Kávé a Hall-adag, 2018 №1 (27) - Igor Klyamkin - modernista projekt Oroszországban
Fogom kezdeni egy általános megjegyzést. Úgy vélem, hogy Sztálin halála 1953-ban, húzott egy vonalat az egész évezredes történetét Oroszország olyan ország paraszt. Kezdte történetét orosz városi - bár néhány fontos lefoglalására. A posztsztálini évtizedekben az ország vált túlnyomóan városi, hanem örökletes városiak voltak kisebbségben vannak - csak most, hogy közeledik a történelmi ponton, ahol számuk összeget a lakosság fele. A polgárok az első generációs még hordozói mentális hajlamok jellemző lokális világok. Ezek a funkciók átkerülnek egy nagy városi környezetben, az eredmény, hogy van az a jelenség, a vidéki város. Változásokat azonban évtizedek óta, voltak hatalmas, és a masszát őrölt modernizáció vált kedvezőbb. Nem tudom elképzelni, hogy száz évvel ezelőtt Oroszországban, egy átmenet választási legitimációja első személyek az állam. És ma már viszonylag fájdalommentes, szinte természetesen, és mindannyian ezt a példátlan helyzet az ország már megszokta.
Ugyanakkor az orosz modernizáció még nem fejeződött be, egyértelműen elakadt. Mint mindig az ilyen esetekben a nemzeti elit hajlamos utalni az embereket. Hagyományőrző maga részéről azt állítja, hogy „nem veszik vissza,” taposás a „világi értékek” és a reformista-modernista hangsúlyt ő éretlensége ( „az emberek nem elég érett”). Ebben az esetben mindketten látni a módját, hogy hozzon létre egy „erős állam”, utalva a teljes vagy részleges vissza az állam típusától, amelyek különböző formákban létezett Oroszországban az elmúlt öt évszázad.
Beszélünk a típusú állami hogy Jurij Pivovarov és Fursov Andrew úgynevezett „orosz rendszer”. Főbb jellemzői - az autokratikus hatalom, alárendelt az ortodox egyház, a paternalizmus, zárt az ország, hogy a külvilág, a dominancia állami érdekek felett érdekeit az egyén, nagyhatalmi külpolitikai törekvéseit. Feltételezzük, hogy az ilyen államiság és ma megfelel jellemzői az oroszok, mint egy ember. De ez valójában?
A tanulmány, amely a már említett, azt mutatta, hogy ezek a funkciók valóban sajátos, hogy egy adott része az orosz társadalom, de ez a része egy kis hányada a lakosság. A legtöbb orosz állampolgárok - az emberek a kortárs berendezések kifejlesztett különböző fokú egyértelműség és a következetesség.
A rendíthetetlen híve az „orosz rendszer” megnyilvánulása, mint például a dominancia az állam az egyén, a paternalizmus és lezárta az ország, számla kevesebb, mint 7% -a. A kis- és park (22%), amely megtartja a tájékozódás a háromból két megnevezett attribútumokat „orosz rendszer”. Eközben támogatói a modernista alternatív „orosz rendszer” (a prioritás az egyén érdekeit, függetlenségét és felelősségét az életüket, az ország nyitottsága) teszik ki a lakosság egyharmada (33%), akik egy kicsit nagyobb számú tartalék (37%).
Én messze nem képesek felmérni a kép túl kedves és optimista. Lehetetlen, hogy ne hívják fel a figyelmet, hogy egy nagyon nagy (közel 60% -a él), a szám a köztes, „tartalék” csoport. Az is igaz, hogy még a lényege a modernisták egy bizonyos részét az emberek, akik a megértés konkrétabb és frissített tömegtudatosság kérdések modernista helyzetben indulnak. Például több mint egynegyedük - a szurkolók egy olyan gazdasági rendszer alapján az állami tulajdon, tervezés és elosztás (közel 70% -át a hangszórókat a kiemelt magántulajdon). De ez azt mondja, hogy ez hogyan tiszta típusok általában nagyon ritkák, és a sajátosságait az átmenet a társadalom. Végtére is, a fő hagyományőrző hívei állami tulajdon, nem minden - 35% képviselőik helyzetű magántulajdon.
De ez még mindig a csínját-bínját, jelezve kétértelműség megjelenít egy általános tendencia, de semmiképpen sem kérdőjelezik a trend. Ezek az adatok, valamint az a tény, hogy a tradicionalista telepítés oszlanak főleg a falusiak között, a válaszadók alacsony az oktatás és az idősek, hogy egyértelmű következtetést: a vektor a fejlődés az orosz társadalom, a közhiedelemmel ellentétben, egyértelműen irányul az ellenkező tradicionalizmus [1] .
