Nmadi - ördög kutyák
Nmadi - "Devil Dog"
Legutóbb, az emberiség értesült nmadi törzs, etnikai csoport külön élnek, elveszett a aranyhomokos Mauritánia, a szélén a Szahara.
Kétségtelen, hogy a hely, ahol él egy törzs, a legfélelmetesebb és titokzatos a Szahara. Itt van egy végtelen „teljesítmény”: a hatalmas homokdűnék narancs állandóan mozgásban vannak, a változó táj. A sivatag a markolat préseljük ez a kis oázis - köves fennsíkon tichit.
Mintegy tichit plató kell mondanom magának. Alatt áll, egy nagyon forró szél széllökések régi kőházak kinéznie gyufásdobozban. A sziklás fennsíkon nevű azokon a helyeken Gamada, hogy itt-ott lehet látni a ritka „keretek” kiszáradt fákat. Van is kilóg a homok és kövek tüskés bokrok. A legenda szerint ez ezeken a helyeken vannak „ördög kutya”, amely hegy szellemek is elrendelte, hogy kövesse Zbeda és Dgagi. Ezek voltak az első két nmadi, aki nem akar engedelmeskedni a szeszes italok és meghal a sivatagban az éhség és a szomjúság. Úgy feküdt arccal lefelé a homokba, mert meg kell csinálni a sivatagban, akik elvesztették az utat, várva a halált. Ez volt akkor, és ott volt „az ördög kutya”, a halál jelképe. Sehol. De azok, akik cseppentve remény nmadi. Emberek összebarátkozott a kutyák, akik ettől a pillanattól kezdve lett a legdrágább, amit gyakorlott nomádok!
Az első alkalommal találkoztunk ezen nomádok nevű helyen Ulate. És mielőtt, hogy a város sok a prefektus adta társait, ahogy ő fogalmazott, a „két szakértő a homokba”, kiemelve az utazási és két terepjárókat. Az egyik a „szakértők”, Abdullah, kis termetű sovány nyájas ember volt, tudta, hogy a Szahara, mint az öt ujj. Ez különösen jól orientált az űrben nmadi vándorlás.
A Ulate megmutattuk egy ajánlólevelet a helyi prefektus prefektus Nema Gadi, aki fogadott bennünket méltósággal, azonnal szobát sült bárány, tea, édességek és keksz. De amikor megtudta, mi a célja a látogatásunkat, a valódi módon megdöbbentett: „Ön igazán akar látni nmadi Miért Ők nem civilizált, és aligha nevezhető egy muzulmán?”.
A helyi nyelv szó „nmadi” fordítva „vadász”, hogy mauritániai azt jelenti, „vad”. Az a tény, hogy sok évszázaddal ezelőtt mór család, ahogy itt mondják, áthelyezve a Nouadhibou régió más területein csak egy oka van: nem tudják elviselni a végtelen veszekedések a törzs nmadi mert örökre elválasztják őket, de hordozott ellenszenv. Azonban ősök maguk nmadi kivonult hazájukban keletre csatlakozott hozzájuk része más etnikai csoportok. Így alakult meg a kaszt nmadi hogy alig fért az élet tichit plató, bekapcsolódott a vadászat. Megvetették, mivel más, „nemes” törzsek és továbbra is fenntartják a feudális életforma. Azt mondják, valami ehhez hasonló Mauritániában. De ez volt minden ténylegesen és miért nmadi ment szinte biztos halál, ülepítő, a sziklás fennsíkon tichit? Úgy tűnik, hogy a teljes válasz ezekre a kérdésekre nem.
Prefektus Ulate tovább beszélni a titokzatos törzs. Közben Abdullah visszatért kíséretében két férfi öltözött sötétkék köpenyt ujjatlan és egy fekete turbánt. Gadi nem méltatta még a szemét. Mindkét ismeretlen férfi tűnt számunkra több, mint mások csontos mauritániaiak, a színe az arcuk nagyon sötét volt. Prefektusa a történet mutatja, hogy a mauritániai kormány kívánja csepegtetni nmadi ülő, megígérte, hogy adjon nekik egy otthon, és kost, vezetője a törzs-hez még egy tisztességes juttatást. De, sajnos.
