítása a katalitikus oxidáció során. Eközben a klór csak a baktériumok létfontosságú központjainak szelektív mérgezését termeli, és meglehetősen lassú, mivel a citoplazmában hosszú ideig kell diffúzni.
A fertőtlenítő hatást az ózon befolyásolja színintenzitást vizet, így neosvetlonnoy ozonizálással víz gazdaságtalan és nem hatékony, mivel nagy mennyiségű ózon fogy az oxidációs anyagok is leállíthatjuk szokásos tisztítási növények. A víz kezelése ózonnal csak tisztítás és szűrés után alkalmas (az ózon dózisa 2-2,5-szeresére csökken, mint a szűretlen víz esetében).
Tanulmányok kimutatták, hogy a baktériumok közül az E. coli a legérzékenyebbnek bizonyult az oxidánsok hatására a bélbaktériumok egész csoportjából, és gyorsan haldoklik ozonizált állapotban. Ugyancsak hatékony az ozonáció alkalmazása a tífusz és a bakteriális vizenyészet kórokozói elleni küzdelemben.
Az ózon nagy hatásfokkal rendelkezik a spórák, ciszták és sok más kórokozó mikrobák elpusztításában. Tanulmányok kimutatták, hogy az ózon ezekre a szervezetekre gyakorolt hatása mindig a leggyorsabb és leghatékonyabb. Közelebbről, a spórákat a vízben mintegy 3 000-szer gyorsabban, mint a klórban elpusztítják.
A kísérletek azt mutatták, hogy az ózon igen nagy dezissziós hatással bír. Az ózont átengedték a desztillált víz, a víz, a víz, a folyó és a tó, és egy bizonyos ideig elpusztultak antropoid spórákkal. A szennyezett természetes víztestek teljes fertőtlenítését 1 ml-en belül 10000 antropoid spóra formájában végezték, miután az ózon átjutott a vízen 1 órán keresztül. Továbbá az ózonlebontás vízmennyiségének közvetlen függése a szennyeződés mértékétől függ, minél tisztább a víz, annál kisebb az ózonlebontás. A spórák ártalmatlanítása sokkal gyorsabb, mint a klórozással.
Az ózon kifejezett, gyors és radikális hatással van számos vírusra. E jelenség mechanizmusa a vírus teljes oxidációjával magyarázható.
A kutatás szerint ismeretes, hogy a poliomyelitis szerét 2 percig 0,45 mg / l koncentrációban ártalmatlanítják az ózon, miközben az 1 mg / l dózisú klórozáshoz 3 óra szükséges.