Olvasd csipesz - Leonid Andrejev - 1. oldal
Leonid Andrejev
Ő senkié; nem rendelkezik saját nevét, és senki nem tudta megmondani, hol volt az egész hosszú hideg tél, és mit kell etetni. A meleg kunyhók azt eltávolították a kutya udvar, például éhes volt, de büszke és erős az ő tartozó ház; amikor az éhség vagy az étvágy a kommunikáció, ez azt mutatja, az utcán - gyerekek kővel hajigálták rá, botokat és felnőtt szórakoztató és ijesztő hooting élesen füttyentett. Magán kívül félelem, peremetyvayas egyik oldalról a másikra, nekimegy az emberek és a zavart, ő sietett a falu szélén, és elbújt a hátán egy nagy kert, egy helyen ismert rá. Ott megnyalta sebek és zúzódások és egyedül felhalmozása a félelem és a harag.
Csak egyszer megbánta, és megsimogatta. Ez volt a részeges ember visszatér a kocsmába. Imádta minden és mindenki sajnálta, és mondott valamit az orra alatt, ami a jó emberek, és reményeik jó emberek; Sajnálatát fejezte ki a kutyát, piszkos és csúnya, ami véletlenül esett rá részegen, céltalan pillantásra.
- Fido! - kiáltotta a nevét, közös az összes kutyák. - Fido! Menj ide, ne aggódj!
Bugs akart menni; Ő csóválta a farkát, de nem mertem. Egy srác csapott kezével a térdét, és erélyesen megismételte:
- Igen, menj, te bolond! Istenem, nem fáj!
De amíg a kutya habozott, minden dühösen integetett a farkát, és feljebb a kis lépést előre, részeg hangulat megváltozott. Emlékezett minden rosszat tett neki jó emberek, úgy érezte, unatkozott, és ostoba rosszindulat, és amikor a Beetle előtte a hátán feküdt, meglendítette dugta az oldalán a orrával bakancsot.
- Ó, söpredék! Mászik is!
A kutya nyüszített, inkább a meglepetés és a harag, mint a fájdalomtól, de az ember, megdöbbentő, hazament, ahol a hosszú és fájdalmas verte a feleségét, és tépte darabokra új zsebkendő, amely a múlt héten vett neki ajándékba.
Azóta a kutya nem bízik az emberek, akik akarták simogatni, és sarkon fordult, megszökött, és néha mérgesen szempillák ki őket, és megpróbálta megharapni, míg botokkal és kövekkel nem bírták el. Egy téli leült az üres kerti terasz, ami nem volt a gondnok, és önzetlenül őrzött lány futott ki éjjel az úton, és ugatott magukat rekedt. Ulegshis már a helyén, ő még mindig mérges morgás, hanem a rosszindulat volt némi elégedettséget, sőt büszkék.
Téli este elhúzódott hosszú idő, és a fekete doboz üres kerti mogorván bámult egy fix jeges kertben. Néha úgy tűnt, hogy tört ki a kékes fény: ez tükröződik az üveg egy bukott csillag vagy ostrorogy hónapban küldött egy félénk ray.
Tavaszi jött, és csendes vidéki házban visszhangzott hangos beszéd, nyikorgó kerekek és piszkos csavargó alávetett emberek tömege. Jöttünk nyári lakosok, az egész vidám banda a felnőttek, serdülők és gyermekek, ittas levegő, a hő és a fény; kiáltotta valaki, valaki énekelt, nevetett legmagasabb női hang.
Először is, akivel a kutya volt, egy csinos lány egy barna iskola egységes ruha, kirohant a kertbe. Mohón és türelmetlenül szeretnének rögzíteni, és tömöríteni a karjaiban, a látható, felnézett a tiszta égen, és a vöröses ágak cseresznye és gyorsan lefeküdt a fűbe, szemben a forró napsütésben. Aztán ahogy hirtelen felugrott, és megölelte a karját, és megcsókolta a száját friss tavaszi levegő, kifejező, és azt mondta komolyan:
Azt mondta, és gyorsan megpördült. És ugyanabban a pillanatban hangtalanul osont kutya vadul szorította a foga táplált szoknyáját, tépte és csendben eltűnt a sűrű bokrok egres és ribizli.
- Ah, a gonosz kutyát! - menekül, kiáltotta, és hosszú ideig hallani az izgatott hang: - Anya, gyerekek! Ne menj a kertbe: van egy kutya! Hatalmas. Zlyuu-schaya.
