Nemzetközi viták nemzetközi jogi megoldása
Nemzetközi viták nemzetközi jogi megoldása
Az 1970-es nemzetközi jog alapelveiről szóló nyilatkozat azt mutatja, hogy a nemzetközi viták az államok szuverén egyenlőségének és a viták békés rendezésének szabad megválasztásának elvével összhangban megoldódnak. A vitarendezési eljárás vagy az ilyen eljáráshoz való hozzájárulás alkalmazása nem tekinthető összeegyeztethetetlennek a szuverén egyenlőség elvével.
Az Art. 33. Az ENSZ Alapokmányának arra kellene törekedniük korai és méltányos rendezése nemzetközi viták tárgyalás, vizsgálat, közvetítés, békéltetés, választott bíróság, bírói egyezség, regionális szervezetek és megállapodások, vagy egyéb békés úton a saját választása. Az ilyen jellegű rendezés érdekében a feleknek olyan békés eszközökre kell megállapodniuk, amelyek megfelelnek a vita körülményeinek és természetének.
Nemzetközi tárgyalások. Ezek a viták legdinamikusabb és leghatékonyabb eszközei. Nem véletlen az Art. Az ENSZ Charta tárgyalásainak 33. cikke a nemzetközi viták és konfliktusok rendezésének fő eszköze. Lehetővé teszik, hogy számos lehetőséget kínáljon a vitás kérdések megoldására. Ezen elvnek az államok és kormányközi szervezetek általi elismerése számos szervezet és intézményi alkotóeszköz tükrében tükröződik. Tehát az Art. 42. A bécsi egyezmény államutódlás tekintetében állami tulajdon, Levéltár és Tartozások 1983 a vita esetén két vagy több fél az egyezmény értelmezése vagy alkalmazása, lesznek kérésére bármelyik, igyekeznek megoldani, hogy a konzultációk és tárgyalások.
A tárgyalások során az államok vagy a nemzetközi szervezetek számos lehetőséget választanak a viták rendezésére. A tárgyalások nemcsak a nemzetközi viták rendezésének eszközei, hanem segédeszközök is. Az államközi konfliktusok megoldásának majdnem minden módja mindig kezdődik az e módszerek alkalmazásáról folytatott közvetlen tárgyalásokon, és nagyon gyakran véget vet az ilyen tárgyalásoknak.
A tárgyalások kétoldalúak és többoldalúak lehetnek. Ez utóbbi rendszerint nemzetközi konferencia formáját ölti.
Nemzetközi vizsgálati bizottságok. Az ilyen jutalékok létrehozására vonatkozó hatáskört és eljárást az ENSZ Alapokmánya és Art. Az 1907. évi egyezményi egyezmény 9-35. Cikkeit a vitatott felek közötti külön megállapodás alapján hozták létre. A bizottságok fő feladata a viták rendezésének elősegítése a tények kérdésének tisztességes és szorgalmas vizsgálat révén történő tisztázásával.
A feleknek joga van különleges megbízottak kinevezésére a bizottságon belül megbízással képviselni őket, és közvetítőként szolgálni közöttük és a bizottságban. A felek ezenkívül utasíthatják az általuk kijelölt tanácsadókat vagy ügyvédeket, hogy a bizottság előtt terjesszék elő és tartsák fenn érdekeiket. A vitában részt vevő felek időben tájékoztatják a bizottságot és a másik felet a tényekről, különösen a jogi aktusokról, iratokról és dokumentumokról, valamint a meghallgatni kívánt tanúk és szakértők listájáról. A tanúk kihallgatását a bizottság elnöke vezeti. A bizottság tagjainak jogukban áll minden egyes tanút kérdezni a vita lényegével kapcsolatos kérdésekben. A bizottság üléseit magánként tartják és titokban tartják. A bizottság bármely döntését a szavazatok többségével hozza. A bizottság érdemi határozatának zárójelentése csak a tények megállapítására korlátozódik, és nem rendelkezik választottbírósági határozat jellegével. A felek továbbra is szabadon használhatják a tényleges következtetéseket.