Akkor Gadi mondták, és nem fordult el jött „Ez Rtiga és Amil. Úgy fog vezetni, hogy nmadi. Akkor bízom bennük, ők ismernek engem, és félnek.”
Három nappal később, egyezett nmadi mindössze négy hatalmas sátor, belül borított egy takarót, varrt színes maradékot, és a külső - egy darab szövet, amely felrobbant a vitorla a széllökések vihar. Mielőtt minden sátor - napellenző szövet szőnyeg található, közvetlenül a homokban. Mi találkoztak egy teljesen meztelen gyerekek. Az egyik oldalon ott állt egy nő, letakart sötétkék anyag.
Ami elvitt minket az egyik sátor, uszította a mat, ami feküdt közvetlenül a narancs homok a Szaharában. Három nő, akik a sátorban, nem vette velünk ellenőrzéssel. Annak ellenére, hogy az uralkodó homályt ebben a házban, látni lehetett, hogy az egész sátor tartják a keretben szőtt görcsökkel, amely csatlakozik a két központi faoszlop. Contemplation valóság szakítva az egyik nő, aki csendben felállt a szőnyeg, és kihúzott valahol egy fémlemez, amelyek meghatározzák a négy tea csésze. Aztán letérdelt, meggyújtotta a tüzet a kályhában. Így kezdődött a teaszertartás.
Annak tudatában, hogy a szegénység nmadi mi készletezett kockacukor és tea, amelyek felajánlott a nőt. Elvette a cukor, és osztja az egészet apró darabokra elrejtve a törzs, nem beszél egy szót. Igen. úgy tűnik, itt az elismerések nem esik szét. És valóban, később kiderült, hogy valaki meg akarja, ő ad valamit a tulajdonosok, de soha nem kérte, és nem köszönöm. De ő adta vissza Amil mert adott neki egy darab cukrot adta nekünk egy nagyon kemény keksz. Aztán ő is finomított osztott sok apró darabokra. A víz a kannában forrni az időt. Amil fűrészelt a teáskanna forrásban lévő vízben, feltöltése háromszor. Vártam a teát főzni. Utána, puding teát töltött egy nagy fazék forró vizet a maradványokat, és már belőle teát töltött három csésze négy állt a tálcát. Ez bonyolult szertartás tartott mintegy húsz perc alatt.
Tea fordult forró, nagyon édes és kellemes íz és meginni egy csésze legyen három szakaszban. Mert nmadi több, mint egy hagyomány. Ez egy szimbólum, bizonyítja, hogy a vendéglátó itt nagy becsben. Miután a tea elkészült, törzsi élet ment tovább szokásos menete. A gyerekek közelebb, hogy jobban lássa minket. Újjáéledt, és a nők. Ezek lenyűgöző: fekete szemű sugárzó mosoly, finom vonású. Ruházat indigó szépen elindul az arcukat és a kezek.
A nők a törzs szabadon mind szóval, mind akcióban, döntéseket hozni azonos alapon a férfiak. Ezek a letéteményesei hagyományok nmadi. Matriarkátus itt, bár nem, de van a nemek közötti egyenlőség.
Minden sátor élő több családok. Állj egyenesen gyenge menedékhely lehetetlen, mert az alacsony mennyezet, ezért itt minden, vagy ül, vagy hazugság. Szegényes holmiját családok tartják a hátsó a sátrak speciális láda fából készült. Mellkasi a család - a fő jólét, nem számítva a díszek kopott a nők és lányok. És, persze, a kutyák és a juh, mely elválasztja a törzs.
