A létezés és lényeg
„Lét - hirdette Sartre - megelőzi lényege.” Ez a képlet alapján értelmezi az emberi létezés és a szabadság. Hangsúlyozva a negatív erő a tudat kapcsolatban, hogy magánvaló, Sartre értelmezhető formában tudat lény, amely mindig arra törekszik, hogy túl is, de soha nem teljesíti küldetését teljesen. Sartre úgy tűnt, hogy az emberek költöznek, hogy elhagy, mi volt, és lesz, amit ők még nem voltak. Mi mindig valahol törekedni; idegen számunkra a stabilitás, a teljesség és a statika. Élete során részt veszünk a folyamatban a tagadás és folyamatosan mozog a jövőbeni lehetőségek és bizonytalanságok.
Mi lesz az emberek a végtelenségig, amíg azt nem dönti el az eszméletét. Mi az, amit mi, amely nagyobb mértékben válnak, amik vagyunk. Ebben az értelemben a létünk előzi meg a saját identitását. Sartre azonosított negatív erő a tudat az emberi szabadság. Az a tény, hogy mi lehet kijutni, mik vagyunk, és jön, ami még nem volt, azt jelzi, Sartre szerint, a szabadság. Valahányszor szabadon cselekedni, azt mondhatjuk, hogy elhagyja valami mögötte. Tagadjuk, amit azelőtt, hogy próbálja meg, hogy mi nem volt. Ezért nem csak a létezését megelőzi lényeg, hanem, a Sartre kijelentése: „szabadság létezését.” Sartre szerint az emberi élet őszén a szabadság, a választás, aki szeretne lenni, és hogyan szeretné látni a világot, amelyben élsz. Mi van. Ez határozza meg az egyéni választás helyett az egymást követő determinisztikus kívüli okokból, vagy akár benned.
Nem túl messze látogatott Sartre tulajdonított feletti nők és férfiak-fokú szabadságot? A legtöbb ember nem érzi úgy, hogy az élet hatja át a szabadság, éppen ellenkezőleg - úgy érzik, az akadályokat minden oldalról. Sokan nem tudják, hogy talál elegendő élelmiszer, menedék, munka tisztességes élet. Sartre teljesen tudatában volt ezeknek a nehézségeknek. A magyarázata hangsúlyozza, hogy az emberi lét mindig zajlik egy adott időben és egy adott helyen, és különben is, azt még konkretizálódik kapcsolatok amibe belépünk másokkal. Sok ilyen helyzetekben végrehajtott fájdalom és tragédia. Mégis Sartre azt állította, hogy az emberi szabadság struktúra megmarad, hiszen nem szűnik meg arra törekszünk, hogy legyen valami. Tegyük fel, hogy nem tudja elérni, amit akarunk, de véleménye szerint Sartre, minden emberi törekvés alapvetően azt jelenti, hogy hirdessék a szabadságukat.
A végén azt mondja Sartre, a nyugtalanság arra ösztönöz bennünket, hogy annak érdekében, hogy teljes önazonosság, melyben teljes mértékben megérteni magukat, és többé nem fog elhatárolják magukat magukat. Ahhoz, hogy erre a feladatra, azt mondja, az emberek azt kell Istent ( „lét önmagában-való--for-maga”), de ez a cég nem adott senkinek sem sikerül. Sőt, azt mondja Sartre, az Isten eszméje ellentmondásos (ezt a következtetést teszi ateista egzisztencializmus), mert a tudat kizárja önazonosság és önazonosság kizárja az eszméletét. Tudatosság mindig húzódik. Egyre teljesen önálló identitás és ugyanaz, elvesztette az eszméletét. Ha figyelembe vesszük a késztetést, hogy önazonosság, akkor vagyunk ítélve, hogy örökös csalódás. Ez ebben az értelemben a szabadság az ember alakítja lét „egy haszontalan szenvedély.”
Megismerés „túlkapások” létezésének a hős nem halálos, és a felfedezés a „alapvető abszurditását” az határozza elsősorban az a tény, hogy a „lét nem szükségszerű.” Azok, akik eltemették ezeket az igazságokat, hogy egy meghatározott jogát a létezésre, Rokanten Rogue szó „söpredék”. Life „gazemberek” értelmetlen, ők is „extra” bármilyen emberi lény, mint a „kínos erőfeszítéseket rovar felborult a hátán.”
