Májgyulladás
Általában a máj sérülései összefüggenek a közlekedési balesetekkel, valamint a hideg vagy lőfegyverek áthatoló sebeivel. A máj károsodása szintén a születési trauma egyik megnyilvánulása lehet. A terhesség utolsó trimeszterében, általában a gestosis hátterében, a máj spontán szakadása előfordulhat.
Az üres traumát súlyos gátlás okozhatja (ami májkárosodáshoz, szakadáshoz vagy szakadáshoz vezethet), vagy közvetlenül a májban okozhat hasmenést vagy szakítást okozhat. Ez például kardiopulmonalis újraélesztéssel lehetséges.
A máj parenchyma leginkább sérült, míg a máj mögött haladó máj mögötti májelvénás, máj-, máj- vagy vena cava károsodása ritka.
Az extrahepatikus epevezetékek károsodása nem ritka. Okuk lehet egy tompa trauma és áthatoló sebek a hasban; lehetnek iatrogén (laparoszkópos vagy nyitott kolecisztektómia).
A májkárosodás diagnosztizálása nem könnyű, mivel klinikai megnyilvánulásai minimálisak lehetnek. Az elülső hasfalra jellemző zúzódások jellegzetes rajza a hasüregek erős összeomlását jelzi.
A legfontosabb érték a hasüreg, az ultrahang (ultrahang) és a CT tartalom diagnosztikai törekvése. A CT segítségével májküszöbök, subcapsularis folyadék-felhalmozódások (vér vagy epevezeték), valamint májszétosztás detektálhatók. A máj parenchymában lévő gáz jelenléte fertőzést jelezhet, de egyes esetekben is megfigyelhető a komplikált tompa traumával.
Ne feledkezzen meg az egyéb szervek lehetséges kombinált károsodásáról, mint pl. A lép, a belek, a tüdő, a vesék, valamint a csontváz fejét és csontjait.
A homályos hasi trauma néha a máj artériás aneurysma kialakulásához vezet, ami a jövőben bonyolult a vérzéssel. Ennek a szövődménynek a diagnosztizálásához angiográfia szükséges.
A kiáramlást kimutatható májszcintigráfiával, jelzett 99m Tc-iminodiacetát-származékokkal.
Gyermekeknél a tompa hasi trauma rendszerint károsítja a máj jobb lebenyét, gyakrabban hátsó részeit. Az ilyen trauma gyakran kíséri a mellkasi üregek károsodását.
A kezelést a károsodás jellege és súlyossága, valamint a hemodinamika paraméterei határozzák meg. Az ízületi sebek a teljes hasi üreg felülvizsgálatát igénylik. Az elülső hasfal szúrt sebével és a betegek kielégítő állapotával ellenőrizni kell a sebet, és ha a keresztirányú folt sérül, laparotómiát végeznek. A tompa trauma esetén a sebészi beavatkozásra utaló jelek a mosófolyadék kóros összetétele peritoneális mosás, CT patológiás kimutatása és hasi fájdalom. Óvatos megfigyeléssel és stabil hemodinamikával számos esetben elkerülhető a műtéti beavatkozás.
A legtöbb esetben a májkárosodás minimális beavatkozást igényel. Májkönnyével, viszonylag kicsi szakadásokkal és áthatoló sebekkel általában a hemosztatikus terápiára és a vízelvezetésre korlátozódik. Ha a hasi üregben a vér mennyisége jelentéktelen vagy egyáltalán nem, míg a máj kapszula ép vagy csak kismértékben sérült, sebészeti beavatkozás nem feltétlenül szükséges. Az intrahepatikus edények és az epevezetékek károsodásával járó jelentősebb szakadások esetén mélyvarrás alkalmazásával vérzéses edények kötődése és májkárosodás zárása szükséges. A Tamponade-t egy omentummal kell ellátni, és ha ez nem lehetséges, akkor a törés helyére egy géz törpközt hoznak.
Ha egy helyi kórházban nem lehetséges egy műveletet végrehajtani, azonnal be kell vinni egy speciális egészségügyi intézménybe, ahol a szükséges segítséget megkaphatja. Általában kerülni kell a tampont, mivel növeli a halálmirigyet, elsősorban a tályogok kialakulásának köszönhetően.