Némi idő telt el, és senki sem figyelt a vendégeket. A férfiak mentek vadászni. Különleges vadászati berendezések nmadi nem létezik. Vadászok viselni ruha ujjatlan hoisting süveget a fejére, és a sebkötöző fény nyomai állati vér, meghalt, mielőtt. Ez kötést vadászok soha nem mossa a félelem ijesztő állat emberi szag. Az egyetlen fegyver vadászok körében - egy közönséges bottal. Asszisztens - kutya.
Erős szél, de a megrendelések az egyik legelismertebb férfiak a törzs neve előírása négy vadász menni vele hal.
Ide nehéz a homokban, akkor éget mezítláb. A nap kápráztatja a szemet. Szomjas, egy sál eltakarta a száját, nem akadálya a homok. Vadászok megy gyorsan a forró homok, nem fizet a figyelmet, hogy a tüskék, hogy folyamatosan ásni a talpa mezítláb, és nem hagynak nyomot a vér. A legkisebb zaj, egy szót sem! Heard csak a légzés, így egyre üvöltő szelet. Silent még a kutyák.
Négy óra elteltével a fárasztó „erőltetett menet” kutya futás előtt hirtelen megáll. Olyan illata volt valami. Jelek impozáns küld két vadász és egy kutya a bal szárnyon, és egy másik, szintén egy kutya - a másikon. Impozáns partner Dzhemir és a másik kutya is ugyanazon a helyen, és nézni, mint a „kollégák” szinte futott, görnyedt, kezében a botot vízszintesen. A kutya hirtelen balra és jobbra lágyék rohant előre, közvetlenül a bokor, tövis. Vadászok mögöttük. Néhány perccel később az egészet végét.
Egy nmadi diadal felemeli a felső ragadozó - a hörcsököt.
Egy kis pihenés - és újra módon. A nap végére kiderült, hogy a jerboa - csak vadászati trófea.
Gone három napig a vadászat. Her eredményt csak fogott az első napon a játék. De sem a vadászok nem volt ideges. Hazautazás - egy boldog esemény. Mire keresők vadászok tea kész. Tea után a férfi elkezdett beszélni a kalandok vadászat, dörzsölés közben az igazi barátok - kutyák.
Másnap nmadi Zberna vezér úgy döntött, hogy megmutassa, hogy a szent helyet. Csak a negyedik próbálkozás a dzsip tudott mászni a homokos út vezet a fennsíkra. A néhány száz méterre tűnt alacsony narancssárga dűnék. „A hely, őseink.” - súgtam Zberna. Megálltunk. Ez egy nagyon nagy nap, amely felmelegíti a levegőt, a homokot hozott a szél, „tele” személy. Depresszió volt előttünk élt. Itt a talaj sötétebb, szilárd és istreskavshayasya. Zberna hirtelen megállt, lehajolt a földre, és ki valamit. Láttuk a tenyerébe kovakő. Néhány perc múlva elértük Zberna három nyíl, három kis csatabárdot - csiszolt kövek éles szélek. Több ezer évvel ezelőtt éltek itt.
A hatalmas fennsík, ahol most él nmadi következő. Ez húzódik nyolc kilométer. Ebben a sivár káosz véletlenül talált tárgyak a neolitikus számunkra. Azt is a romokat, a megerősített egyszer falvak, sírok.
Aztán jött az utolsó este a törzs nmadi. Valaki vett nmadi régi konzervdobozok és elkezdte verni vele a ritmust. Sok férfi táncolni kezdett. Megnéztük őket, és azt gondolta: hogy gyakorlatilag semmit sem tud a másik életben! Tudják kicsit magamról. Az általuk létrehozott sajátos etnikai csoportot. Nmadi messziről érkeznek, megvetette a többiek, hogy azok még nem hivatalosan elismert. Most az élet a törzs fenyegeti. Nmadi mennyi van hátra ma? Kevesebb, mint száz. Ma még mindig énekelni és táncolni. De a nap a horizonton - a vér színe.