Zabolotsky versek a szerelemről
Megráztam a kocsit, és elkezdte,
Két jött az este kiterjedésű,
És a kerék ült fáradtan
Kimerítette a munka a vezető.
A távolban, a pilótafülke ablakai
Lobogott csillagkép fények.
Idős utasok a függöny
Ott maradt a barátnőjével.
És a vezető keresztül az álmos szemhéja
Hirtelen észrevettem két furcsa arcok,
Egymással szemben örökre
És elfelejtett magát a végére.
Két ködös light
Haladtunk tőlük, és az egész
Beauty így nyáron
Megöleltem őket száz kezét.
Voltak ognelikie cannes
Hogy a véres pohár bor,
És szürke columbines szultánok
Daisy az arany koronával.
A várakozás az elkerülhetetlen fájdalom,
A felkészülés az őszi perc
A rövid távú öröm tenger
Körülvett szerelmeseinek itt.
És ők hajlamosak egymással,
Hajléktalan gyerekek éjszaka
Csendben sétáltak keresztül a virág kör
Egy elektromos ragyogó sugarak.
Egy autó állt a sötétben,
És motor remegett kemény
És a sofőr fáradtan elmosolyodott,
Leejtése egy glass cockpit.
Tudta, hogy véget ér a nyár,
Ez illik esős nap,
Ez régen a dalt énekelt -
Az a tény, hogy szerencsére, nem tudom.
Megesküdtem neked - a sírba
Megesküdtem neked - a sírba
Legyen édes.
Helyreállítás magát, mind a
Mi lett okosabb.
Helyreállítás magát, mind a
Rájöttünk hirtelen,
Mi a boldogság a sírba
Nem lenne barátom.
változik hattyú
A láng kezelést.
Azonban, mivel a föld
És ez elúszik.
ismét magányos
Zableschet víz,
És ő nézne a szemébe
Éjszakai Star.
Álmodtam egy boróka bokor.
Álmodtam egy boróka bokor.
Hallottam a fém csikorgott el.
Ametiszt bogyók hallottam a csengőt.
És az álom, csendben, tetszett.
Éreztem a halvány illata gyanta egy álom.
Billentése alacsony ezeket bőröndök,
Észrevettem a sötétben faágakat
Alig egy mosolyt a nappali.
Juniper galagonya, boróka bokor,
A hűtési illékony gügyög száj,
Könnyű beszélni, alig fordul a gyanta,
Prokolovshy rám halálos tűt!
Az arany égbolt az ablakon én
Felhők úsznak el, egyik a másik után.
Saját kert lombtalan élettelen és üres.
Isten bocsásson meg neked, boróka bokor!
Fáradt munka után,
Csak kívül az ablakok besötétedett,
Kifejezése a komoly aggodalomra ad okot
Azért jöttél valamilyen okból a filmben.
Vörös hajú fickó egy barna kabátot,
Mint mindig, kiütötte hatalom,
Weaving a színpadról hülyeséget
És középszerű és unalmas vicceket.
És mikor figyel
És belenéztem súlyosságát úgy,
Kifejezése nehéz ellátás
Ez nem kap el az arcod.
Az alacsony teli szobában vastag,
Megnéztél mindent a képernyőn,
Ahol hiába próbált art
Mert az igazság az élet priputat megtévesztés.
Az érintett jellemzői nem változtak
Kísérteties sors, lapos emberek
És sikerült alig
Mérkőzés őket az életemmel.
Magányos, kissé őszülő,
De még mindig fiatalos megjelenésű,
Ki vagy te? És mi a veszteség
Mostanáig a szíved kínozza?
Hol van a barátod, a csak aranyos,
Partner távoli tavasz,
Ki töltött életerő
Hajléktalan szíve a felesége?
Miért nincs veled?
Vajon meghalt a csatában
Vagy, elvágva a sorsa a házat,
Elvesztette a távoli földön?
Bárhol legyen is, de ebben a pillanatban
Itt, a film, biztos vagyok benne, még egyszer:
Végtelenül emberi türelem,
Ha nem szeretik megszűnik a szívben.
Zatselovali, megbabonázott,
A szél a területen egyszer házasodik,
Ti mind, mint a bilincseket láncolni,
Értékes az én nő!
Nem vicces, nem szomorú,
Mint egy sötét ég leereszkedett,
Te és énekem Obruchalnaya,
És a csillag őrült.
Hajlok arra, hogy több mint a térd,
Azt ölelni őket kétségbeesett erő,
És a könnyek és versek
Kiizzít akkor, keserű, édes.
Nyissátok meg nékem az arca éjfélkor,
Adj lép ezek a szemek nehezek,
A keleti, fekete szemöldök,
A kezében a félmeztelen.
Ez lesz hozzá - nem fog csökkeni,
Ami nem jött át - el fogják felejteni.
Miért sírsz, szépségem?
Vagy ez csak nekem nyomul?
Lassan a föld fordul.
Forgatás lassan föld
Eltekintve, szokatlan neki,
Fehér fény világít élesen,
Ez különített sok fény.
Csillagok kuporgott csillagászok
A csövek a vas és üveg:
Váladékozó villámlás és mennydörgés,
Flame bolygó lejárt.
És az egész világon repült
A több elszenesedett részecskék
És a megolvasztott test
Palo, véres, prosztata.
És a virág a kertben Marsianka
Felálltam, lángoló, mint a tűz
És egy ismeretlen darab pénzverés
Kinyújtva, mint egy szív.
A világ olyan, mint egy hárfa Polychord:
Csak húr zadenesh - és azonnal
Valaki fentről, vidám és fiatalos,
Nézd meg figyelmesen a számunkra.
Vörös Mars ragyog a szeme vadul,
Vékonyított vas körben a bolygók.
Szívek ideje válaszolni,
Ha csak a szív hitt választ.
Költők szerelmi költészete