Könyv - Dubrovsky - Alekszandr Puskin - olvasható az interneten, 8. oldal
- Mennyire egészséges a medve, Apa Cyril Petrovics, - mondta Anton Pafnutyitch emlékezett e szavakkal mintegy bozontos ismeretség, és néhány, a viccek, amelynek ő volt egyszer egy áldozat.
- Misha elrendelte, hogy sokáig élnek, - válaszol Kiril Petrovics. - halt dicső halált az ellenség kezére. Megnyerte a győztes - Kiril Petrovics mutatott Deforge - barter kép az én francia [4]. Ő bosszút a ... ha mondhatom ... Emlékszel?
- Hogy tudnám elfelejteni - mondta Anton Pafnutyitch karcolás - emlékszik. Tehát Misha meghalt. Misha sajnálom, nagyon sajnálom! Mi volt mulatságos! milyen okos! edakogo medve nem fogja visszakapni. De miért Monsieur ölte meg?
Kiril Petrovics nagy örömmel kezdett mondani a bravúr francia, mert ő volt a boldog képesség öntelt minden csak nem körülötte. A vendégek figyelmesen hallgatta a történetet a Misha halálát, s csodálkozva nézett Deforge, aki nem tudta, hogy a beszélgetés kb bátorságáért ült csendben a helyét, és tett erkölcsi megjegyzések szóváltás tanítványa.
A vacsora, ami tartott körülbelül három órán át, vége volt; A tulajdonos fel a szalvétát az asztalra, mindenki felállt és bement a nappaliba, ahol a kávé várta őket, kártyák és folytatta az ivást, így dicsőségesen kezdődött az ebédlőben.
Körülbelül 07:00 este néhány vendég akart menni, de a tulajdonos, razveselenny ütés, elrendelte, hogy lezárja az ajtókat, és bejelentette, hogy csak másnap reggel az egyik udvar nem mentesít. Hamarosan egy tört a zene, az ajtók a csarnok nyitott, és a labda ütött ki. A tulajdonos és kísérete ült a sarokban pohár után az üveg, és élvezi a vidámság a fiatalok. Az öreg hölgy kártyáztak. Uraim, mint máshol, ahol nem lapos semmilyen ulánus Brigád, kevesebb volt, mint a hölgyek, mind a férfiak, ellát, felvették őket. Tanár között más, ő táncolt az egész, minden a hölgyek őt választotta, és úgy találták, hogy nagyon ügyesen keringő. Többször járt körben Marja Kirilovna, hölgyeim és gúnyos őket észre. Végül éjfél körül, fáradt gazda megállt tánc, elrendelte, hogy vacsora, és elaludt.
Hiánya Kiril Petrovics adta a lakosság több szabadságot és élénkségét. Uraim merte, hogy egy sor mellett a hölgyek. A lányok nevettek, és azt suttogta a szomszédaival; hölgyek hangosan beszél az asztal fölött. A férfiak ittak, azt állította, és nevetett - egy szó, a vacsora nagyon boldog volt, és maradt egy csomó kellemes emlékek.
Csak egy személy nem vett részt az általános öröm: Anton Pafnutyitch ült Pasmurov és csendes az ő helyére, evett szórakozottan, és úgy tűnt, nagyon nyugtalan. Beszélje rablók izgatott képzeletét. Hamarosan látni fogjuk, hogy ő elegendő ok arra, hogy félelem őket.
Anton Pafnutyitch, amelyben az Urat, hogy tanúja legyen a piros doboz üres volt, nem hazudott, és a bűn nem: a piros doboz pontosan üres, pénz, ha azt tárolni, beköltözött egy bőr táskát, amelyet viselt a mellén az inge alatt. Shoyu csak elővigyázatosságból kellett, hogy megnyugodjon a bizalmatlanság minden és az örök félelem. Kénytelen az éjszakát egy idegen házban, félt, nehogy ő vette az éjszakát valahol egy félreeső helyiségben, ahol a tolvajok könnyen mászni, úgy nézett ki egy megbízható társ, és végül úgy döntött, Deforge. Külseje, ítélethozatal erő, és az erdő bátorság tette őket ülésén a medve minden szegény Anton Pafnutyitch nem tudta felidézni nélkül borzongás, úgy döntött, ő választása. Amikor felállt az asztaltól, Anton Pafnutyitch kavarogni kezdett a fiatal francia, torkát és köhögés, és végül fordult felé izyasneniem.
- Hm, hm, nem lehet látni, Monsieur, alszom a konurke mert ha olvassa ...
- Que d'esire monsieur? [5] - Desforges hajolt udvariasan neki.
- Eck, a baj akkor, Monsieur, az orosz még nem tanult. Ve ugyanaz, MUA, Chez számítanak Couchey [6]. Érted?