Békéltető bizottságok. Eddig kevés nemzetközi szerződés rendelkezik egy egyeztető bizottság létrehozásáról vitára vagy konfliktusra. Az ilyen bizottság létrehozására és tevékenységére vonatkozó legrészletesebb eljárást a művészet tartalmazza. Az 1975-ös Univerzális Kar Nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattartásáért felelős államok képviseletéről szóló bécsi egyezmény 85. cikke. Általában véve az alábbiaknak felel meg.
Ha a vita nem rendezhető konzultáció révén, bármely állam a konzultációkon részt vevő utalhatja a vitát a békéltető bizottság és írásban tájékoztatja a szervezet, amelyben képviselteti magát egy ilyen állam (a továbbiakban - a Társaság), és a többi részt vevő államok konzultációkat. Minden egyes egyeztető bizottság három tagból áll: a vitában részt vevő két fél által kinevezett tagból és egy elnökből. Az Egyezmény minden Részes Állama előzetesen kijelöl egy személyt, aki az ilyen bizottság tagjaként jár el. Értesíti ezt a kinevezést. Az utóbbi fenntartja a jelöltek listáját. Ha az állam nem teszi meg előre, hogy lehet, hogy az ilyen kinevezés az egyeztetési eljárás, addig a pillanatig, amikor a Bizottság megkezdi jelentést készít a tevékenységéről.
A bizottság elnökét két másik tag választja meg. Ha két másik tagja egy hónapon belül a bejelentés után már nincs megállapodás, vagy ha az egyik fél a vitában nem használta a jogot, hogy jelöljenek ki egy, a bizottsági tagok, az elnök nevezi kérésére az egyik fél a vitában legfőbb igazgatási tisztviselője a szervezet. Ezt a kinevezést az ilyen kérelem kézhezvételétől számított egy hónapon belül meg kell tenni. A Szervezet vezérigazgatója elnökként kinevezett ügyvédet jelöl ki, aki nem lehet a Szervezet alkalmazottja vagy a vitatott Részes Állam állampolgára.
Ha a bizottság nem tud megállapodásra jutni a felek között a vita rendezésére vonatkozó vitában az elnök kinevezésétől számított két hónapon belül, a lehető legrövidebb időn belül jelentést kell készíteni munkáról, és továbbítja a vitában részt vevő feleknek. A jelentésnek tartalmaznia kell a Bizottságnak a tényekről és a jogkérdésekről szóló következtetéseit, valamint a vitában részt vevő felek által a vitarendezés megkönnyítése érdekében tett ajánlásokat. A bizottság ajánlásai nem rendelkeznek kötelező erővel a vitában részes felek mindaddig, amíg a vitában részt vevő valamennyi fél elfogadta őket. Mindazonáltal a vitában részt vevő bármely félnek jogában áll egyoldalúan kijelenteni, hogy az megfelel az ehhez kapcsolódó jelentés ajánlásainak.
A büntetőbíróságok - ellentétben a vizsgálati bizottságokkal, amelyek kizárólag a nemzetközi viták tárgyát képező tények létrehozásával foglalkoznak, az egyeztető bizottságok a tények értelmezését és ajánlásokat adnak a vita megoldásának megkönnyítése érdekében.
Jó szolgáltatások és közvetítés. Az Art. Az 1907-es egyezmény 2. cikke értelmében az államok közötti súlyos nézeteltérés esetén kötelesek jóhiszemű irodát vagy egy vagy több barátságos ország közvetítését alkalmazni. A jó irodák vagy közvetítés nyújtásának joga olyan államokhoz tartozik, amelyek nem vesznek részt a vitában.
A közvetítő feladata "az ellentétes állítások összeegyeztetése és az ellenségeskedés érzéseinek megnyugtatása, ha a vitatott államok között felmerül" (az 1907. évi egyezmény 4. cikke). Eljáró Közvetítő megszűnik abban a pillanatban, amikor az egyik fél vitatja, vagy egy közvetítő igazolja magát, hogy a javasolt eszköz a megbékélés nem fogadták el. A jó szolgáltatások és a közvetítés nem kötelező. Csak a tanácsadás fontossága van.
