A halott hercegnő talaja - a szöveg ё
A király és a királyné elköszönt,
Útközben az út megtelt,
És a királyné az ablakon
Leültem, hogy egyedül várakozzam.
Várakozik és vár reggeltől estig,
A területre néz, inda szemek
Betegek pogodyuchi
A fehér hajnalról az éjszakára;
Ne nézz egy édes barátot!
Csak ő látja: van egy hóvihar,
Hó esik a mezőkön,
Az egész ország fehér.
Kilenc hónap múlva,
A szemek területén nem veszi.
Itt karácsonykor a leginkább, az éjszaka
Isten a királynét lánynak adja.
Korán reggel a vendég fogadta,
Éjjel-nappal régen várták,
Végül végre
A király-apa visszatért.
A nő ránézett,
Alig sóhajtott,
A csodálat nem vette le,
És meghalt a tömegért.
Hosszú ideig a király nem volt hajlandó,
De hogyan lehet? és bűnös volt;
Az év úgy telt el, mint egy álom üres,
A király feleségül vette a másikat.
Az igazat megvallva, moloditsa
Valóban volt egy királynő:
Magas, karcsú, fehér,
Mindent elméjével és elméjével vettem;
De büszke, görcsös,
Tökéletes és féltékeny.
Hozományt kapott
Csak egy tükör volt;
A tükör tulajdonsága:
Beszélni, hogy ügyes.
Egyedül vele volt
Jó természetű, vidám,
Tréfálkozott vele
És flaunting, azt mondta:
"Fényem, tükör! mond
Igen, a teljes igazság jelentése:
Én vagyok a legszebb a világon,
Minden piros és fehérebb?
És a tükör cserébe:
"Természetesen ne vitatkozz;
Te, a királyné, minden kedves,
Minden rouge és fehérebb.
És a királyné nevet,
És megvonja a vállát,
És kacsintással,
És lenyomja az ujját,
És mérsékelten megfordul,
Büszkén nézett a tükörbe.
De a hercegnő fiatal,
Csendes virágzás,
Eközben nőtt, nőtt,
Felkelt # 151; és virágzott,
Belolitsa, Chernobrova,
Egy ilyen szelíd ember.
És a vőlegény kereste őt,
Elisey királyné.
Swat jött, a király megadta szavát,
És a hozomány készen áll:
Hét kereskedelmi város
Igen, százhárom ház.
Egy tyúk partyon,
Itt a királynő öltözködik
A tükör előtt,
Beszéltem vele:
"Mondom neked, mindenki szebb,
Minden piros és fehérebb?
Mi a válasz tükör?
"Gyönyörű vagy, nincs vita;
De az összes hercegnő drágább,
Minden rouge és fehérebb.
Ahogy a királyné visszahúzódik,
Igen, mint egy toll lengés,
Igen a tükörben, mint egy pop,
Kabluchkom valami olyan, mint egy tűzhely.
"Ó, te mocskos üveg!
Te hazudsz nekem a gonosznak.
Hogyan versenyezzen vele?
Meg fogom nyugtatni.
Nézze meg, milyen felnőtt!
És nem csoda, hogy fehér:
Anyám egyenesen ült
Igen, csak nézd a havat!
De mondd meg nekem: hogyan lehet
Hogy kedves legyen mindannyiunk számára?
Bevessem: nagyon szép vagyok.
Menj körül minden királyságunkat,
Bár az egész világ; Nem is vagyok egyenesen.
Így van? "Tükör válaszul:
- De a hercegnő még mindig drágább,
Minden rózsaszínű és fehérebb.
Nincs mit tenni. ő
A fekete irigység tele van,
A tükör dobása a pad alatt,
Chernavka-nak hívják
És megbünteti őt,
Haymarket barátnője,
Az üzenet a hercegnőnek az erdő pusztájában
És miután összekapcsolta, él
A fenyő alatt hagyja ott
A farkasoknak meg kell enni.
A dühös nő dühös?
