A könyv - ahogy Vovka (a történet egyik nyáron)
Művészek Pogorely Színház
Egy nap a nagyapám volt, hogy a kerület központja vásárlási és Vova kérte. Kaptunk egy „harcos”, és útnak.
- Apa! Meg tudjuk elhagyni a burgonyát? - a lap alján a „harcosok” játszani egy pár burgonyát.
- Huyarte! - jóváhagyja a nagyapa és rálépett a gázra.
Ültem, mint egy pilóta, és Vova shooter nekem. Odaadtam neki a burgonya, és ő esett bombák az ellenséges oszlopok tankok.
- Több bomba! - kiáltotta Vova próbál megfullad ropog a motorkerékpár. - Több!
Idővel, a burgonyát, és kotorászni alján. A kezében, rábukkantam egy üveg sáros folyadék, lezárt papírt.
- Már csak egy incendiary mix! - Felhívtam Vovka és megadta neki a bombát.
Vovk lendült. Nagyapa csak kiabálni: „A te-én-én-én-én-én ma-ah-ah-ah-ah-amb. „De világosabb már repült náci lőszer raktárban. Nagyapa leállította a motort.
- Te nem rosszabb, mint a nácik - sajnos mondta olyan hangon, visszatekintve, és figyeli alól a törmelék az üveg, a folyékony kenhető. Aztán legyintett, és azt mondja: „Shobe akkor Mesereau Schmitt leütött, és te ejtőernyő nélkül”, kezdte egy motorkerékpár.
Hamarosan megérkeztünk. Nagyapa megállt a motor, kiszálltunk, és elment a boltba, egy helyi szupermarketben, mint most mondaná. Ez volt minden. Az egyik polcon állt, és a kenyér és kalocsni. Közül lehet választani doboz egy játék, vagy a gombok és csak a bor-vodka részleg nagyon tiszta volt. Ez az, ahol a nagyapám, és az első dolog, hogy menjen. Láttam egy dolog feltétlenül akar szerezni magamnak. A falon, a festmények és a lámpák lógtak balalajka. Ő és intett.
Amikor a nagyapám jött álltam egy balalajka. Jó nagynénje elárusítónő kaptam rá tartani.
- Apa. Vásárolja balalajka - kérdeztem.
- Én is, valami vásárolni - nyafogott Vovk.
Nagyapa kezet szerszám és beszélt:
- balalajka, ha nem húzza a fejét néha, megelőzésére agy és használata a hang, és legalább néhány akarata. Mit akar balalajka? Már van egy tuskó, mint egy dob. Üres és úszóhártyás füle. Gyere haza, én játszani rajta, megtorlásul Molotov-koktélt.
- És én? - vágott közbe Vovk. - Veszek, hogy legyen.
- Kötelező. Vaughn hangol, hogy változott volna a zenekart. Dob dallamot. Művészek Pogorely színház.
- Nem akarom, hogy a cső és nem tudom - sértődött Vovk.
- És te, és nem tudom, hogyan. Mondtam a szamár a helyére, és síp, mint a csalogány.
- Mi vagy te, így a gyerekek a beszéd? - vágott közbe elárusítónő.
- És ez nem a gyerekek. Ez fasiszta. Azt vezetett több, hogy az összes lőszert, hogy esett az úton. Ellenkező esetben, az Ön általános áruház azzal csak igen balalajka cső maradt - nagyapja megfordult, és elindult a kijárat felé.
- Ugyan megszállók yayko emlős falun keresztül gyűjteni.
Csalódottak vagyunk vánszorgott a kijárat felé. Nagyapa magának egy csomó dolgot vásárolt, és meg volt elégedve magával kiegyenlített a törzs a bölcső.
- Maradj itt, és nem megy sehova. Most megyek a nagyapám Mitki, és vedd meg. Menj ki a játszótérre játszani, - a nagyapa gazanul és távozott.
Leültünk a lépcsőn, és unatkozik. Helyszíni csinálni semmi különös nincs, és sehol máshol menni. Itt a tornácon jött eladónő.
