Én is szükségem van az egész világra
"Én is szükségem van az egész világra. "(Az együttérzés témája A. Platonov" Yushka "történetében)
Efim-Yushka - a kedvességért és szerelemért élt. Szeretett minden élőlényt. Évente egyszer elhagyta a várost, és messzire ment, ahol elhagyatott volt. Yushka megcsókolta a virágokat, simogatta a fakét a fák között, felemelte a lepkéket és a bogarakat az ösvényről, és sokáig nézett az arcukon, és nélkülük árult el. Úgy érezte magát, hogy része ennek a hatalmas világnak, minden olyan gabonának, amire szüksége volt. És azt hitte, hogy "szüksége van az egész világra": virágok, lepkék és emberek. Imádta az embereket, szenvedést érez iránta, önmagában feloldva a haragot és a gúnyt. Szerette egy furcsa árva kislányt. Juska megköszönte a legegyszerűbb hétköznapi dolgokat: "nem iszta a teát, és nem vásárolt cukrot", sok éven át ugyanazt a ruhát viselte, ugyanazt a feltűrt csizmát viselte egész életében. Minden pénzt, amelyet az árvának adott, hogy éljen és tanulmányozta.
Yushka úgy gondolta, hogy az embereknek szüksége van rá, hogy az emberek szeretik őt, csak nem tudják, hogyan szeretik az embert, és nem tudják, mit kell tenni a szerelemért. Életét, Yushka mutatta, hogy a szerelemért, ne mondj nagy hangokat. A szerelemhez csendesen segítened kell az embereket, gondoskodni kell róluk. Juskinek a béke iránti szeretetét nem szakította félbe halálával. Tovább folytatta egy árva lány életében, aki orvos lett, a városba jött, hogy kezelje Yushkát, de nem találta meg őt. A lány-orvos a városban maradt, és kezdett dolgozni a kórházban a fogyasz- tó betegek számára. Mindenki a városban Juska jó lányának hívja. "Meggyógyítja és táplálja a betegeket, nem fáradt ahhoz, hogy kielégítse a szenvedést, és hogy a halált elhárítsa a gyengítettől".