Nincs mit vitatni. A hercegnővel
Itt Chernavka az erdőbe ment
És ilyen messzire jutott,
Amit a hercegnő kitalált,
És halálra félek,
És imádkozott: "Az életem!
Mit mondasz nekem, bűnös vagyok?
Ne taszíts meg engem!
És hogyan leszek királyné,
Nekem van.
Az, aki szereti őt a szívében,
Nem öltem meg, nem kötöztem,
Elengedte és azt mondta:
"Ne aggódj, Isten legyen veled."
És hazajött.
„Mi az? # 151; - kérdezte a királyné, # 151;
Hol van a gyönyörű lány?
# 151; Ott, az erdőben egyedül áll, # 151;
Ő válaszol. # 151;
A könyökét szorosan kötik;
A fenevad karmokkal karomol,
Kevésbé tolerálható neki,
Könnyebb meghalni.
És a pletyka elkezdett csengeni:
A cárna lánya eltűnt!
Tuzhit szegény király rajta.
Korolevics Elizea,
Imádkozva szorgalmasan Istennel,
Elküldött az úton
A lélek szépsége,
A menyasszony fiatal.
De a menyasszony fiatal,
Hajnal előtt az erdőben vándorlás,
Mindeközben mindent folytattak
És megkerülte a tornyot.
Találkozik egy kutyával, ugat,
Futott, és csendben maradt, játszik;
Belépett a kapuba,
Az udvar hallgat.
A kutya utánkodik, simogatja,
És a hercegnő felkelt,
Rose a verandán
És elvette a gyűrűt;
Az ajtó lassan kinyílt,
És a hercegnő volt
A világos szobában; kerek
Szőnyegekkel borított szőnyegek,
A szent asztal alatt tölgy,
Kályha cserépkályhával.
A lány ezt látja
Jó emberek élnek;
Tudja, ő nem fog fájni!
Senki sem láthatja egyszerre.
A hercegnő háza körüljárta,
Minden rendben van,
Meggyújtott egy gyertyát Istennek,
A forró gázt felhajtotta,
Felmászott a padlóra
És nyugodtan letelepedett.
A vacsora órája közeledett,
Az udvar felett hallható:
Jelenleg hét hős,
Hét rózsás bajusz.
Az idősebb azt mondta: "Milyen csoda!
Minden olyan tiszta és gyönyörű.
Valaki tisztította a tornyot
Igen, várni a házigazdákra.
Akkor ki? Menj el és mutasd meg magadat,
Őszintén barátkozott velünk.
Ha öreg vagy,
A nagybátyánk örökre.
Ha egy vaskos ember vagy,
Brother hív minket.
Ha az öregasszony, az anyánk,
Tehát nevezzük nagyszerűnek.
Ha ő egy vörös lány,
Legyünk kedves nővérünk.
És a hercegnõ jött hozzájuk,
Honor adta a házigazdák,
Az övbe mélyen meghajolt;
Flushed, bocsánatot kért,
Valami, ami meglátogatja őket,
Bár hívott és nem volt.
Egy pillanatra felismerték,
Hogy a hercegnőt elfogadták;
Egy sarokban ültünk,
Hoztunk egy pattyet;
Egy pohár tele öntött,
Tálcán tálalva.
A zöldborból
Tagadta;
A pite most tört ki,
Igen, egy harapás,
És a pihenő útról
Megkérte, hogy feküdjön.
Elvitték a lányt
A fényes fényben
És maradt egy,
Aludni.
Napról-napra villog,
És a hercegnő fiatal
Minden az erdőben, nem unatkozik neki
A hét hős.
Reggel hajnal előtt
Testvérek egy barátságos tömegben
Menj ki egy sétát,
Szürke kacsa lő,
A jobb keze szórakoztatja,
Sorochina a területen sietni,
Vagy a fej széles vállakkal
Vágja le a tatárt,
Vagy előhúzzák az erdőből
A Pyatigorsk Circassian.
És a háziasszony, ő
Ugyanakkor egy
Fogni fog és főz.