- Nos, ez depressziós? Nagyapa hagyta el anélkül, hogy ajándékokat? Itt van a fagylalt - nagynéni átadott nekünk egy jégkrémet. - Miért akar egy balalajka?
És akkor nem tudom, mi jött rám:
- Igen, én vagyok a városban megyek a zeneiskolába. Balalajka játszik. Azt akartam próbálni a nyáron - sóhajtottam.
- Szegénykém - megveregette a fejét eladónő, és visszavonult.
- Te Th az iskolai, majd hazudott? - Vova kérték, fordult a fagylaltot. - Nem megy minden iskolában.
- Nem tudom, Che élén szerepel. Nem tudom, hogy hol.
Ezen a ponton az ajtóban eladónő egy balalajka a kezében.
- Itt, - ő a kezembe nyomott egy eszköz.
- Miért? - Azt hátrált.
- Nos, úgy egy ajándék tőlem.
Vova nevetésben tört ki. Megmutattam neki az ököl, és nem hiszem, hogy mi történik, vett egy balalajka. Vannak még jó emberek a világon, gondoltam. Szerszám szép laikus kezében.
- Játssz, hogy legyen - kérte a elárusítónő.
Nos, nem, egy ilyen piszkos trükk rá, nem is vártam. Ő adta és adta, amellyel a játék lényege, hogy kérje. Azt gondoltam, vissza a szót a „jó” újra.
- Ugyan, - sürgette Vovk. - Játssz a kedvencem. Ahogy az zeneiskolában. És Babkiny énekelni ditties.
Azt meredt Vovk. Rájöttem, hogy ha ő nem játszik, a balalajka, háttal a falnak a boltban. Vagy szükséges volt, hogy dolgozzon ki valamit. Azt podorgal kötöttségek füléhez és figyelt.
- nincs beállítva Duck! - Találtam. - Itt a jó zene nem fog működni. Meg kell állítani a haza. És a jegyzetek szükség. Nem emlékszem a zenét, míg rossz.
Ennek eredményeként, a nagynéni mögöttünk, és én mentálisan - „jó” visszatért a hátát. Vovka Megmutattam podorgal nyelv és szálakat. A hang lenyűgöző volt. Vovk is kérte, hogy játsszon.
- Nem lesz körül podnachivat, hölgyeim játszani. Menjünk sétálni.
Mi maradt az úton, és elindult felé szélén. Nagyapa nem tudott várni gyorsan. Ha ment nagyapja Meath, ez sokáig. Tehát dobreli a bányába.
- Gyerünk, ugorj - javasoltam Vovka, és futott, hogy ugrik a homokban ...
- Santa fogja verni minket, - tettem a következtetést, akik Vovk magát. Miután ugráló Karrierje mindketten szar.
- Pribot - értett egyet Vovk. - A nagymamám később.
Visszamentünk a boltba, és leült egy hinta a játszótéren. Azt penget a balalajka, és énekelt ditties Vovk, amikor megérkeztünk a rendőrség Bobby.
- Te, akinek ilyen koszos? - Kérdezte a mosolygó rendőr.
- Mi a tűz áldozatai - skazanul nem indokolja, hogy ezt Vovk, hogy már a szemem a homlokon mászott.
- És a szülei hol?
- A nagyapám ment át a falu tojás, emlős gyűjtenek - megharagítják Vovk.
A rendőrök egymásra néztek, és talál egy ésszerű, hogy minket vele. Csak abban az esetben ...
- Nos, hol vannak a tüzet az áldozatok? - Megpróbáltuk kideríteni a fő rendőr.
Aztán úgy döntött, hogy már. Vovk így már sikerült mentünk felfújni, de tetszett a játék.
- Így vagyunk ki a színház, ott van velem, és balalajka vele. A színház leégett, és mentünk a nagyapjával szerte a világon, koldulni.
- És milyen a színház, hogy már volt, és ahol elég, akkor?
