Szomorú versek - búcsút kedvenc
M s hogy találkoztunk,
Tetszett nekem egyszer,
Emlékszem, az első csók,
Emlékszem, az első ölelés,
De hirtelen neki, hogy találkozott
Már nem szerettelek,
És én szenvedtem ....
Több ezer kés ásni szív,
Hurt fáj,
És az utolsó szó:
„Te kislány voltam, nagyon unatkozott,
Nem tudok veled, én inkább
Nem tűrhető, hogy nekem a fegyvert,
Már nem bírja a hangját! "
De tudom, hogy tévedsz!
Én teljesen a tiéd,
Azt tettem, amit mondtál nekem ...
De kidobtak az élet,
Hogy felesleges kutya
Mint egy rongyot dobott ki az ablakon!
Miért van szükség egy szerelmi vallomás?
Miért megfelelnek javasolt?
Végtére is, mindegy, hogy a másik balra!
Figyelembe béke és boldogság
Elhagyva szomorúság, bánat és fájdalom ...
By aplya cseppre alá egy csészét,
Szomorúság és harag, keserűség és könnyek.
Cseppen ... meg gyakrabban
Az ég hullócsillagok.
Cseppen ... esik, hallod?
Lettem nedves csepp a lelkemet.
Úgy tűnik, több mint tervezett,
Meg lett meghatározó csepp egyszerre.
Ez a világ egy furcsa színű festék,
Ugyanilyen világos perc van, és a fájdalom,
És a pohár színültig
Bánatom és az én szerelmem.
T olyan, mint az én szerelmem.
Olvastam a költészet?
Megadta egy rózsa.
És csendben letörölte könnyeit
Sírtam álmomban.
Még mindig akarsz engem, legalább egyszer
Mondom:
„Kedvenc”
Suttogni a nevét,
És akkor azt álmodtam éjjel.
Még mindig akar ölelni.
Ölelés, és érintse meg az ajkam,
És hajnalban hirtelen felébred,
És a szív óvatosan nyomja össze.
Ilyen egy jó és kedves,
És attól félek, hogy bántani,
A szemében a szomorúságot látni
Nos, miért nem az „én”?
És ő nem olyan, mint bárki,
És mi nem hittek
És szenvedek nélküle,
Azt akarom, hogy az ajtókat a.
És ment.
Tehát megnősült napkeltekor
És a fehér ruha
Úgy tűnt, hogy megcsókolja a nyár,
Hogy a megosztott vele együtt.
És a felirat a üvegablak
Eszembe jutott a fájdalom most!
Szeretjük azokat, akik nem szeretnek minket,
És tönkreteszi azokat, akik szeretnek minket.
Álmodom, és kívánják,
Hogy mindig velem volt.
Azt kívánom, hogy az öröm
Most osztani veletek.
Számunkra a csillagok mosolygós,
A nap melegítette minket.
Hogy szerettél örökre,
Végtelenségig, és mindig.
De szerelem elmúlik hirtelen,
Elmentél azt mondja: „viszlát”.
És akkor felejtsd el a könnyeimet.
Veszem veled a másik.
Elfelejtem, és megbocsátani,
Minden, ami édes hazugság.
Annak ellenére, hogy nem szeretsz,
Nem fogom elfelejteni.
Féltékenység elvakított,
Fájdalom becsuktam a szemem.
Szeretlek, időszakban.
Bár az idő, hogy távozzon.
De én nem akarom,
Ez jött menni.
De még az elválasztás.
Szeretni foglak.
P ochti nem fáj a lélek.
És sokáig nem sírnak a szemem.
A madarak délre repült
Bird élet elment.
Velem örökre elbúcsúzott
Őszi eső.
Azt mondta, hogy ő beleszeretett újra.
És te jól együtt.
És akkor mi volt,
Amikor az egy nekem
Minden a dalok és a gondolatok
Voltak a telihold?
Amikor kinyitottam a lélek,
És a szív hagyja, hogy a tavasz?
Ha annyira szerelmes?
Hogyan lehet kapcsolatba lépni lenni? Nem értem.
Nem tudom elhinni,
Nem tudom, hogyan kell
Az a tény, hogy az én küszöbén
Nem vozniknesh újra.
És boldogan nem fog mosolyogni,
És nem ragyog a szemét.
Ne mondja, hogy: „A kisbabám,
Nem lehetünk egymástól, hogy legyen! "
Nem lesz több mosolyt,
Boldog együtt percig.
Mi tette oly sok hibát!
De minden gondolatomat róla.
Hogyan tanulni, hogy ne gondolja,
Hogyan elfelejt álom.
Mint én nagy öröm
Már nincs jelen?
És az agyában még mindig körül.
És az egész élet bennetek.
És minden kínos pillanat alatt
Én vagyok az árnyék a földön.
Hallom a levegőt,
Úgy érzem a fájdalmat,
Mintha még mindig körül.
Mintha még mindig az enyém.
Nevetséges, nem akarta elhinni,
És nem tudom, hogy
Az a tény, hogy annyira egyszerű,
Örülök, hogy ölelni.
De kiderült, egészen hátra.