- Monsieur, tr`es volontiers, - válaszolt Desforges, - veuillez Donner des ordres en cons'equence [7].
Anton Pafnutyitch, nagyon elégedett a tájékoztatás francia, ment azonnal dobja.
A vendégek kezdtek búcsúzni egymáshoz, és minden ment a szobába rendelt neki. És Anton Pafnutyitch elment a tanár a szárny. Az éjszaka sötét volt. Desforges megvilágított utcai lámpa, Anton Pafnutyitch követte egészen vidáman, nyomja néha a mellkas rejtve a zsákot annak érdekében, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a pénzt ő rajta.
Miután bement a szárny, a tanár gyújtott gyertyát, és mindkét acélszalagot; Eközben Anton Pafnutyitch járkált a szobában, és megvizsgálta a zárat és az ablakokat, és a fejét rázta ebben és kiábrándító megjelenés. Az ajtók zárva voltak odnoyu kilincsekkel, ablak még nem volt dupla üvegezés. Megpróbálta panaszkodnak Desforges, de a francia nyelv ismerete túl kevés volt egy ilyen bonyolult ügy; Francia nem érti őt, és Anton Pafnutyitch kénytelen volt elhagyni a panaszok. Bed álltak egymással szemben, mind a laikus és a tanár eloltotta a gyertyát.
- Pourquoi woo hasított. purkua woo hasított. [8]. - kiáltott Anton Pafnutyitch, spryagaya zavaros orosz ige hasított a francia stílusban. - Nem tudom Dormir [9] a sötétben. - Desforges nem is értették a felkiáltások, és kívántak neki jó éjszakát.
- A fenébe hitetlenek, - morgott Spitsin, zakutyvayas egy takaró. - Meg kell eloltani a gyertyát volt. Ő rosszabb. Nem tudok aludni tűz nélkül. - Monsieur, Monsieur, - folytatta - is've AVEC Woo Parle [10]. - De a francia nem válaszolt, és hamarosan horkolni kezdett.
„A horkolás fenevad francia - gondolta Anton Pafnutyitch - és én így aludni a fejedben nem illik. Ez, és nézd tolvajok nyitott ajtó vagy ablak vlezut az, és az ő állat, és fegyver not'll kap. "
- Monsieur! de, Monsieur! ördög verjen meg téged.
Anton Pafnutyitch megállt, a fáradtság és a füst fokozatosan felülkerekedett félénkség, elkezdett szundikál, és hamarosan mély álomba elsajátította teljesen.
Hazája készen áll a felébredés. Úgy érezte, egy álom, hogy valaki gyengéden húzta a inggallérját. Anton Pafnutyitch kinyitotta a szemét a holdfényben őszi reggel látta maga előtt Deforge francia az egyik kezében egy zsebben pisztoly, a másik rögzítetlen féltve őrzött táska. Anton Pafnutyitch mérést.
- Kes ke se, Monsieur, Kes ce ke [11]. - mondta remegő hangon.
- Csitt, néma, - válaszol a tanár beszél oroszul, - néma, vagy elvesznek. I Dubrovsky.
Most azt kérjük az olvasó számára megmagyarázni az utolsó események a történet az előző körülmények koi nincs ideje mi megmondjuk.
** Az állomáson ház gondnoka bármilyen már említettük, ült a sarokban, azzal a céllal az utas az alázatos és türelmes, rebuking plebejus vagy egy külföldi, hogy van. E. ember nincs hang a mail utat. Hintó elfoglalt pozíciójának udvar, vár podmazki. Ez egy kis bőröndöt, sovány bizonyíték nem egészen kielégítő állapotban van. Az utazó nem kérdezem magamtól semmilyen tea vagy kofiyu, kinéztem az ablakon, és fütyörészve, a nagy nemtetszését smotritelshi mögött ül egy partíciót.
- Az Isten küldött Whistler - mondta halkan. - Ek füttyent -, hogy ő tört átkozott hitetlenek.
- Mi az? - mondta a felügyelő - Mit számít ez, hagyja magát fütyült.
- Milyen bajt? - vágott vissza a mérges házastárs. - És nem tudod, hogy a jelek?
- Milyen jelek? hogy sípoló pénz a túléléshez. És! Pakhomovna, van, hogy a síp, hogy van: a pénz nem, mivel nem.
- Igen, hadd Sidorych. Vadászat tartod azt. Add meg neki a ló, de a fenébe vele a pokolba.
- megvárja Pakhomovna; az istállóban mindössze három tripletet, negyedik nyugszik. Ez, és jól néz ki podospeyut úttestek; Nem akarom a nyaka válasz a francia. Hallgasd! ez az! kiugrik. E-ge-ge, és hogyan fürgén; Én nem, hogy az általános?