Éjjel, a kutya kúszott a ház elaludt, és csendben lefeküdt a helyére a terasz alatt. Olyan illata volt az emberek, és a nyitott ablakon hozták csendes rövid lélegzetet hangok. Az emberek aludtak, tehetetlenek voltak, és félt, és a kutya féltve őrzött őket, lefeküdt az egyik szemét, és minden susogását daruzott fejét két rögzített lámpa izzó foszforeszkáló szemét. A zavaró hangok voltak sokat az érzékeny tavaszi éjszaka: a fűben megzörrent valami láthatatlan, a kis- és választották a nagyon fényes orrát a kutya; csikorogtak tavaly ág alatt egy madár elaludt, és az autópályán közel a kocsi dübörgött és nyikorgott megrakott szekerek. És messze a környéken a mozdulatlan levegőben kifeszített illata illatos, friss kátrány és Manila daylit távolságot.
Nyaralóknak, akik jöttek nagyon jó emberek, de az a tény, hogy ők messze, lélegezni a jó levegő, és látta, körülöttük minden zöld, kék, és jó természetű, így még inkább kedves. A nap melegét belépő és jött a nevetés, és helyét minden teremtett dolog. Először is, azt akarták, hogy megszabaduljon tőlük megijeszteni a kutya és még lőni neki egy revolvert, ha nem tér el; de aztán megszoktam ugatni éjjel, és néha reggel emlékezett:
- És hol van a Snapper?
És ez egy új nevet, „Snapper” és elhagyta őt. Azon a napon történt észre a bokrok sötét test, nyom nélkül eltűnik az első mozgása kezét, takarók kenyér - ha ez nem kenyér, és kő - és hamarosan minden megszokták Kusaka hívták „saját” kutya, és viccelődött róla vadság és irracionális félelem. Minden nap Kusaka egy lépésben csökkenti a teret, amely elválasztotta őt a nép; Néztem szorosan az arcukat, és megtanulta szokásaikat: fél órával ebéd előtt állt a bokrok és óvatosan pomargivala. És ugyanaz gimnazistochka Lel, megfeledkezve bűncselekmény végül be neki, hogy boldog körbe a turisták és a vidám embereket.
- kések Gyere hozzám! - kiáltott rá. - Ó, jó, jó, kedves, menj! Cukor akar. Cukor kapsz, ha akarsz? Nos, menj el!
De nem volt Kusaka: a félelem. És finoman megpaskolta a kezét, és beszélt olyan halkan, mivel lehet a gyönyörű hangját, és szép arc, Lel haladt a kutya, és attól félt: hirtelen harap.
- Szeretlek, olló, szeretlek nagyon. Van egy ilyen aranyos orr, és azok, kifejező szemekkel. Nem hiszel nekem, olló?
Lely szemöldökét, és a legtöbb, volt egy ilyen aranyos orr, és az ilyen kifejező szemekkel, hogy kisütött a nap okos megcsókolta, szenvedélyesen, hogy bőrpír az arcon, a fiatal, naiv és szép arc.
És fogó másodszor életében fordult fejjel lefelé a hátán, és lehunyta a szemét, és nem tudta biztosan megütötte, vagy simogatás. De ő simogatta. Egy kis, meleg keze tétován megérintette a durva és a fej, mintha jele volt ellenállhatatlan erő, és szabadon bátran átfutott gyapjas test turmixok, simogatást, és csiklandozó.
- Anya, gyerekek! Nézd: simogatni Biter! - Lelia sírt.
Amikor futott a gyermekek, zajos hangú, gyors és fényes, mint a scatter higany cseppek Kusaka megdermedt a félelemtől és tehetetlen várakozás: tudta, hogy most már ha valaki megüt, ő már nem képes meredt a test az elkövető az ő éles fogak: elvette őt engesztelhetetlen gyűlölet. És ha minden versengtek egymással kezdett simogatni, megborzongott sokáig minden érintés simogató kezet, és beteg volt szokatlan szeretet, mintha egy ütést.
Az összes kutya lélek kivirágzott Kusaka. Ez volt az a név, amit rohanó fejjel ki egy zöld kert mélység; tartozott, hogy az emberek tudta szolgálni őket. Ez elég egy kutya a boldogság?
A szokás a mértékletesség, az elmúlt években elkészült a bolyongás, éhes élet, ő nagyon keveset evett, de nem sok változás, hogy a felismerhetetlenségig: hosszú haj előtt lógó piros, száraz szakáll, és a hasán örökre borított szárított iszap, tiszta, megfeketedett és elkezdett ragyogni, a szatén. És amikor semmi köze nem volt elfogy a kapuhoz, ott álltam a küszöbön, és körülnézett fontos utcán fel és le, nem történt ugratni vele, vagy dobni egy követ.