- Távol-oh-oh-oh - mutattam az oldalon. - Mi vándorol egy évre.
- Year? - kérdezte. - És mit hová kell élni? A szülők akkor van?
- Mivel a nagyapja vitt minket a szülők és vándorol velünk. Ő tesz minket a vásárokon, támogatjuk, és az emberek kézbesítését. Játszom a balalajka, és Vova énekel együtt érző - Vova bólintott. - Szeretnéd, és akkor énekelni?
- Nem Köszönöm, - nem voltak hajlandók.
- Adsz észrevehetően a falu, syschi a Karabas Barabas és hozd ide. Meg kell kezelni ezeket a művészek Pogorely színház - a fő rendőr figyelmeztette a fiatalabb társa.
- Igen-ah-ah-ah - kézzel mester és megvakarta kopasz fejét. - Mi vár a nagyapád. Ellenkező esetben tartalmaz egy láb szünet. Ő ült velünk a padon, és aztán rájöttem, hogy az ötlet valóban értéktelen hosszú távon. Most érkezik nagyapja és balalajka használják rendeltetésének megfelelően. Megértem, hogy a hangszerek is rosszul ért. És így én nem félek egy, örömmel Vovka hogy nagyapja venne neki egy dallamot. Ilyen kilátás Vovk nem ihletett ...
- Hol vannak? - a helyiség repült nagyapa, levette övet. - Most, a kard az igazság megbüntet! Van nekem most, véglegesen rokkanttá, és lesz vásárokon koldulni.
- Uh-uh. Citizen, hé - elévült az utat fő.
Itt kell megadni, nevetés, ugyanaz a rendőr, aki megkereste a nagyapja.
- Igen, minden normális. Ez Egorych a szomszédos falu. Tudom. Kicsi, nem láttam, és a vezető nem bűnös. Vymahal évben. Unokák az övé. Jól és művészek. Szükség van az ilyen navydumyvali.
- Ah-ah-ah-ah. Nos. Miután ... C viseli a fegyvert az igazság, hogy a ház - a fő lépett vissza, és megvakarta kopasz fejét.
Nagyapa megragadta a karját, és nyomja az utam a kijárat felé.
- Uncle rendőr - sírtam panaszosan ki nyalábnyi nagyapa. - Kérem, hagyja a balalajka?
- És dallam, ne vásároljon? - azt kérik engedékenység Vovk nagyapa.
Nagymama hozott egy értesítést, hogy a leveleit parcella megérkezett.
- Sokkal inkább mi? - kérdezte.
- Can cipőkrém? - mondta Vova.
- Mi a seggedbe cipőkrém?
- Nos, mint egy rajzfilm a Író. - mondta Vova.
- Ez az elme a joghurt, amint az ilyen ötletek akkor jön egy fej.
- Igen, nem-ee. Ott valóban volt fotoruzho - Vova nyilvánvalóan úgy döntött, hogy befejezze a nagyanyja.
- Még jobb. Egyenes nyomozó. Várjuk cipőkrém és kapott fotoruzho.
- Igen, nem-ee .... - Vova indult újra.
- rövid - vágott nagymamája. - El kell menni a postára, és kap a csomagot. És ott is fogjuk látni, mi van ott.
Azt kérte, hogy menjen a postára együtt nagyanyja. Úgy döntött, hogy ezeket a számokat, mint a nagyapja, akkor nem adja át, és azonnal beleegyezett.
- Gutalin húzza haza. Vagy egy pisztolyt - mondta nekünk a nagymama állapotban. - Olyan, mint te szerencsés ...
A posta átvételét nagymama adott parcella.
- Tehát ott van, - valószínűleg rájött nagymama, akitől előfeltétele.
- Gutalin? - mondta Vova.
- fotógéppuska - mondta a nagymama. - A fényképeket akkor kell lőni, majd meghatározza a szülők és elküldte a fényképalbum.
- Nos, mi az? - Ne hagyja, Vovk.