Nem zárják ki,
Nem fogják újra olvasni.
Tehát a napok napokig mennek.
Testvérek, kedves lány
Beleszerettek. Őt a fényben
Egyszer, éppen napnyugta előtt,
Mind a hét belépett.
Az idősebb azt mondta neki: "Maid,
Tudod: mindnyájan nővér vagyunk,
Mindannyian hét vagy te vagy
Mindannyian szeretjük magunkat
Mindent megteszünk neked,
Igen, lehetetlen, szóval isten szerelmére
Valamit összeegyeztethet minket:
Egy feleség,
Egy másik szerető nővér.
Miért rázza a fejét?
Elutasítod Al-t?
Al árut nem a kereskedőkre?
"Ó, te, becsületes fickók,
Testvérek vagytok a családom, # 151;
Számukra a hercegnő azt mondja: # 151;
Ha hazudok, Isten ne tegye
Ne légy életemben a helyszínről.
Hogy lehetek? mert menyasszony vagyok.
Számomra mindenki egyenlő,
Minden bölcs, minden intelligens,
Szeretlek mindenkit szívből;
De a másikhoz örökre én vagyok
Tekintettel. Számomra minden mérföld
Elisey királyné. "
A testvérek csendben álltak
Igen, megragadták a nyakam hátsó részét.
"A kereslet nem bűn. Bocsásson meg nekünk, # 151;
Az idősebb gyászolt, # 151;
Ha igen, ne említsd meg
Ó, erről. # 151; "Nem vagyok dühös, # 151;
Csendben azt mondta: # 151;
És az én megtagadásom nem az én hibám.
A nővérek meghajolták,
Lassan visszavonultak,
És mindent újra
Élni kezdtek és éltek.
Közben a királyné gonosz,
A hercegnő emlékezéséről,
Nem tudtam megbocsátani neki,
És az ő tükörén
Hosszú szarka és dühös;
Végül hiányzott neki
És követem őt, és leültem
Előtte elfelejtettem a haragot,
A szépség újra megérkezett
És mosolyogva azt mondta:
"Hello, tükör! mond
Igen, a teljes igazság jelentése:
Én vagyok a legszebb a világon,
Minden piros és fehérebb?
És a tükör cserébe:
"Gyönyörű vagy, nincs vita;
De minden dicsőség nélkül él,
A zöld tölgyesek között,
A hét hős
Az, aki mindannyiót szeret. "
És a királyné repült
Chernavkán: "Hogy merészelsz
Megtéveszteni engem? és miben. "
Mindent bevallott:
Tehát és így. A királynő gonosz,
Farkasszemet fenyegette,
Tettem, vagy nem éltem,
Megölöm a hercegnőt.
Mivel a hercegnő fiatal,
Kedves testvérek várják őt,
Spinning, az ablak alatt ülve.
Hirtelen dühösen a tornác alatt
A kutya ugatott, és a lány
Lásd: szegény koldus
Az udvaron egy botot sétál
Vigye el a kutyát. „Várj egy percet,
Nagymama, várj egy kicsit, # 151;
Az ablakba sikoltozik, # 151;
Magam fogom fenyegetni a kutyát
És valamit, amit el fogsz vinni.
A fészkéhez válaszol:
"Ó, te kislány!
Átkozott kutya,
Alig halálra, nem.
Nézd, hogyan csinálja!
Gyere hozzám. # 151; A hercegnő akar
Hagyja, és vegye a kenyeret,
De a tornác elment,
Kutya a lábánál # 151; és ugat,
És nem engedte be az öregasszonynak;
Csak az öregasszony fog menni hozzá,
Ő, az erdei vadállat dühös,
Az öregasszonynak. - Milyen csoda?
Nyilvánvaló, hogy rosszul aludt, # 151;
Hercegnő mondja: # 151;
Fogja meg! # 151; és a kenyér repül.
Az öregasszony fogta a kenyeret:
"Köszönöm, # 151; Azt mondta. # 151;
Isten áldjon meg;
Ez neked, vedd el!
