Herostratus szindróma
Gregory A. Nedeljko
Ha azt mondják, hogy te nem vagy normális - nem hiszem.
Ha azt mondja a másiknak, hogy ő abnormális, - nem fogod elhinni.
Mivel rendellenes feltétlenül a társadalom egészét.
(A "Handbook kezdő mada". Issue 19-én kiegészített)
Jelenik meg a képernyőn látható kép: ül egy széken, polubokom, törökülésben, szakállas férfi átlagos arcszíne egy egyszerű póló - és előtte, ugyanabban a székben, fehér hajú újságíró, rövid haj, birtok, mikrofonnal a kezében stúdióban.
- Nem tudom - mondta Alain, - a him've már beszéltünk. Megismételjük beszélni, hogy változtatni semmit?
- Csitt - suttogta Kramer. - Figyelj.
Mire véget ért a rövid párbeszéd, beszélgetés között egy újságíró és egy férfi éppen csak megkezdte; Allen arra utal, hogy Kramer kimaradt a bevezető rész, de ítélve az a tény, hogy a koordinátor nem figyelni rá, semmi érdekes nem volt ott.
- Mi a neved? - A fehér hajú újságíró fojtott, rekedtes hangon.
- Leonard, - mondta a férfi hangosan. - Ez egyszerűen fogja olvasni az én fájlok - miért ismét ismétli önmagát?
- Az előírások értelmében - egyszerűen magyarázható intervyuersha.
- Persze, a szabályok ... - elégedetlen ismételt interjúalany.
- Akkor a következő kérdést: mennyit teljes évig?
- És hogyan kell számolni - véleményünk, vagy mit gondol?
- És így, és így tovább.
- Nos, én harminchét éves, ha számít rám hétköznapi ember, bár egy kicsit kopott -, valamint a 463 éves madovomu „kronológia”.
A riporter megállt, majd azt mondta:
- Elnézést, ne keverjük össze a számokat?
A férfi hangosan felnevetett.
- Nem, nem tévesztendő össze. És igen, én oszt meg veled igaz.
- De ez ... ez nem olyan valószínűtlen - lehetetlen! Mennyit akasztott szervezetek?
- Együtt én - tizenkilenc.
- Miért mondják, hogy „az én”?
- Mert nem hiszem, hogy a tudat az alap és a dominánsabb. Te nem őrült - ha nehéz megérteni.
- Igen ... tizenkilenc szervezetek. Hihetetlen! Hogy kerültél elviselni a lelki hatása az ilyen erők?
- Talán az a tény, hogy az első tíz szervezetek léptek rám, amikor gyerek voltam.
- Hány éves Ön aztán?
- Öt év, talán három vagy négy évig. Nem emlékszem az életkor, de az idő „felnövő”, ahogy nevezik a tudósok, az emlékezetemben sokáig.
- Mutassa meg?
- Egyszerű. És dióhéjban: rettenetesen zsúfolt.
- Igen, hallottam madov átalakítja valami ilyesmi.
- Nem valószínű, hogy beszélünk egy és ugyanaz. Az én esetemben a részvények, lett egy hurrikán söpör el mindent, ami az útjába a fejemben - a gondolatok, érzések, tények és körülmények. Mintha tudat összetört darabokra, de soha nem gyűlt össze. Hála Istennek, olyan kicsi volt, hogy nagyon, nagyon rossz történik emlékezni - csak nagyon fényes érzés. Elvégre úgy éreztem, magától értetődő.
- Emlékszem, az elejétől a végéig?
- Nos, a csúcspontja pont!
Megint nevetett.
Újságíró elakadt - ez biztosan nem volt felkészülve arra, hogy az interjú nem fog annyira fantasztikus tartalmat valótlan természeténél fogva. Értse meg a személy, akinek a feje tizenkilenc fejében ... aki gyermekként tett valamit, mert mi már három vagy négy év bebizonyította, hogy elítélt, vagy inkább konvertálni. És egész életében volt, hogy azt a szleng madov, „növekvő lefelé”, és most ... Igen, mi történt vele? A növekedés leállt? Vagy át az ellenkező irányba? Vagy ez történt valami még rendkívüli?
Arra kérte a lényeges kérdés.
- Megmondom magán-, - volt a válasz.
- Sajnos, ez nem valósítható meg, - ideges újságíró. - Én már kiosztott csak harminc perc alatt, és várja, hogy az őr ajtót.
- Ne aggódj, nem fogom bántani. De ahhoz, hogy megosszák másokkal, hogy együtt, nem akar. Nem, nem így van: rendkívül korai.
- Miért?
- Most megtudhatja, ...
Hirtelen egy kattintás, a kép élesen rántotta ismét be egy fekete ruhát, ami abban nyilvánult meg az elején az ülés, majd a képernyő nem mutat képet.
Cramer felállt, kikapcsolta a projektort.
Vége a tárgyalás töredék. teljes verzió