A cég a többség elutasítja a hozzáállást magát, mint egy passzív tárgya az államigazgatás és az állami felügyelet. Ez jól látható a modernista követelés szubjektivitás. És ez - a közvetlen következménye történt Oroszországban a huszadik században a változás, elsősorban - az urbanizáció és a fejlesztési tömegoktatás. Az orosz társadalom nőtt „orosz rendszer” még a kommunista rezsim alatt, ez volt a fő oka az őszi utolsó változás és a hagyományos vidéki módjait legitimáló erő.
Minden okunk megvan azt hinni, hogy ilyen kedvező feltételek megvalósítása a liberális-modernista projekt, amely ma is létezik az országban még nem volt. A probléma az, hogy eddig a nyilvánosság nem hívták meg a legtöbb projekt.
Ő központi gondolata a mai Oroszország nem lehet semmilyen más ötlet, de egy ötlet teljesítmény reform. Mindaddig, amíg az állam nem különül el az ingatlan, míg az adminisztratív és vezetői apparátus származik túl a jogi és gazdasági felelősséget a döntések (a felelősség, hogy az emberek ahelyett, hogy belül a bürokratikus vállalat), a korszerűsítés lehet elfelejteni. Végtére is, a jelenlegi helyzet a tisztviselő, aki okozta a kárt tetteikért, például egy vállalkozó után is a felismerés a bíróság a jogellenes intézkedés érzi, teljesen kényelmes. Ahhoz, hogy neki (vagy inkább - mögötte az állam) pótolni a veszteségeket, az a személy, alkalmazni kell a strasbourgi bíróság. De sok közül, akik mennek, hogy továbbra is élni és dolgozni Oroszországban, ott szeretnének lépni ezen tövises úton? És vajon ebben a helyzetben, hogy dolgozzanak ki hatékony versenyképes gazdaság?
Ezért az úgynevezett „közigazgatási reform”, - ez nem „egy” reform, és ez, amely nélkül minden legfigyelemreméltóbb reform törvényi hagyott a homokban. Enélkül nincs mozgás a jogrend és a jogrend nélkül minden beszélni a gazdasági hatékonyságot, a magas növekedési ráta, és így tovább. N. Tehát beszélgetések maradnak.
Végén a szovjet korszak volt széles körben elterjedt kifejezés diagnózis: „Ahhoz, hogy hibás a rendszer.” Úgy tűnik, hogy ez a mondat arról szól, hogy ismét belép a mindennapi beszéd felhasználásra. Mindenesetre, a tanulmányunk alapjául szolgálhat ez a jóslat. Néhány további számokat.
Szinte minden honfitársunk (96%) gondolja úgy, hogy most uralkodik az országban önkényesség a hatóságok, és több mint 50% úgy véli, hogy nincs védelem ellene. Több mint a válaszadók fele (58%) meg vannak győződve arról, hogy a hatalmat Oroszországban ma nyugszik elsősorban a kölcsönös felelősség a tisztviselők, a korrupció, az ilyen érzelmek elterjedt a „modernisták” kernel most: ezt a nézetet osztja csaknem kétharmada azok képviselőivel.
Mintha az ilyen érzelmek is az ember által érzékelt hivatalos retorika a „erős állam” és a „vertikális hatalom”? Nyilvánvaló, hogy valami, ami érinti a kormány is, hogy építsenek egy „vertikális” magában és magáért, és rájuk és problémák közvetlenül kapcsolódó, vagy nem rendelkező, hogy jönnek, hogy kárt. Figyelemre méltó, hogy az élet 45% -a, a saját megítélése szerint az állam nem játszik szerepet, és még egy harmadik is jár csak a zaj és a nehézségeket.
Semmi, talán ennek hiányában a modernista projekt nem tekinthető kifejező, mint 80% -át az oroszok nem elképzelni, hogy milyen állapotban jön létre Oroszországban ma, hogy milyen célból mozog. De, adataink szerint, szeretnénk, hogy egy ilyen ötlet!
Több mint a válaszadók fele (54%) úgy véli, hogy annak érdekében, hogy kilépjen a válság Oroszországból „erősítse a nyilvánosság megváltoztatásával az orosz hatalmi eszköz”, és a lényege „modernisták” még nagyobb (65%), a vállalkozók és a felsőfokú, számuk nagyobb, mint 70%. Ezzel ellentétes változatát ( „megerősített állapotban vezetett évszázados tapasztalat és a hagyományok az orosz hatóságok”) preferencia 45%. Festés, mint látjuk, nem egyértelmű, hogy a modernista konszenzus még messze, de az uralkodó trend összetéveszthetetlen.