Úgy tűnik, gondolta volna, hogy valóban legyen fotoruzho vagy még jobb - fotógéppuska. A legrosszabb, cipőkrém. De minden kiderült, hogy sokkal prózaibb.
Megnyitottuk a csomagot. Néhány Babkin unokatestvére egy másik városból küldött neki régóta ígért szál fonal és dolgokat. Elég távol a kamera fegyvert, vagy akár cipőkrém.
- szar néhány - ideges Vovk.
- Ez a pisztolyt a cipőkrém szar. És ez egy értékes dolog - nagymamám kiszállt fonal fonalkötegben és tanulmányozta a többi tartalom.
- lépjen kapcsolatba a kényszerzub-, - folytatta az érvelést nagymama. - Majd a nyár végén járni őket.
- És hadd anya és apa küldeni egy csomagot - javasolta Vovk.
- Mi küldeni valamit? - kérdezte nagymama. - Te vagy az.
- Nem lehet. A gyerekek nem küld csomagokat.
- Még send - Nagymama nem elvált a tanulmány a doboz tartalmát.
- Azt akarom, hogy használja a WC - kérte Vova.
- Zing! A fiatal játékos kimegy a fürdőszobába?
- Engedd el. I-mi? Ne sajnáljuk, - válaszolt Zina.
- Tovább. Meg néni Zina hordoz.
Vova maradt. Nagymama befejezte tanul a csomagot, minden visszahajtott és valahogy ravaszul nézett rám.
- Gyerünk. Menj a boltba, vesz egy pite. Me és Vovka.
Kétszer nem kellett rábeszélni. Sütemények volt kiváló. Azt a pénzt, és elrohant.
Vova jött vissza a WC és észrevette, hogy én nem. Nagyi állt a számláló, ő és nagynénje, aki dolgozott a nagynéném Zina, papírba csomagolt néhány csomagot. Úgy húzta kötelet, és lezárt viaszpecsét.
- És hol ... - Vova megrázta a fejét egyik oldalról a másikra, és nem találja meg.
- A bátyád? - mondta a nagymama.
- Így gondoltam Che. Vágtál egy ötlet, és úgy döntöttem. Th itt a szemünk nagyapjával bőrkeményedés. Küldje el hiszem, van egy csomagot Petropavloszk-Kamcsatszkij, a visszatérés. Csak időben érkezése a szülők, és vissza fog térni. És mi van pihenni a nagyapám.
- És hol ... - nem akarta elhinni, amíg a végén Vovk az incidens.
- Tehát csak telt el. Ott van a csomagban. Ettünk csomagolva. Lesz valami kisebb, és a tömeg megkíméli.
És, hogy a nagymama vette a számláló roll.
- Gyere ide, jó. Azt smeryayu, hogy mennyi a papírra, mit csomagolni.
Vovk hátrált. Habozás nélkül úgy döntött, hogy az egyetlen helyes dolog az lenne, hogy meneküljön. És valóban futottam.
Nagyi tűnt, túl messzire egy vicc, és nem értékelik Vova lehetőségeket. Vovk, amikor berohant az utcán, úgy döntött, hogy elmeneküljenek a rendőrség. Ott már ismerik őt, gondolta, és valószínű, hogy megtalálja az igazságosságot nagyanyja. Szerint a korábbi esetekben Vovk jutott, hol a rendőrség ház és futott olyan gyorsan, hogy a nagyi, amikor beugrott neki az utcán, és van egy hideg nyom.
- Igen-ah-ah-ah, - a nagymama állt a tornácon néni Zina. - Maleh pereshutili. Megyek megkeresem. Mint egy magas rangú, majd térjen vissza, mondja meg neki, hogy várjon minket. És a pokol soberosh őket később.
Vovka elérte a helyszínen, és azonnal megtámadta az első rendőr.
- Ott! Ott! - Vova nem tudta a lélegzetét. - Ott van a bátyám egy csomagot küldött!
- újra egészséges -, hogy ismerem őt, „rendőrfőnök”. - Ki az? Nagyapa újra?