Love - tesztelt eszköz a megtakarítás jellegű metafizikai „neurózis.” Sartre azt Rokantenu nézd meg magad. A Knight „hányinger” egyszer voltam szerelmes, Annie, akivel szakítottak, de megtartotta a leggyengédebb érzések. Ő él a másik oldalon a csatorna. Annie - kisebb londoni színházi színésznő. Amikor Rokanten beteg „hányinger”, gondolatok Annie kezdte, hogy látogassa meg gyakran. „Szeretném látni, Annie volt itt” - mondja a naplójában. Találkozó Párizsban, a szálloda okozott a hős melankolikus érzés nosztalgia a régi időkben, ami az intenzívebb, annál inkább rájött, hogy a múltban nem tér vissza. Lelki élet, vagy inkább lelki feledésbe Rokantena és Annie sok a közös vonás. Úgy is mondhatjuk, hogy Annie - Rokantena párja nőstény képében, ha a saját beszélgetés világossá vált, hogy a legtöbb Rokanten Annie majd a pálya mentén a megértés az „igazság”, és nem fordítva. Annie él, körülvéve a halott szenvedélyek. Aki azért jött a „mentés” Rokantenu, kiderül, meg kell „menteni” magát, de - „Azt lehet mondani, hogy tudom, hogy az okokat, amelyek ösztökél élő Ellentétben vele, ne essen kétségbe, mert nem számítottam semmi különös? . inkább. meglepetést az előtte álló élet, amit adott nekem semmit. "
Modern hagyomány shoriruyusch elemzi. Modernizmus - telepítés az aktív hatást. Hányinger - betegség. Tárgy smerti.Ldinochestvo betegség és az elidegenedés, újraértékelése. Pogranichnost.Etap egzisztenciális válság. Ott kell lennie egy átmeneti. Nincs Isten, nincs lélek. Az ember él a munka, nincs közös erkölcs. Egy személy teszi a választást, és ebben ő egy ember. Epigraph ironikus. „Ez egy olyan ember, aki nem rendelkezik semmilyen jelentősége a csapatban, csak az egyén. L.-F. Celine. „Egyház” dedikált Bobru1. „Az egyéni társadalomban. Annie emberré válik, és elveszti azt a képességét, hogy érezni a pillanatot. Bármilyen tér - elidegenítéséből férfit szabadságot. A betegség vezet az elidegenedés és választja magának a hősök. Beaver - maszk. Dedikáció = hitelességét. A zavart okozott a feltétel hányinger és üresség. Eternity - amorf tart és tart. Ő nem akarja, hogy a halál, mert a teste továbbra is létezik, és akkor enni férgek. A vonal között a test és a környezeti világon. A formalizmus az élet, alaktalan, és a halál. Mese a végén - ez a megállapítás az életben, de a halál - és ez az irónia a szövegben. Border elején és végén a regény. Ciklikusság. Freedom Válság érzés, különben nem lesz képes legyőzni. Autodidakta Annie és a társaik.
„Legyek” J.-P. Sartre, mint szellemi „play helyzetekben.” A probléma a szabadság és a választás.
Camus The Outsider „: filozófiai fogalom kép Meursault, a szemantika a címet.
Feljegyzései szerint Camus, a hős - az üzembentartó az igazság, de mit? Végtére is, ez az ember különös, ami valamilyen módon utalt cím a regény - „The Outsider”. Amikor a „kívülálló” megjelent egy új generáció mohón olvasni ezt a könyvet - egy generáció, akinek az élete nem pihen a hagyomá nyos-alapokat, lezárták jövő nélkül, akárcsak az élet „kívül”. A fiatalok készülnek a hős Meursault.
„Idegen” Camus egy példa mindazok számára, akik hajlamosak megítélni a munkáját az író alapján történetmesélés, stílus, a forma, ha ez bonyolult, „megtört”, akkor ez egy modern, és ha egyszerű, ha benne rejlő integritását realista. Különben is, ha minden olyan egyszerű, így a pro-h-Rácz NYM írott nyelvet.