Egy ilyen helyzetben, talán döntő jelentőségű döntések, amely biztosítja, hogy a politikai hatalom. Ha ez továbbra folt „orosz rendszer” (még utalva a „évszázados tapasztalat és hagyomány”), a lakosság előbb-utóbb elfordulni tőle, mert a siker ezen a módon nem fog sikerülni. Egy másik, hogy a modernista projekt - stagnálás és fokozatos kiterjesztése a társadalmi és politikai szervezet.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a modernista projekt szemében a legtöbb honfitársunk elég összeegyeztethető ötleteiket a hazafiság. Az elmúlt században, ezek az ábrázolások is gyökeresen megváltozott. Arra a kérdésre, hogy ki kell venni a hazafi Oroszország, 56% -a válaszolta, hogy ilyen kell tekinteni, mint egy ember, aki „szereti Oroszország és arra törekszik, hogy változtassa meg a jobb, a követelményeivel összhangban az idő és a változó világban.” Hagyományos szempontból (a hazafi - az a személy, aki „szereti Oroszország és elfogadja azt, hogy mi az, arra törekszik, hogy megőrizze és megvédje az alapjai”) betartja a válaszadók 43% -a. Arányok, mint látjuk, szinte ugyanaz, mint a válaszok a kérdésre, a hatalmi struktúra. Azonban a különbség nukleáris csoportok „Modern” és „tradicionalisták” ebben az esetben még kifejezőbb: szurkolók védő változat hazaszeretet között az első harmadával kevesebb (30%), és ezek közül a második - egy több mint kétszer magasabb (64%).
Ezek határozzák meg a felmérés trendek, a fő vektora fejlődésének mentalitás a modern orosz társadalom. Természetesen a porlasztás, a lakosság és a bizalmatlanság, hogy bármi jön a kormány - nem a legjobb asszisztensek végrehajtásában a modernista projekt. Nem zárható ki, és a teljes posztmodern összefüggésben a modern korban. A posztmodernizmus, ha kissé durva lényege az ügyet, és elnémul a liberális-modernista projekt fontosságát a társadalmi ideális, különösen aktualizálása a különböző egyéni érdekek. Mindez megnehezíti az amúgy is nehéz feladat előtt álló országban. De ha ők megoldható elvileg, csak a végrehajtása a modernista projekt.
Számos Nagyjából tudjuk különböztetni három csoport az elit, hogy létezik ma Oroszországban.
Az első ilyen összpontosít helyreállítása az „orosz rendszer” közismert fajták - a kommunizmus előtti vagy kommunista. Természetesen, a megfelelő korrekciókat az időszakban, de csak azokkal, amelyek nem zavarják visszaállítani a rendszert egy szerves ideológiai és adminisztratív ellenőrzése alatt a társadalom és szűkül a tér újonnan felfedezett szabadságjogokat. Azonban következetes hagyományőrzés ma már nem tartanak Oroszországban. Bármilyen változata Nikita Mihalkov, bármely változata Gennagyij Zyuganov. Egy ilyen projekt, az adatok szerint nincs esélye nyerni legitimitását.
A második csoport elit, tisztában van a gyengeség és hiányos a jelenlegi modell „orosz rendszer”, és a hiány az ő modernizáció erőforrás foglalt megállapítását szintézisét hagyományos formái az orosz állam a formák európai államnacionalista hogy alakult ki a 1920 - 1930 évig Németországban, Olaszországban, Spanyolországban és más országokban. Ez a modell lehet nevezni avantgárd, hagyományőrző, amely magában foglalja a végrehajtása modernizáció támaszkodva a hagyományos értékeket.
Ezzel szemben a liberális projekt, vonzó, az egyén személyes kultúra és a szabad energia az ember, itt a fő hangsúly az ideológiai, politikai és szervezeti egységét a kisebbségi a diktátor élén. Élen jár a modell előbbre nem magánszemélyek által célok, amelyek végrehajtása válik feltétele a teljes nemzeti eredmények és az általános célú, értelmezni szükséges előfeltétele az egyéni siker és teljesítmény.