És a hercegnőhöz,
Fiatal, arany,
Az alma jobbra repül.
A kutya ugrik, sikoltozik.
De a hercegnő mindkét kezében
elég # 151; Elkaptam. - Az unalom kedvéért
Egyél egy almát, a fényem.
Köszönöm a vacsorát.
Az öregasszony azt mondta:
Meghajolt és eltűnt.
És a hercegnő a verandán
A kutya is befut az arcába
Szánalmasan, fenyegetően ordítozik,
Mint egy kutya szívének morgása,
Mintha meg akarta mondani neki:
Gyere! # 151; Meggyúrja,
Kíméletlen kézzel megremegve;
- Mi, Sokolko, mi a baj veled?
Legyetek! # 151; és belépett a szobába,
Halkan bezárta az ajtót,
Az ablak alatt a falu fonalához
Várakozás a házigazdákra, de látszó
Minden az alma számára. azt
Az érett gyümölcslé tele van,
Olyan friss és olyan illatos,
Olyan vöröses-aranyos,
Olyan, mintha a mézet öntötte volna!
A vetőmagok jól láthatók.
Várnia akart
Ebéd előtt; nem tolerálható,
Vettem az almát a kezembe,
Felemelte a skarlát ajkát,
Belefáradtam.
És lenyelt egy darabot.
Hirtelen ő, a lelkem,
Nem lélegzett,
Letette a kezét,
A gyümölcs piros volt,
A szemek feltekeredtek,
És ő a képen van
A pad a padon esett
És csendes, immobilizálódott.
A testvérek abban az időben haza
A tömeg visszajött
A bátor rablással.
Egy találkozón vannak, fenyegető ordítással,
A kutya bíróságra fut
Látják az utat. "Nem jó! # 151;
A testvérek ezt mondták: # 151; szomorúság
Nem fogunk átadni. " Felugrott,
Beléptek, lélegzõdtek. Miután futott,
A kutya az almához rohan
Ugatással dühös voltam,
Lenyelte, elesett
És meghalt. víz
Méreg volt, tudja.
A halott hercegnő előtt
Testvérek a lélek bánatában
Mindenki lógta a fejét,
És a szent ima
A boltból felvette, felöltözött,
Temeteld el
És megváltoztatták az elméjüket. ő
Mint egy álomban lévő szárny alatt,
Olyan csendes, friss, fekvő,
Ami nem lélegzett.
Három napig várta, de ő
Nem emelkedett álomból.
Miután rituális szomorúságot hozott létre,
Itt vannak a kristály koporsójában
A fiatal hercegnő hullája
tesz # 151; és a tömeg
Egy üres hegyre szálltak,
És éjfélkor
Koporsója hat oszlopra
Az öntöttvas láncokon
Óvatosan csavarják
És védették a rácsokat;
És a halott húga előtt
Miután földi íjat tett,
Az idősebb azt mondta: "Aludj egy koporsóban;
Hirtelen kiment, rosszindulat áldozata,
A földön, a szépséged;
A szellem megkapja az eget.
Szerettünk téged
És egy szép tárolásra # 151;
Senki sem kapta meg,
Csak egy koporsó.
Ugyanazon a napon a királyné gonosz,
Jó hír vár,
Titokban vett egy tükröt
És megkérdezte a kérdést:
"Mondom neked, mindenki szebb,
Minden piros és fehérebb?
És ő felelt:
"Te, királyné, ne vitatkozz,
Te vagy a legdrágább a világon,
Minden rouge és fehérebb.
A menyasszonyért
Korolevics Elisha
Eközben a világon ugrik.
Nem, nem! Keservesen sír,
És aki megkérdezi,
Minden kérdése bölcs;
Ki nevet a szemében,
Ki fog inkább elfordulni?
A vörös nap végül
Megfordult egy jó ember.
"Napfényünk! Sétálsz
Évjárat az égen, csökkenti
Tél meleg tavasszal,
Mindannyian magatok alatt látsz.