A portális vénák és a máj artéria ágainak károsodása ritka; az ilyen esetekben a fő feladat a vérzés leállítása. Ezt úgy érhetjük el, ha az ujjait a portál vénán és a kis omentumon áthaladó máj artérián keresztül szorítjuk. A vérzés végleges leállításához a máj artériák szelektív angiográfiáját kell elvégezni, ezt követi a zselatinos hab alkalmazása.
Megfelelő hozzáférés szükséges a sérült nagy erek kezeléséhez. Rendszeresen végezzen egy mid-laparotomiát, amelyet medián sternotomiával egészítenek ki. Hozzáférést biztosítanak a májelis vénákhoz és az alsó vena cava aldiaphragmatikus szakaszához. Az ezekből a hajókról való vérzés leállítja a varratokat. A portális vénák károsodása ritka, és szinte mindig a hasnyálmirigy felszakadásával jár. Ezeknek a sérüléseknek a prognózisa a legkedvezőtlenebb. A kezelés egy hajóhiba varrása, vagy a portocaval anastomosis vége, vagy szükség esetén a portális vénák sürgős kötődése.
A májkárosodások többségében a menedzsment taktikája a vérzés, a seb sebészeti beavatkozása, a májszövet eltávolítása. A sérült máj sebészi kezelése a zúzott (kétséges életképességű) szöveti helyek, a helyi hemosztázis és a hatékony vízelvezetés kivágását foglalja magában. A kezelés jó eredményei 400 g májszövet után is eltávolíthatók. A máj és a lobectomi reszekcióját csak kis számú betegen szabad elvégezni.
A betegek monitorozásakor a többszörös ultrahang nagy jelentőséggel bír.
A műtét utáni időszakot bonyolítja a koagulopathia, a szepszis, az epekius fisztula kialakulása és az epevezetékek szűkítése, valamint késői vérzés. A máj tályog késői komplikáció, és gyakran halálhoz vezet. Az epevezeték károsodásának diagnosztizálása összetett; ez még távolabbi időben is végrehajtható. Szűkületekkel általában jó hatás érhető el az endoszkópos kezelési módszerek segítségével, beleértve a papilloszfincterotómiát és a stent elhelyezését az epevezetékekben; a súlyosabb szűkületek sebészeti beavatkozást igényelnek.
Halálozás májkárosodás 10,5% és 78,1% -ában az oka annak sokk coagulopathiát a posztoperatív időszakban. A behatoló sebekkel való halálozás alacsonyabb, mint a tompa sérüléseknél. Ezt általában a tompa sérülésekkel kapcsolatos gyakoribb károk okozzák. A májban a behatoló sebek mortalitása 17%.
A prognózist a májkárosodás súlyossága és az egyéb szervek által okozott károsodás határozza meg. A halálozás különösen magas a máj vénák, a vénás vénák és az inferior vena cava májrésze mögött. A máj vénák károsodása, általában, tompa sérülésekkel jár. A letalitás ebben az esetben 61%. A halál oka általában vérveszteség.
A májták gyakran súlyos májkárosodás után alakulnak ki, amely vérátömlesztést igényel.
Az epehólyag szakadása
A tompa traumával az epehólyag szakadás vagy zúzódása lehetséges. Ez a szövődmény ritka, mert az epehólyag bordákkal borított, és olyan szervek vesznek körül, amelyek lágyítják a lökést. A szakadás pillanatában az epehólyag általában nyúlik. A korai diagnózis nehéz. Az epehólyag károsodásának tünetei közé tartoznak a láz, a sárgaság, a puffadás és az ascites. A paracentézissel nyert folyadék epével színezhető. Később, ultrahanggal vagy CT-vel, fel lehet ismerni az epe koponyás felhalmozódását. A perforáció jelenlétét perkután vagy endoszkópos kolangiográfia igazolja. A diagnózis segíthet a máj szcintigráfiájában a jelölt iminodiacetáttal. A kezelés kolecisztektómia.
(495) 50-253-50 - információk a máj és az epeutak betegségeiről