Mi a fő gondolata a történetet? Serene még mindig fülledt, inert Meursault - az a személy, aki nem tesz az egyensúly álmos még a gyilkosságot, még esett egy őrület egyszer. Ez történt pontosan a kulcsfontosságú jelenet a regény, amikor a börtön con-Shennikov megpróbált visszatérni a hős az egyház, hogy csatolja a meggyőződés, hogy minden forog szerint Isten akarata. És Mercier tolta a pap az ajtót a cellájából. De miért ez a roham a düh okozott neki pap volt, nem egy kegyetlen, kergette a holtpontról follow nem unatkozik bíró, aki halálra ítélte, nem rögtönzött, pyalivshayasya rá, mint egy magányos állat, a közönség? Igen, mert csak azzal Meursault előadásában a általánosság sous-élet, és csak egy pap, az úgynevezett támaszkodni isteni kegyelem, a bizalom az isteni gondviselés, kibontakozott előtt jelenetek harmonikus élet, természetes, előre határozottan az első. És ez a kép azzal fenyeget, hogy rázza az előre képviselete a világban - a birodalmában az abszurd, a világ - az eredeti káosz.
Egy pillantás az élet, mint valami értelmetlen - korszerű megjelenés. Ezért a „kívülálló” - a termék modernizmus osztály icheskoe.Vklad Camus világirodalom, a nyilvánosságra hozatal „ekzistentsialisticheskoy” az a személy, létrehozását „Outsider”. Túllépve a fogalmakat, amelyek szükségesek voltak a Ka-Mu cos-Dánia ekzistentsialiskogo mint „ártatlan újra ásni” állunk szemben a kérdést: lehetséges, hogy igazolja a gyilkosság pusztán azon az alapon, hogy baleset volt? abszurd fogalom nem csak kap az író művészi elképzelés, de nem engedte a hős a belső hibája erkölcsi indiffirentnosti. Című értekezésében „Az ember vándor” Camus erősen értékelni azt a tényt, hogy végül ő lesz leküzdeni. Sense abszurd, ha valaki megpróbálja eltávolítani a cselekvés szabály-Via-nak megölve legalább közömbös, és ezért lehetséges. Ha nem, mit higgyen, ha valami nincs értelme, és nem lehet azt állítani, hogy az érték egyáltalán, minden, és minden megengedett Nem számít „A” és „ellen” a gyilkos a bármely jogát rossz. A gonoszság vagy erény - a véletlen, vagy Com-ty. Az „Idegen” Camus kísérletet tett, hogy megvédje az embert. Kiszabadította a hős a képmutatás, ha arra gondolunk, hogy a szabadság a Camus - a „jogot, hogy nem hazudok.” Hogy kifejezze az értelemben, az abszurd, az elérését a legmagasabb egyértelműség Camus létrehozott egy tipikus kép a korszak tre-wog és csalódások. Meursault kép él a fejében a kortárs francia olvasó, a fiatalok, ez a könyv egy kifejezés a lázadás. Mégis Meursault - a szabadság egy lázadó, becsukta az univerzum is. A végső döntés a bíró, hogy meghatározza a személy, akinek a legfőbb jó az élet „nem holnap.” Küzd a hivatalos erkölcs, Camus tegye Algéria ég jegyző „túl jó és a rossz.” Levette a hőse emberi közösség és az élő erkölcsi élet. Szerelem az élet, benyújtva szemszögéből az abszurd, túl nyilvánvaló okok halál. A „Pos-Toron” lehetetlen nem érezni a mozgást Camus előre: ez egy életigenlő megtagadása kétségbeesés és tartós szomjúság az igazságért. Munka az új Camus megoldotta a problémát a szabadság a con-problémával kapcsolatban az igazság.
A probléma az erkölcsi választás a regény krónikája Camus a pestis. "
Az új "The Plague" (1947) van írva a műfaj a krónika. Következésképpen a külső valóság lett szemfelnyitó úgy tűnt, valami, amit meg kell mondani az Annals of nyelvet. Volt egy történet - a történet a pestis. Abszurd megszűnik annak lenni megfoghatatlan, ő talált egy képet, lehet és kell is pontosan rekonstruálni, tanulmányozta a tudósok és történészek. Plague - allegorikus módon, de a legkiemelkedőbb a Oche-érték áll minden nehézség nélkül, „korich-nevaya pestis” fasizmus, a háború, megszállás. Pontosság domináns, ez egy kötelező atribug narrátor - egy orvos és egy új minőségi módszer Camus megragadja a historizmus, konkrétan-is-tórikus tudás.
