Operatív kapcsolás
A tesztkábel rutinszerű karbantartása vagy tesztelése esetén gyakran szükséges a szomszédos tápkábelek közötti terhelés újraelosztása.
Az alábbi ábra a három tápkábel hálózati elrendezését mutatja.
Három tápkábel hálózati diagramja.
Tegyük fel, hogy a tervezett teszthez a CPU-RP2 tápkábelét, amelynek terhelése 200A, ki kell kapcsolni. A kábel lecsatlakoztatásához bekapcsolhatja a kábel megszakítóját az RP2 oldalon vagy az RP2-ben az RP1-ben, fordítsa RPZ oldalra, majd kapcsolja ki a CPU irányába.
Az első esetben a CPU-WP2 kábel terhelése kerül át a CPU-RP1 kábelre, a második esetben a CPU-RPZ kábellel. Mindkét esetben a CPU - RP1 és a CPU - RPZ tápkábeleinek terhelése akkor növekszik, ha a CPU - RP2 kábel 300A - ra lekapcsolódik, vagyis jelentősen meghaladja a megengedett értéket. Ezért a CPU - FP2 kábel lecsatlakoztatása előtt el kell osztani a terhelést vagy ki kell töltenie a CPU - FP2 kábelt, először a TP4 TP6 oldalán levő leválasztót, és a kapcsolót az FP2 - ben a TP1 felé. Ennek eredményeképpen a 100 Ω-ban lévő РП2 - ТП1 vonal terhelése átkerül a CPU - РП1 tápkábelére.
A CPU kábel - RP1 terhelése eléri a 200A értéket, vagyis a megengedett tartományon belül lesz. Ezután bekapcsolhatja az RP2-ben lévő kábelkapcsolót az RP2-ben, és kapcsolja ki a CPU irányába; a fennmaradó 100A terhelés a CPU - RPZ tápkábeléhez vezet, amelynek terhelése 200A-ra is emelkedik, vagyis kisebb lesz mint megengedett. Most lehetséges az áramkör megszakító, a busz és a kábelszakaszok leválasztása az RP2 irányába a processzor CPU-RP2 kábelének megmunkálásához.
Néha szükségessé válik egy szétkapcsoló beillesztése azon a ponton, ahol a hálózat két különböző teljesítményközpont között oszlik meg. Ezután a CPU és a CPU két különböző teljesítménycentruma párhuzamos működésre zárva lesz. Ez a művelet csak akkor lehetséges, ha a várható kiegyenlítő áram nem haladja meg a 70A-ot, és nem okoz áramot az áramkörhöz tartozó áramkörök maximális áramvédelmének zárt állapotába.
A kiegyenlítő áramot a képlet határozza meg
Ahol Iur a várható kiegyenlítő áram; δU - potenciálkülönbség a bekapcsolt szakaszolókon a hálózati megosztás pontjánál két különböző teljesítményközpont között; z - a lezárandó áramkör ellenállása.
A zárt áramkör ellenállását előre meg kell számolni és a kapcsolási formában kell feltüntetni. A szétkapcsoló bekapcsolási pontján a potenciálkülönbséget egy speciális eszközzel méri, majd meghatározza a kiegyenlítő áramot. Tételezzük fel, hogy a szivacs és a szétkapcsoló kései közötti különbség a záró ponton δU = 100V, és a zárt kör ellenállása z = 2 Ohm.
azaz kapcsolást lehet végezni, mivel a leválasztó eszköz leválasztja a 70A-nál kisebb kiegyenlítő áramot. A szétkapcsolók leválasztása előtt azonban meg kell mérni az áramot a szétkapcsolási ponton az aktuális szorítóval, hogy valóban kevesebb legyen-e 70A-nál.
A kiegyenlítő áram nemcsak a szétkapcsolókkal, hanem az olaj megszakítókkal is kikapcsolható. Ezekben az esetekben a kapcsolás lehetséges, ha
ahol az Itr az áramkör áramkörébe lépő olajturbinák maximális védelmének áramerőssége.