Abban az esetben, ha a békét és a nemzetközi biztonságot veszélyeztető államok közötti vita felmerül, a vitás államok olyan államot választanak, amelyhez utasítják őket, hogy kapcsolatba kerüljenek egy másik állam által választott államgal, hogy megakadályozzák a békés kapcsolatok megsértését. Az egyeztetési időszak nem haladhatja meg a harminc napot. Ebben az időszakban a vitatott államok megszüntetik egymás között a jogvita tárgyát képező összes közvetlen kapcsolatot. A közvetítő államoknak minden törlést alkalmazniuk kell a viták rendezésére.
Jó szolgáltatásokat vagy közvetítést biztosíthatnak az államok (beleértve a kollektívan) vagy a nemzetközi szervezeteket. Jó kormányzati vagy nemzetközi szervezetek nem vesznek részt a tárgyalásokon, kivéve, ha maguk a vitában részt vevő felek ezt kérik. A közvetítés révén harmadik fél jogosult részt venni a tárgyalási folyamatban, és szóbeli vagy írásbeli javaslatokat tenni a vita érdemi elbírálására.
Ha az államok a választottbíróság elé terjesztik az egymás közötti nézeteltérés megoldására irányuló választ igénylő kérelmet, akkor a választottbírók kijelölésére alkalmas bíróság létrehozására a megfelelő bíróság létrehozására a kamarai tagok általános listájából kerülhet sor. Tanács illetékes, hogy bármely vita az államok között - az egyezményben részes felek 1907-ben a House of joghatóság lehet terjeszteni Államok közötti vita - pártok és nem fél az egyezmény 1907-ben
Miután az államok megállapodnak egy választottbíróság létrehozásáról, tájékoztatják a Nemzetközi Irodát (ez egy kamarai hivatal), hogy döntést hoznak a Kamara, választottbírósági megjegyzéseik szövegéről és a bírák nevéről. A bíróság tagjai diplomáciai kiváltságokat élveznek feladataik ellátásában és a saját országukon kívül.
A bírósági meghallgatások magánjellegűek és titkosak. Minden döntést többségi szavazással hoznak és véglegesek.
Az Egyesült Nemzetek szerveinek és szakosított ügynökségeinek mérlegelniük kell, hogy tanácsos-e a Nemzetközi Bíróság tanácsadói véleményét a tevékenységi körükbe tartozó jogi kérdésekre kérni, feltéve, hogy erre megfelelően felhatalmaztak.
A bíróság tizenöt tagból áll, és összetételében nem lehet két állampolgár ugyanabban az államban.
A Bíróság tagjait a Közgyűlés és a Biztonsági Tanács választja meg az Állandó Választottbíróság nemzeti csoportjainak javaslatára felsorolt személyek közül. Ami az ENSZ-tagsággal nem rendelkező tagállamokat illeti, a jelölteket kormányok által erre a célra kijelölt nemzeti csoportok jelölik ki, a Művészetek Kamara tagjai számára megállapított feltételek szerint. 44. A Hágai Egyezmény békés rendezéséről mezhdunarodnyhstolknoveny 1907 a körülmények, amelyek az állam - fél a Statútum a Nemzetközi Bíróság, de nem az ENSZ tagja nyújthat be a vitát a figyelmet a Bíróság úgy kell meghatározni, az ENSZ Közgyűlése ajánlása alapján a Biztonsági Tanács. Mindenesetre egyik csoport sem jelölhet ki több mint négy jelöltet, és legfeljebb két jelölt állhat az állam állampolgárságától a csoport által benyújtott állammal szemben. A csoport által jelölt jelöltek száma semmi esetre sem haladhatja meg a betöltendő helyek számának kétszeresét. Az Art. 6. alapokmányának a Nemzetközi Bíróság minden csoport kikéri ezen jelölések legmagasabb bíróság, jogi iskolák, jogi egyetemi és akadémiai, az ország, valamint a nemzeti hivatalok nemzetközi akadémiák szentelt a tanulmány a jog.
Államok - felei a Statútum a Nemzetközi Bíróság bármikor kijelentik, hogy elismerik külön megállapodás nélkül ipso facto kapcsolatban bármely más állam elfogadja ugyanezt a kötelezettséget, a Bíróság hatásköre az összes jogi vitás ügyekben: a) az értelmezése a szerződést; b) a nemzetközi jog bármely kérdése; c) az a tény, amelynek bevezetésére sérti a nemzetközi kötelezettségeit; d) a nemzetközi kötelezettségek megsértése miatti kártérítés jellege és összege.
