Uborka - költészet gyerekeknek
Miután Pavlik magával vitte a folyóba, hogy halászni kezdjen. De ezen a napon szerencsétlenek voltak: a halak egyáltalán nem haraptak. De amikor visszamentek, felmásztak a kollektív kertbe, és összeszedték az uborkát. A kollektív őrség észrevette őket, és füttyentett a sípszóba. Elfutnak tőle. Homlok hazafelé úgy gondolta, hogy nem jut otthon az a tény, hogy felmászik más emberek kertjére. És átadta uborkait Kotkának.
Kotka örömmel jött haza:
- Anya, hoztam neked uborka!
Anya nézett, és teljes zsebében uborka van, és az uborka magzatában fekszik, és a kezében még két nagyobb uborka.
- Hol szerezted őket? Mondja anyám.
- Milyen konyhakert?
- Ott a folyón, a kollektív gazdaságon.
- Ki engedélyezte?
"Senki, én magam elkaptam."
- Nem, nem ellopták, de könnyű volt ... Pavlik elvette, de nem tudok, igaz? Hát, elvettem.
Kotka elkezdte levenni az uborkait a zsebéből.
- Várj, várj! Ne töltsd le! Mondja anyám.
- Most hozd vissza őket!
- Hol szerezhetem őket? A kertben nőttek fel, de letéptem. Mostanra nem fognak nőni.
- Semmi, vigye magával és tegye rá ugyanazon ágyra, ahol eltört.
- Hát, el fogom dobni.
- Nem, nem fogsz! Nem ültettétek be, nem emelték fel őket, nincs joga eldobni őket.
Kotka sírni kezdett:
- Van egy őrszem. Ő füttyentett minket, és elszaladtunk.
"Látod, mit csinálsz!" És ha elkapott?
- Nem fog felzárkózni. Már öreg nagyapja.
"Nos, ne szégyellem!" Mondja anyám. - Végül is de Duce felelős ezekért az uborkaért. Megtanulják, hogy az uborkák eltűntek, azt mondják, hogy a nagyapám hibás. Jó lesz?
Anyu a zsebében kezdte az uborkákat visszamenni Kotkába. Kotka kiáltott és felkiáltott:
- Nem megyek! A nagypapa fegyverrel rendelkezik. Lőni fog és megöl.
- És öld meg! Legyen jobb, ha egyáltalán nincs fiam, mint egy tolvaj fia.
- Jöjjön velem, anya! Sötét az udvaron. Attól tartok.
- Nem vetted el?
Anya Kotka-nak átadta két uborka kezét, ami nem illett a zsebébe, és kivezette az ajtót.
- Vagy tartsuk az uborka, vagy teljesen elhagyjuk a házat, te nem vagy a fiam!
Kotka megfordult, és lassan elindult az utcán.
Már nagyon sötét volt.
- Itt árokba dobom õket, de elmondom neked, mit vettem - döntötte Kotka, és körülnézett. - Nem, elviszem: valaki más fog látni, és a nagyapám rám fog szerezni.
Az utcán sétált, és kiáltott. Félt.
"Pavlik jó! Gondolta Kotka. - Adott nekem uborkait, de otthon ül. Valószínűleg nem aggódik.
Kotka elhagyta a falut, és elment a mezőre. Nem volt lélek körül. A félelem miatt nem emlékezett arra, hogyan jutott el a kertbe. A kunyhó közelében állt, és hangosabban és hangosabban sírt. Az őrség hallotta és közeledett hozzá.
- Miért sírsz? - kéri.
"Nagyapa, visszaküldtem az uborkákat."
- És amit felvetettünk a Pavlikkal. Anyám azt mondta, hogy vegye vissza.
"Erről van szó!" - az őrszem meglepődött.
- Ez akkor fütyült rád, de még mindig ellopott az uborka. Nem jó!
- Pavlik vette, és én elvittem. Adott nekem uborkait.
- És nem nézel Pavlikre, meg kell értenie. Nos, ne csináld többé. Adja az uborka és menjen haza.
Kotka kihúzta az uborkát, és letette az ágyra.
- Nos, ez minden? - kérdezte az öregember.
- Nem ... egyáltalán nem elég - felelte Kotka, és újra meg sírt.
- Miért nem elég, hol van?
- Nagyapa, ettem egy uborka. Mi fog történni most?
- Nos, mi fog történni? Semmi sem fog történni. Megesett, és evett. Az egészségről.
- És te, nagypapa, semmi sem fog történni az a tény miatt, hogy az uborka eltűnt?
"Milyen üzlet vagy!" Vigyorgott nagyapa. - Nem, egyetlen uborka számára semmi sem fog történni. Most, ha nem hoztad meg a többieket, akkor igen, és így nem.
Kotka hazatért. Aztán hirtelen megállt, és messziről kiáltott:
"És ez az uborka, amit ettem, hogyan fogják megfontolni - elloptam vagy sem?"
- Hm! Mondta az öregember. "Milyen feladat!" Nos, mi van, ne lopj.
- Nos, úgy vélem, adtam neked.
- Köszönöm, nagyapa! Megyek.
Kotka rohant át a mezőn, a szakadékon át a folyó hídján, és már lassan átlépte a falu otthonát. Szívében boldog volt.