A kocsi megállt a tornácon. Servant kiugrott a dobozból, kinyitotta az ajtót, és egy perc múlva egy fiatal férfi egy katonai kabátot és fehér kupakkal jött a főfelügyelő; majd egy szolga ő hozta a dobozt, és állítsa be az ablakon.
- Lovak - mondta a tiszt parancsoló.
- Most - feleltem a tanfelügyelő. - Ugyan út mentén.
- Nincs Podorojnaya. Elmegyek ... Nem ismersz meg?
Ügyvivő ideges, és rohant rohant kocsisok. A fiatalember kezdett járkálni ide-oda a szobában, elment a válaszfal mögé, és lágyan a smotritelshi Ki az utazó.
- Isten tudja - felelt smotritelsha - a francia. Itt van 05:00, mint a várakozó lovak igen fütyült. Fáradt, a fenébe.
A fiatalember beszélt egy elhaladó francia.
- Hová mész mellett mész? - kérdezte.
- A legközelebbi város - a francia válaszolt - Kimegyek, hogy egy földbirtokos, aki bérelt fel a szemét a tanár. Azt gondolják, hogy a már meglévő, de Mr. főfelügyelő úgy tűnik, hogy megítélje másképp. Ebben a világban nehéz, hogy a lovak, Mr. tisztviselő.
- És ami a helyi földbirtokosok döntött, hogy te? - Azt kérdezte a tiszt.
- Mr. Troyekurov, - válaszolt a francia.
- Ahhoz, hogy Troyekurov? Ki ez Troyekurov?
- Ma foi, mon officier ... [12] Hallottam róla kicsit jó. Azt mondják, hogy ő az úr büszke és akaratos, brutális foglalkozó saját, hogy senki nem tud kijönni vele, hogy minden remeg a nevét, hogy a tanárokkal (avec les outchitels) ő nem áll a szertartás és a már észrevette a két halálra.
- Te jó ég! és úgy dönt, hogy úgy dönt, hogy egy ilyen szörnyeteg.
- Mit csinálsz, Mr. tisztviselő. Felajánlja nekem egy jó fizetés, 3000 p. egy év, és kész. Talán leszek boldogabb, mint mások. A régi anya, a fél fizetését küld neki ételt a többi pénzt öt év lehet menteni egy kis tőkét, elegendő, ha a jövőben a függetlenségemet -, majd bonsoir [13]. Fogok Párizs és indítsa el az üzleti lendület.
- Van valaki a házban Troekurova tudja? - kérdezte.
- Nem, - válaszolta a tanár. - írtam a Moszkva keze által egyik barátja, akinek szakács, én honfitársa, ajánlom. Meg kell tudd, hogy én készül nem volt tanár, és cukrászok, de azt mondták, hogy a tanár föld cím nem egy példa jövedelmezőbb ...
- Figyelj, - szakította félbe a tiszt -, mi lenne, ha az a jövőben a kínált meg 10.000 hektáros fordítani arra a tényre, hogy ez az órában ismét Párizsba ment.
A francia nézett a tiszt csodálkozva elmosolyodott, és megrázta a fejét.
- A lovak készen állnak - mondta a főfelügyelő lépett. A szolga megerősítette azonos.
- Most - feleltem a tiszt - vydte ki egy percre. - A gondnok és a szolga kiment. - Nem viccelek - folytatta franciául - 10000 tudok adni, azt kell csak a távollétében, és a papírokat. - Ezekkel a szavakkal kinyitotta a dobozt, és kivett belőle egy pár bála bankjegyeket.
A francia szeme. Nem tudta, mit gondoljon.
- Az én hiánya ... a papírok, - ismételte csodálkozva. - Itt vannak a papírok ... De csak viccelsz Miért papírjaimat?
- Nem érdekel. Megkérdezhetem, ha elfogadja, vagy nem?
A francia még mindig hitetlenkedve, átadta a papírt a fiatal tiszt, aki gyorsan áttekintette azokat.
- Az pashport ... is. A ajánlólevél, majd meglátjuk. Születési anyakönyvi kivonat, finom. Nos itt van a pénz, menj vissza. Viszlát ...
A francia állt meg.
- Azt már elfelejtette a legfontosabb dolog. Szavát adja, hogy mindez marad köztünk, a becsületszavát.
- Szavamra mondom - válaszolt a francia. - De a papírokat, hogy én nélkülük.
- Az első város kijelentik, hogy kirabolták a Dubrovsky. Azt hiszed, és adja meg a szükséges bizonyítékokat. Viszlát, Isten ments, akkor talán kap Párizsba, és megállapította, anyám a jó egészséget.
Dubrovsky elhagyta a szobát, beszállt a kocsi, és lovagolt.
A főfelügyelő kinézett az ablakon, és amikor a kocsi elhajtott, a feleségéhez fordult felkiáltással: Te „Pakhomovna, tudod mit? mert Dubrovsky”.