Bernard Rie eltérően Meursault, inkább beszélhetünk „mi” helyett „I”, inkább beszélni „mi”. Rie nem „kívülálló”, ez a „helyi”, továbbá, hogy „a helyi orvos” - lehetetlen, hogy építsenek maguknak képviselője az orvost, aki kiesik az emberek. Ez a „mi” olyan új minőséget, mivel a kialakult egy közösség tagjai, a „kollektív történet”, más emberek szükségleteit.
Az emberi viselkedés most elhatározta, hogy nem mindenható absur ház lekicsinyelni a cselekvés, hanem a választás meghatározására vonatkozóan megfogalmazott probléma jelentősége és értéke minden. A „külső” az egész teret lezárták az egyetlen egész Rianta választás tette az egyetlen hős a regény. A „pestis” sok szereplő, sok választás.
Itt van egy „idegen”, az újságíró Rambert, aki nem a „ezt a helyet”, igyekszik megszüntetni. Vannak „immorális” dig-és rm egy piti tolvaj. Vannak lakói „elefántcsont torony”, megszállottja Flaubert „agóniája kifejezés.” Vannak szent-nick, de a hit nem jön vissza a földre, fertőzött pestis.
Pozitív állítólagos „Plague” nem mint az igazság, nem ideális, de a teljesítése elemi kötelessége, mint a munka, amelyek adott esetben divergencia diktálta a halálos fenyegetés. Ne ölj - ez az erkölcsi alapja a tevékenységét a „orvosok”, „az orvosok.” Az orvosi szakma lehetővé teszi, hogy lemondunk a hős a regény az ötletek, csak nem a megszokott dolog, nem tûnôdne nehéz kérdések, eltömődés nélkül annak ideológiája, hogy visszatartja a „technikus” Camus.
Csak a tudás, a bajok és a képesség, hogy juttassák érvényre az emberi méltóság, az emberiség kétségbeesett csatában a halál.
Az első vázlatok „a pestis” a cselekmény, és a kimeneti a kész könyv fényében megosztott csaknem tíz évben: néhány karakter, hogy megtaláljuk a történet jelenik meg a notebook Camus 1938-ban Kétségtelen, hogy az egyik esemény leginkább közvetlenül határozza meg a közös munka során a könyv volt, a háború: majdnem szó referenciák vannak elszórva a könyvet, és különben is, Camus, ragaszkodva a sor a lehetséges olvasatok a történet, különválasztják egy: „nyilvánvaló, hogy a” pestis „történetét meséli el a harc az Európai ellenállás a nácik ellen: az ellenség, aki a könyvekben Ez nem kifejezetten megnevezett, hallotta egész Európában „(” Levél a Roland Barthes a „pestis”).
A telek, amelynek bizonyos elemeit találkozunk a könyv rövid történetek „Summer” (az esszé „A Minotaurusz, vagy megáll Oran”) és a „Caligula” (Act IV sc IX.), Mivel a munka a könyv gyorsan dúsított változatok és részletek; Sok háztartásban adat megjegyezte Camus tartózkodása alatt Oran, az algériai város a Földközi-tenger partján - különösen a kép az öreg, hogy rávegyék a macskákat, majd köpni őket a fejét. Camus és le munkáját a könyv, „egy előre megtervezett tervet, hogy a változás, egyrészt, a körülmények és a többi - maga a mű végrehajtására.”
header opció megjelenik 1941-ben „Pestis vagy kaland (regény),” jelzi Camus notebookok; Aztán továbblép a tanulmány szakirodalmat a témában. A következő évben, Camus nagyban megnöveli a világosan körvonalazott karakterek (például jelennek Kottar és a régi asztmás), és reflektál a lehetséges formája jövőbeli munkájának arra utal, hogy a klasszikus regény, Melville és Balzac Stendhal és Flaubert.
Az első vázlatok teljes kézirat jelentősen eltér a végleges változat; Például, változtassa meg a fejezetek sorrendjét és az egyes leírások nincsenek karakterek Rambert és Grana.