A talaj víz tulajdonságai
A talaj fő víz tulajdonságai közé tartozik a vízáteresztő képesség, vízmegtartó képesség és vízemelő képesség.
A talaj víz áteresztőképességét általában úgy nevezik, hogy a talaj képes felszívni és áthaladni a vízen a felső horizontjától az alsóbb vízig. Két szakaszra osztható. Az első fázist általában úgynevezett áztatásnak és szárazabb talajon jelenik meg, amikor a nedvességtől mentes pórusok kezdik feltölteni vízzel. A felszívódás ideje alatt az erdőben a talaj vízpermeabilitása jóval magasabb, mint a nyílt területen lévő talajban, ami az erdei talajok legjobb szerkezetével magyarázható. Az áztatás végével az erdei talajok és a szomszédos talajok vízáteresztő képessége egyenlővé válik.
A második lépést szűréssel ábrázolják. Általában nagy csapadék esetén jelentkezik. A talajban, amely már teljesen vízzel telített, a nedvesség a gravitáció és a nyomás gradiense hatására mozog.
A vízáteresztő képesség a mechanikai összetétel, a humusztartalom és a talajszerkezet függvénye. A talaj vízpermeabilitásának intenzitása függ a pórusok méretétől és számától.
A víz visszatartása képes fenntartani a pórusokat. A talaj víztartó képességének leírására a nedvességtartalom fogalmát vezetik be. A maximális vízmennyiség a nedvességtartalomnak nevezhető, ĸᴏᴛᴏᴩᴏᴇ a talajt bizonyos erők segítségével tudja megtartani. Általában a száraz talaj tömegének százalékában fejeződik ki. A talaj vízgazdálkodási képességének egyik tényezője a talajrészecskéknek a felszíni vizes gőzbe jutása. Ezt a talajképességet higroszkóposnak nevezik, és a szilárd fázis felületén megtartott gőzszerű nedvesség higroszkópos.
A higroszkópos páratartalom értéke a talaj sajátságos felületétől, a humusz tartalmától, a cserealapok összetételétől és az ásványi anyagok összetételétől függ. Minél magasabb a páratartalom, annál higroszkóposabb a talaj. A higroszkóposság növekszik a talaj humuszának és a kation abszorpciós kapacitásának növelésével.
Maximális nedvességtartalom (MWH) - ϶ᴛᴏ a legnagyobb nedvességtartalom, a teljesen száraz talaj csaknem teljes mértékben felszívja a gőzöket (100% -os relatív páratartalom mellett). Az MHV egy nagyon fontos mutató, mivel segítségével a növények stabil hervadásának nedvességtartalmát és ennek megfelelően a talajban nehezen elérhető nedvességtartalmát lehet kiszámítani.
Több mint 80% relatív páratartalom mellett a vízgőz szorpcióját a talajrészecskék közötti ízületek nedvességtartalmának kondenzációja kísérte, ami a vízgőz alacsonyabb rugalmasságának köszönhető a homorú felületen. Emiatt a maximális nedvszívóssággal telített talaj vízzel való érintkezéskor megtartja új részeit. Az ilyen nedvességet, amely homorú felületeken kondenzálódik, és a talaj kevésbé erővel van tartva, általában lazán kötött víznek nevezik.
A talajrészecskék felületén szorpciós erõkkel megõrizhetõ, szorosan kapcsolt nedvesség legnagyobb mennyiségét a maximális adszorpciós nedvességtartalom (MAP) jellemzi. Ez a típusú nedvességtartalom általában 30-40% -kal kevesebb, mint a maximális higroszkópos páratartalom.
A laza kötésű víz legnagyobb mennyisége, a talaj molekuláris vonzerő-erőkkel megtartható, szokásos a maximális molekuláris nedvességtartalom (IIM). A homokos talajokban az MMW nem haladja meg az 5-7% -ot, és a talajrészecskék körül a film vastagsága több tíz molekula. Agyagos talajokban az MMB elérheti a 25-30% -ot, azonban a kisebb pórusátmérő miatt a laza kötésű víz sokkal vékonyabb.