- Nem Nagymama. Azt akarja küldeni. Post.
- És eddig? - kérdezte a „fő”.
- néhány Petr Pavlovics.
- A rokona a tiéd? - Megkérdeztem a rendőr. - Figyelj. Me a viccek már nem újdonság. Abban az időben voltál művészek. Most itt, e-mail küld. Valahogy nem tudom elhinni. És aki velünk a postán, hogy egy csomagot a gyermek?
- Ez az, amit mondtam, hogy a gyerekek nem lehet elküldeni, és ez ...
- E-mail - kész neki egy rendőr.
- Igen. És most szeretnék, hogy a szem nem bőrkeményedés.
- Nos, egyrészt a helyes döntés. Megértem, hogy nagyon szem bőrkeményedés. De másfelől, meg kell értenünk.
- Meg fogod érteni, - Vova kérték.
Az őrmester felhívott egy másik rendőr.
- Itt művészek, ismét a folytatása a túra. Vegyük ezt a posta. Itt van a nagyi? - mondta Vovka.
- Meg kell lennie.
- Nos. Tehát, idősebb ember, nagymama már postán, és elszaladt. Zavar. Vigyétek a nagyanyja. Let küldi is. Én már fáradt ez a cirkusz. És azt mondják, hogy a nagymama ott, ami a végén ezek a gondolatok.
A rendőr vette Vovk kezét, és mentek.
Vovk megérteni, hogy itt minden ugyanabban az időben, és senki, hogy megmentsen, vagy nem. De a kezében az igazság, hogy elkerülje, hogy hasztalan. A rendőr szorosan magához ölelte. A menekülés nem volt sok gondolkodni. És még hol fut, akkor is, ha a rendőrség oldalán a fej.
Elérése előtt mail útközben találkoztam a nagymama.
- szia Valentina, - köszöntötte egy rendőr. - Az szökevény?
- És valaki más? Ő milyen? Mielőtt futott?
- Igen. Ő panaszkodott rólad. Azt mondja, hogy ők továbbították postán.
- Igen, szeretnék, de vannak még a posta nem fogadja el.
Rendőr átadta Vovka függesztő és visszament.
- nagyi. Aranyos. Ne küldjön nekünk - nyafogott Vovk.
Nagyon ült az e-mail, és várja, hogy mikor lesz a nagymama Vova. Minden úgy történt, később megtudtam. Vovk, amikor megláttam, el volt ragadtatva.
- Még jó, hogy nem postai úton.
- Hol? - Nem értem.
- Peter P. Kamcsatka - mondta Vova.
- Ki az? És miért? - Még mindig nem értem, hogy mi történik, és úgy nézett a nagyanyja.
- A Petropavloszk-Kamcsatszkij. Durian te tuskó, két fül, - magyarázta a nagymama. - egy vicc. De néhány értéktelen kiderült. Junior Pavlik akarta nagyanyja a rendőrségre, hogy adja meg magát.
Tulajdonképpen arról Petropavloszk-Kamcsatszkij, én nem sokat tudok. Az egyetlen dolog az, hogy a rádióban, amikor délben Moszkvában éjfél van. Mindig is kíváncsi voltam. Mivel az emberek élnek, ha van éjjel és nappal van. Végtére is, éjszaka, vagy a kertben, vagy az iskolában, és a munkát senki sem megy. És nem fogják hallani, amit mindig éjszaka. Furcsa város ...
Minden terméket találtam hazafelé. Nagymama azt mondta, hogy ő úgy döntött, hogy egy vicc Vova és úgy vélte, és elmenekült. És még a rendőrség. Segíts ki.
- Ez lesz tudni, hogy a jövőben a szórakozást a nagyapja. Legközelebb biztos, hogy küldje el.
- Azt mondta a rendőrségnek, hogy a gyerekek senki sem veszi a poszt - megosztott információs Vovk.
- Ne aggódj. I elrendezve - nagymamám mondta. - adjon ki, mint a cipőkrém, a másik pedig fotoruzho. És küldje el Író.