Al nem válaszol?
Láttad, hol van a világon
Te fiatal hercegnő vagy?
Én vagyok a vőlegény. # 151; "Te vagy az én fényem, # 151;
A nap piros volt, # 151;
Nem láttam a hercegnőt.
Életben nem ismeri.
A hónap, a szomszédom,
Valahol találkozott
Vagy a pálya észrevette.
Sötét éjszaka Elisea
Vártam a fájdalomtól.
Csak egy hónap látszott,
Követően követte őt.
"Hónap, hónap, barátom,
Az aranyozott kürt!
Felkelsz a mély sötétségbe,
Csöndes, világos szemű,
És a szeretett,
A csillagok néznek rád.
Al nem válaszol?
Láttad, hol van a világon
Te fiatal hercegnő vagy?
Én vagyok a vőlegény. # 151; "A bátyám,
A hónap tiszta, # 151;
Nem láttam a szűz pirosat.
Az íróasztalon állok
Csak a soromban.
Nélkülem, a hercegnő, úgy tűnik,
Elrohant. # 151; - Milyen sértő! # 151;
A herceg felelt.
Egy tiszta hónap folytatódott:
„Várj egy percet; talán,
A szél tudja. Ő segít.
Most menj hozzá,
Ne aggódj, búcsú.
Elisa, nem kedvelte,
A szél felé rohantam, sírt:
"Szél, szél! Te hatalmas vagy,
Te vezetsz csomagok felhők,
Téged érdekel a kék tenger,
Bárhová lélegezhet a szabadban,
Ne féljen senkitől,
Az egyik isten mellett.
Al nem válaszol?
Láttad, hol van a világon
Te fiatal hercegnő vagy?
Én vagyok a menyasszonya. # 151; „Várj egy percet, # 151;
A szél erőszakos, # 151;
A folyó csendben van
Van egy magas hegy,
Van egy mély lyuk;
Ebben a lyukban, a szomorú sötétben,
A koporsó kristályzik
A láncokon a pillérek között.
Ne nézz senkit sem
Az üres hely körül;
A koporsó a menyasszony.
A szél messzire elrepült.
A herceg zúgolódott
És elment egy üres helyre,
A gyönyörű menyasszonynak
Legalább még egyszer.
Itt jön; és felállt
Előtte a hegy hegyes;
Az országa körül üres;
A hegy alatt sötét bejárat van.
Gyorsabban megy ott.
Előtte, a szomorú sötétben,
A koporsó kristályos,
És a kristály-koporsóban
A hercegnő alvó alvással alszik.
És a menyasszony aranyos kis koporsója
Minden erejével ütközött.
A koporsó összeomlott. Szűz hirtelen
Életre kelt. Körülnéz
Hervadt szemmel,
És láncon átengedve,
Sóhajtott és azt mondta:
"Mennyi ideig aludtam!"
És feláll a koporsótól.
Ah. és mindketten sírtak.
A kezében elveszi
És fényt hoz a sötétségből,
És kellemesen beszélgetve,
Ahogyan visszaindulnak,
És már van egy pletyka:
A cárma lánya él!
Házak abban az időben munka nélkül
Gonosz mostohaanyó ült
A tükör előtt
És beszélt vele.
Mondván: "Én vagyok a szebb,
Minden piros és fehérebb?
És ő felelt:
"Gyönyörű vagy, nincs szó,
De a hercegnő még mindig drágább,
Minden rózsaszínű és fehérebb.
Gonosz mostohaanyó, felugrott,
A padlón, a tükör szétzúzásával,
Egyenesen az ajtón keresztül futottam
És találkozott a hercegnő.
Itt vágyódott,
És meghalt a királyné.
Csak azt temették el,
Az esküvőt azonnal kivégezték,
És a menyasszonnyal
Elizeus férjhez ment;
És senki sem a világ kezdete óta
Nem láttam ilyen ünnepet;
Ott voltam, édesem, sörtem sört,
Igen, csak nedvesítem a bajuszt.