Általában a maximális vízkapacitást (MW) a legnagyobb vízmennyiségnek nevezik, ÿᴏᴛᴏᴩᴏᴇ a talajt teljes pórusokkal kitölti.
A felszín alatti víz látóterében, valamint az öntözővíz vagy a felhőszakadás túlzottan megnedvesítve figyelhető meg.
A legtöbb mezőgazdasági üzem optimális nedvességtartalmát általában nedvességnek tekintik, megközelítőleg egyenlő a talaj teljes nedvességtartalmának 50% -ával.
A legkisebb (HB) vagy maximális térfogat nedvességtartalom (PWV) - ϶ᴛᴏ a legnagyobb nedvességtartalom, ĸᴏᴛᴏᴩᴏᴇ a talaj felszínét és a mély talajvíz előfordulása nélkül képes a gravitációs víz áramlását megőrizni. Jól strukturált nehéz talajokon ez a mutató értéke a száraz talaj 30-35% -a, homokos talajban - 10-15%.
A kapilláris alapú nedvesség legnagyobb mennyisége, ĸᴏᴛᴏᴩᴏᴇ a felszín alatti vízszint feletti talajt tartja általában kapilláris nedvességtartalomnak (HF). Ez a nedvességtartalom függ a kapilláris pórusok számától és a felszín alatti víz mélységétől. Minél közelebb van a talajvíz a talajhoz, annál nagyobb a kapilláris nedvességtartalma.
A vízemelő kapacitás a talaj tulajdonsága, hogy a nedvességet az alsó rétegektől a felső részig terjedő kapilláris pórusokon keresztül emelje fel. A legintenzívebb víz a kapilláris erők következtében mozog, amelyek átmérője 0,1-0,003 mm. A növekvő pórusátmérővel a víz emelkedésének üteme nő, de emelkedése magassága csökken. A pórusokat, amelyek mérete kisebb, mint 0,003 mm, általában nedvesen kötött film nedvességgel töltik fel, és a víz emelkedésének magassága és sebessége jelentősen csökken. A víz olyan pórusokban mozog, mint egy film. A kapilláris erők 8 mm-nél kisebb átmérőjű pórusokban kezdtek megjelenni. A legnagyobb kapilláris erő 100-3 mikron méretű pórusokkal rendelkezik.
A talaj nedvesség abszolút és relatív.
Az abszolút páratartalom a talajban lévő víz teljes mennyisége, a talaj tömegének százalékában kifejezve.
A relatív páratartalom az adott talaj abszolút páratartalmának és a maximális talaj nedvességtartalmának aránya.
A talaj relatív és abszolút nedvességét a talaj nedvességének a művelt növényekre való rendelkezésre állása határozza meg.
A hervadó növények nedvessége - a talaj nedvessége, amelyben a növények olyan hervadás jeleit mutatják, amelyek nem tűnnek el, amikor a növények vízgőzzel telített légkörbe kerülnek, azaz a növények nedvességtartalmának alsó határa. A hervadó növények abszolút nedvességtartalmának és páratartalmának ismeretében kiszámíthatja a termő nedvességtartalmat.
A produktív (aktív) nedvesség a növények által használt hervadó nedvesség feletti víz mennyisége a termés létrehozása érdekében. Tehát ha ez a talaj abszolút páratartalma a szántó rétegben 43%, a nedvességtartalom 13%, akkor a termelési nedvességtartalom 30%. A meghatározás megkönnyítése érdekében a produktív nedvesség mennyiségét milliméter vízoszlopban fejezzük ki. Ebben a formában könnyebb összehasonlítani a produktív nedvességet a csapadékmennyiséggel. Minden milliméter víz 1 hektár területen 10 tonna vizet jelent.