A bíróság a nemzetközi jog alapján elé terjesztett vitákat határozza meg, és egyidejűleg alkalmazandó: a) általános és különleges nemzetközi egyezmények, amelyek meghatározzák a vitatott államok által feltétlenül elismert szabályokat; b) a nemzetközi szokás, mint az egyetemes gyakorlat jogi normaként elismert bizonyítéka; c) a civilizált nemzetek által elismert általános jogelvek; d) a különböző nemzetek közjogi legképzettebb szakembereinek ítéleteit és tantételeit, mint a jogi normák meghatározásának segédeszközeit.
Ezek a feltételek azonban nem korlátozzák a Bíróság azon jogát, hogy az ügyet ex aequo et bono (tisztességes és jóhiszeműen) határozza meg, amennyiben a felek egyetértenek.
Az igazságügyi eljárás két részből áll: írásbeli és szóbeli eljárás.
Az Orosz Föderáció nem írta alá a Nyilatkozat a Bíróság kötelező joghatóságát. Azonban 1989-ben, a Szovjetunió visszavonta fenntartásait nem ismerik a Bíróság kötelező joghatósága keretében a következő: a megállapodásban megelőzéséről szóló egyezmény a népirtás bűntettének és megbüntetéséről szóló 1948. évi egyezményt politikai jogok Női 1952 Nemzetközi egyezmény valamennyi formájának kiküszöböléséről faji megkülönböztetés 1965 az egyezmény a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés 1984 leküzdéséről szóló egyezmény az emberkereskedelem és a kizsákmányolás, a prostitúció mások 1949 és felszámolásáról szóló egyezmény a és a nők elleni hátrányos megkülönböztetés minden formája 1979-ben.
Az Emberi Jogok Európai Bírósága az Európa Tanács kizárólagos igazságszerve, amelyet az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, 1950-es egyezménynek megfelelően alakítottak ki, amely 39 embert (köztük az Orosz Föderáció képviselőjét is) foglalja magában. Ez a végső bíróság, amely úgy dönt, hogy az Európa Tanács tagállamai betartják az 1950-es egyezmény szerinti kötelezettségeiket, székhelye Strasbourgban van.
A Bíróság tagjait hat évre választják. Újraválaszthatóak.
Az előterjesztett ügyek vizsgálata céljából a Bíróság kilenc bíróból álló kamarát alkot. A kamarai hivatalból hivatalba lépő bíró bármely állam állampolgárságává válik, amely a vitában részt vesz, vagy ha nincs, akkor az adott állam választása szerint bárki, aki bírónak minősül. A többi bíró nevét a Bíróság elnöke tételenként határozza meg az ügy megkezdése előtt. Csak az Európa Tanács tagállamai és az Emberi Jogok Európai Bizottsága utalhat a Bíróság elé.
A Bíróság hatásköre kiterjed minden esetben érintő értelmezése és alkalmazása az egyezmény 1950-ben az állam, - az Európa Tanács bármikor kijelentheti, hogy felismeri ipso facto és külön megállapodás nélkül a Bíróság kötelező joghatósága tekintetében kapcsolatos ügyekben értelmezése és alkalmazása az egyezmény 1950-ben város
Ezen igazságügyi szervek mellett más bíróságok is működnek. Például az Európai Unió Bírósága biztosítja a jogállamiság tiszteletben tartását az uniós szerződések rendelkezéseinek értelmezésében és alkalmazásában, beleértve az uniós alkotmányos szerződést is. A székhelye Luxembourgban van. A Bíróság feladata nem korlátozódik a bűnüldözésre. Döntései az uniós jog forrásai. Ezenkívül az EU Bíróság tanácsadó véleményeket bocsát ki.
Felhívjuk a figyelmet a Benelux Bíróság (Belgium, Hollandia és Luxemburgi vámunió), a Közép-Amerikai Államok Szervezete Bíróságának, a Kelet-afrikai Közösség Általános Piaci Törvényszékének létezésére. Ugyanakkor a nemzetközi igazságügyi intézmények gyakorlata nagyon kicsi.