A folyadékra ható erők
A hidraulikában lévő folyadékot úgy tekintik, mint a folyadék és a részecskék molekulaszerkezetének elvonását, és a részecskéknek - még az infinitezimális is - nagy mennyiségű molekulából áll.
A fluiditás (a részecskék mobilitása) következtében a folyadékban lévő erők nem koncentrálódnak, hanem folyamatosan vannak elosztva térfogata (tömege) vagy felszíne felett. Ebben a tekintetben a folyadékmennyiségre ható és a rájuk kívül álló erők tömegre (térfogatra) és felszínre vannak osztva.
A Newton második törvényével összhangban lévő tömeges erők arányosak a folyadék tömegével vagy homogén folyadékkal a térfogatával. Ezek magukban foglalják a mozgási mozgás nehézségi erőjét és tehetetlenségi erejét, a folyadékra ható viszonylagos nyugalmi állapotban a gyorsított mozgó edényekben vagy a folyadék relatív mozgásával a gyorsulással mozgó csatornákban.
A felszíni erők folyamatosan vannak eloszlatva a folyadék felületén, és egyenletesen eloszlanak, arányosak ezzel a felülettel. Ezeket az erőket a szomszédos folyadékmennyiségek közvetlen hatása okozza egy adott térfogatban vagy más testek (szilárd vagy gáz halmazállapotú) hatásával, amelyek érintkezésbe kerülnek az adott folyadékkal. Amint a Newton harmadik törvényéből következik, ugyanazokkal az erõkkel, de ellentétes irányban a folyadék a szomszédos testekre hat.
Általában a felületi erő. amely a területre ható, valamilyen szöget zár be, és el lehet bomlanak a normál F és tangenciális T komponensekbe (1.2. ábra). Az első a nyomás erőnek nevezik, a második pedig a súrlódási erőnek nevezik.
Ábra. 1.2 A folyadékra ható erők.
A hidromechanikában a tömeg és a felszíni erők általában egységnyi erők, azaz a megfelelő egységekhez rendelt erők formájában tekinthetők. A tömeges erőket tömegegységnek nevezzük, és a felszíni erőket egységnyi területenként
Mivel a tömegerő a gyorsulással megegyezik a tömeg termékével, ezért az egység tömege numerikusan egyenlő a megfelelő gyorsulással.
Egyetlen felületi erő, amelyet a felületi erő feszültségének neveznek, bomlik normál és tangenciális feszültségekre.
Normális stressz, azaz a nyomóerő feszességét hidromechanikusnak nevezik, pihenés esetén hidrosztatikus nyomás, vagy egyszerűen nyomás, és a betű
Ha a nyomás ereje egyenletesen eloszlik a helyszínen, akkor az átlagos hidromechanikai nyomást a képlet határozza meg
Általában a hidromechanikai nyomás egy adott ponton
egyenlő azzal a határértékkel, amelynél a nyomás hatása a területre hajlamos,
amelyen az S úgy működik, ahogyan S csökken nullára,
azaz azáltal, hogy megköti a pontot
Ha a p nyomást az abszolút nullától mérjük, abszolútnak nevezzük, és ha a légköri nyomásból mérjük. azaz egy feltételes nullától, akkor azt feleslegessé (risbe) vagy manometrikusnak nevezik. Következésképpen az abszolút nyomás
A készülék a nyomás a nemzetközi rendszer (SI) a-Nhat Pascal - nyomóerő okozott 1H, egyenletesen elosztott, osztva a normál annak felülete 1 m 2 együtt ez a nyomás alkalmazott egységnél kibővített egységek: kilopascal (kPa) és megapascal (MPa)
Jelenleg a technológiában is használják az ICGSS egységek (méter, kilogramm erő, másodperc) rendszerét, amelyben 1 kgf / m 2 nyomástényezőként kerülnek alkalmazásra, továbbá külső rendszereket használnak - a technikai légkört és a sávot
1 atm = 1 kgf / cm2 = 10 000 kgf / m2; 1 bar = 10 5 Pa = 1, 02tm.
Az SI rendszerek és az ICGSS nyomás egységei közötti kapcsolat a következő:
1 Pa = 0,102 kgf / m2 vagy 1 kgf / m2 = 9,81 Pa.
A folyadékban fellépő tangenciális feszültséget, vagyis a súrlódási feszültséget egy betű jelöli, és a határértékhez hasonlóan fejeződik ki
és dimenziója megegyezik a nyomás méretével.