Egyértelmű, hogy a fejlesztés egy ilyen projekt nehézségekbe ütközik, mivel a porlasztás orosz társadalom, a merítés emberek személyiségi jogait és az elutasítás transzperszonális célok és mozgósítása ideológiákat. Ezen túlmenően, a modell jóváhagyott általában jelenlétében baloldali veszély, ami a mai Oroszország nem figyelhető meg. Kindling van a csomagban mellékelt hazafias etnikai, Nyugat-ellenes idegengyűlölet és megtalálja válasz bizonyos szegmenseiben az elit és a lakosság, hanem legitimálja nyíltan nacionalista rezsim nyilvánvalóan nem elég. Ilyen szempontból lehet nyitni csak abban az esetben, hogy a jelenlegi változat az „orosz rendszer” egyértelműen megmutatják a fogyatékosság, tehetetlen ellenállni a spontán és provokált káosz a társadalomban. Ugyanakkor azt kell világosan észre, és hogy az információs korban alapvetően eltér a kor az ipari, az avantgárd design nagyon gyorsan felismerni az ellentmondás.
A harmadik csoport elit inkább paradicsomi madár a kézben, ami elsősorban a megőrzése és stabilizálása a jelenlegi modell „orosz rendszer”. Fő jellemzői - a fúziós üzleti és a bürokrácia, a relatív autonómiáját a politikai hatalom (feltéve, hogy nem avatkozik bele a tevékenységét), jelenléte vízszintes szabad a lakosság, hogy az a kevés van beépítve a rendszerbe a sötét csatornákon, miközben minimálisra csökkenti a vertikális tevékenység.
Ha összehasonlítjuk a rendszer alakult ki Putyin, az egyik, hogy létezett Jelcin, akkor lehet észlelni a forgatás a művelet a „fogalmak” gyenge irányíthatóság működéséhez „fogalmak” egy kissé nagyobb fokú ellenőrzést. Ez nyilvánult meg a eltávolítása „oligarchák” közvetlen hatással lesznek a politikai és létrehozó ellenőrzést a média felett, hogy szinte megfosztotta az ellenzéket arra, hogy befolyásolja a nyilvánosság számára, hogy ez az ellentét pusztán jelképes. De ez a változat az „orosz rendszer” mentes, azt hiszem, stratégiai szempontból.
Határain belül ez a megvalósítás alapvetően leküzdhetetlen elidegenedés a hatalmat a társadalom és utánzás jogi természetű kapcsolatuk. De ennek hiányában a jog és a rend, amelyhez az „orosz rendszer” többször kellett kezdeni mozog, de nem érte el az egyetemesség és a megőrzése az élet a „fogalmak” az ország előrébb lépni a fejlődésben és a progresszív elmarad a fejlett országokban.
Köztudott, hogy a posztindusztriális fejlődési szakaszában kell egy szabad ember, egy szabad ember szüksége van egy egyetemes jogi normákat és azok alkalmazását, biztosítva a szabadságát. Oroszország lakossága az elmúlt évszázad nagy lépéseket tett annak megértésében ez a fajta egyszerű igazságokat. Eközben az orosz elit nemcsak a fejlett, de lemaradt ebben a tekintetben a nyilvánosság számára. Kezelés szabad emberek támaszkodni a szubjektivitás ő nem tud, inkább foglalkozik a hatása a tárgyak és a manipuláció. És ez az ő történelmi hajlandó tudatosan vagy öntudatlanul próbálja kompenzálni a hagyományőrző retorika, hogy az emberek többségében már kinőtte.
Ami a hazai politikai, amelyben az elnök nem térhetnek el az elvek a „orosz rendszer” és megvalósítja a maga módján, ott van a hazai elit, hogy kimutassák szolidaritásukat az államfő, és nyomja meg, hogy egy következetes végrehajtását ezen elvek időnként egyszerűen nem tudom utasbiztonsági . Nem meglepő tehát, hogy a modernista projekt, amely magában foglalja a reform az „orosz rendszer” helyett annak megőrzése és javítása, eddig még nem jelölték. Kívül ez a rendszer a maga elit, úgy tűnik, egyszerűen nem lehet látni.
Ez azt jelenti, hogy anélkül, hogy csatlakozzon a társadalom modernista projekt nem valósítható meg alapvetően. Ezért beszélt, hogy milyen fontos az, hogy mi a fő elnökjelöltje, és valószínűleg a jövőben elnöke fog menni a közvélemény-kutatások, kérni fogja a szavazók, hogy a megbízás a reform a hatalmi rendszer. Itt, ismétlem, amire szükségünk van, többek között, és a politikai akarat. Végtére is, hogy megkeresse egy ilyen megbízatás -, hogy menjen a választások előtt, a súlyosbodása kapcsolatokat a közigazgatási apparátus a központ és a földön, a kontrolling, a szakértők szerint, 15-17% -a szavazás. De az ilyen helyzetekben, és feltárja a történelmi léptékű az adatvédelmi politika.