Smotritelsha hanyatt-homlok rohantam az ablakon, de már túl késő volt: Dubrovsky messze volt. Elkezdett szidás férje:
- Istenem, hogy nem félsz, Sidorych, miért nem mondja meg, hogy korábban, volna legalább nézett Dubrovsky, és most várják, hogy újra megfordult. Te szégyentelen, jobb, szégyentelen!
A francia állt meg. A szerződés a tiszt, a pénz, mindent tűnt neki egy álom. De a halom jegyzetek voltak, a zsebében, ékesszólóan meséltem neki a lényegességi meglepő esemény.
Úgy döntött, hogy bérelt lovak a városba. A vezető vette át a lépést, és éjszaka is vonszolta magát a városban.
Mielőtt elérték az előőrs, ami órák helyett összeomlása volt a doboz, a francia azt mondta, hogy hagyja abba, kiszállt a hintó, és elindult elmagyarázza jelzéseket, hogy a vezető, hogy a kocsi és a bőröndöt ad neki egy tippet. A sofőr volt, ugyanabban a csodálkozástól az ő nagylelkűsége, mint a francia magát javaslatokat Dubrovsky. Azonban következtetve, hogy a németek megbolondult, a vezető megköszönte egy íj és szorgalmas, nem ítélve ez a legjobb, hogy adja meg a várost, ment a jól ismert szórakozóhelyek akinek gazda tisztában volt vele. Ott töltötte az egész éjszakát, és reggel üres trio hazament - anélkül, hogy a kocsi, és nem egy bőröndöt, egy puffadt arc és vörös szemekkel.
Dubrovsky, mastering francia papírok, bátran meg, mint láttuk, a Troyekurov élt a házában. Mi lehetett a titkos szándékok (amelyből megtudjuk után), de a viselkedése nem volt semmi elítélendő. Azonban nem volt sok érdeke az oktatás kis Sasha, neki teljes szabadságot rake, és nem feltétlenül megkívánt tanulságokat, csak arra az alakra -, de nagy szorgalommal figyelte a zenei sikerét tanítványa, és gyakran szokott ülni órákig vele a zongoránál. Mindenki szerette a fiatal mester, Kiril Petrovics - az ő merész mozgékonyság vadászat, Maria Kirilovna - korlátlan lelkesedés és félénk ellátás, Sasha - engedékenység az ő csínyek, otthon - a kedvességét és nagylelkűségét, úgy tűnik, nem egyeztethető össze az állam az ő. úgy tűnt, hogy már csatlakoztatva az egész család és tisztelték magát annak tagja.
Ez volt körülbelül egy hónap, a hatálybalépésekor a tanár címet az emlékezetes eseményei, és senki sem sejtette, hogy a szerény fiatal francia bujkált félelmetes rabló, akinek a neve megfélemlíti a szomszédos tulajdonosok. Mindezen idő alatt Dubrovsky nem tér el a közbenjárás, de a pletykák az ő rablás nem szűnik miatt találmány képzelet a falusiak, de ez megtörténhet, és hogy a banda folytatta tetteik és távollétében a vezető.
Sleeping ugyanabban a szobában egy férfi, akit tudott tiszteletére személyes ellensége, és az egyik fő bűnösök veszedelmök, Dubrovsky nem tudott ellenállni a kísértésnek. Tudta, hogy létezik a zsákokat, és úgy döntött, hogy megragadja azt. Láttuk, hogy csodálkoztam szegény volt Anton Pafnutyitch váratlan átalakulás a tanárok a rablók.
Kilenc órakor a vendégek töltötték az éjszakát a közbenjárás, összegyűjtött egy-egy a nappaliban, ahol egy szamovár forrt már, amely előtt ült reggel ruha Maria Kirilovna és Kiril Petrovics fríz sertuke és cipő itta széles csésze alakú moslék. Az utolsó volt Anton Pafnutyitch; volt olyan sápadt és úgy tűnt, annyira ideges, hogy az ő megjelenése minden, ami hatással volt és Kiril Petrovics érdeklődött az egészsége. Spitsin írt jelentés nélkül, és nézett a tanár rémülettel, hogy ott ült, mintha semmi sem történt volna. Néhány perccel később egy szolga lépett és bejelentette Spitsyna, hogy a kocsi kész; Anton Pafnutyitch siet meghajolni, és annak ellenére, hogy az intelmek a fogadó, kisietett a szobából, és azonnal elhagyta. Nem értettük, hogy mit kell csinálni vele, és Kiril Petrovics úgy döntött, hogy evett túl sokat. Miután tea és egy búcsú ebéd a többi vendég kezdett, hogy eloszlassa, hamarosan Pokrovskoe puszta, és minden benne van a rendes eljárás.
Ez azt jelenti, vásárol egy ikont a kép az ő szent más szóval, imádkozzanak érte