És, hogy most élni.
Csak égett Szív fájdalom
Ő nem lesz képes szeretni.
És ne feledd, ültünk a tűz,
Ő melegítjük nekünk kettő.
Összefonódott haj és az ajkak a sorban.
És ez volt, mely időpontig?
Amikor azt írta nekünk blank verse?
Nem emlékszel? Nem emlékszem túl.
Az égett két szív.
És te ott.
Hogyan néz ki rajtad.
És égett egy gyertyát a blank verse.
És állok.
Dawn esik az árnyék.
És a kép nem tudom elfelejteni.
A hangod.
Megyek, és hallani!
Hallom!
P ust ... Legyen minden már elmúlt ...
Legyen ... Legyen minden feledésbe merült ...
Let ... menjünk át könnyen ...
Hadd ... szívemet tört újra ...
Let ... találkoztunk véletlenül ...
Beszélgettünk, mint a régi barátok ...
Let ... hagytunk nélkül búcsúzik ...
És most már egyedül ... egyedül.
Akkor jött az életembe, így hirtelen ...
És csak belőle eltűnt ...
Milyen kár, hogy nincs semmi nem hozhatjuk vissza ...
Ez végül magával a „szeretet repülés”.
Elveszettnek érzem magam ... Nem találom magam ...
Értsd meg, hogy haldoklom nélküled ...
Azt akarom, hogy látlak! Könyörgöm, „Save!”
És mint egy virág csendben halványulni ...
Hadd ... hadd többé nem látom ...
Hadd ... hadd most találkozni más ...
Legyen ... Hagyd, hogy a hangja már nem hallani ...
De tudják ezt. Szerelmem mindig veled!
Let ...
Nem várom el,
A memória törlése napig.
És még több nem jön,
Mi már nem egyedül.
Meleg keze hűvös,
És a szívem, de mit mondjon.
Egy másik barát veled, már feledésbe merült,
Mi vagyunk az oka, hogy valaki.
Persze, nosztalgia csendesen
Hagyjuk az én komor házban.
Én szeretni viszonzatlan,
Minden más lesz, de csak akkor.
Egy nedves éjszakai közúti
Egymáshoz siet fények.
Ó, én nem vár a küszöbön,
De hogyan kerülheti el az unalom?
Fájdalom vált csendesebb, a keserűség eltűnt,
A szív fölött, csak a fent megdermedt vágyakozás.
Szomorúság üvegre eső esik
Csúszik, mint a jégen egész éjszaka reggelig.
P ropastyu élet hazugság köztünk,
Wobbly lógott a mélységbe viadukt
Ritka jegyzetek, véletlenszerűen vallomások
Lett csak a jobb hirtelen.
Bolond szív nyögi éjjel.
Ostoba szív hisz és vár.
Nem tudtam, hogy én voltam a korai
A múltban lehetetlen volt a járatot.
Peretryahnul mellkasi nazhitogo-
Így akartam merülni a múltban,
Légy gondtalan kislány megint
Tiszta, a szerelem és egy kicsit félénk.
Ismét az ága a fellobbanás,
Álom újra és valami hotet-
Tehát, bolond szíve fáj,
Az égen egy feneketlen próbál felszállni.
Ifjúság, mint a képek a pohár a monitor,
MiG képet ismét változott.
Az életben, mint a dal, a lehetőséget, hogy ismételje meg,
Csak akkor nem változtat semmin.
Gyakran a gyengéd szavakkal függünk,
Azt hogy a kártya abban a reményben, az élet.
Egy maroknyi hamu az asztalon, hanem a levelek
Bolond szív, nem tartoznak, tarts ki!
Majd írok egy szomorú vers önnek
Mindez azért, mert nem tudok csinálni.
Én nagyon fájt, hogy másoknak
Minden, amit adok neked nem tudok ...
Azt akartam, csak veled lenni,
De elmentél, és elárult!
És egy pillanat volt számomra egy idegen,
És akkor oldódnak esőcseppek.
Sajnálom a sok nevetséges, „Love!”
Több millió vallomások Önnek.
Nem tartjuk a szíved ...
Nem marad remegő kézzel ...
Bocsáss meg azért, amit a tiéd volt.
De ne bocsáss meg, soha.
Tudom, sok jó ember,
De csak én emlékszem, hogy mindig.
Nézd meg a csillagokat ma velem.
Ne engedd el a kezem most ...
Azt akartam, hogy egyedül veled
És veled voltam utoljára ...
R Meghatározza, a földön nedves.
Vízesés, annak ellenére, hogy nem!
Megbékélés, elfelejti!
Miért, és mi születik?
Hiszen ez felszínre most?
Mennyire nehéz megtartani!
Ez nem áll a sötétben,
Ez nem hagy el nyom nélkül!
És ha nem lehetetlen, hogy eltűnik!
Vagy csak felejtsd el!
Lehetővé teszi, hogy megértsék minket!
Ez vezet ahhoz, amit vagy legyen mindig!
Infer ad nekünk!
És ő várja a helyes döntés!
Akkor csak a lelke,
Kezd megnyugodni!