A húgyúti rendszer megváltozása a terhesség alatt
Mechanikus, neurohumorális, mérgező és endokrin tényezők a vizeletben komplex anatómiai és funkcionális változásokat okoznak a terhesség alatt.
Mozgásban korlátozva, a méh beavatkozik a szomszédos szervek normális működésébe. A rectum kevésbé szenved, mivel könnyen elmozdul, és a húgyhólyagok alig tudnak alkalmazkodni az új pozícióhoz. Azonban általában a nõi test a terhesség alatt könnyen megbirkózik ezekkel a rendellenességekkel.
A fiziológiás terhességet a funkcionális változások kísérik a húgyúti rendszerben, amelynek fontos szerepe van: az anya és a magzat anyagcseréjének termelése. Ugyanakkor a vese véráramlása és a glomeruláris szűrés körülbelül 35-40% -kal nő, míg a veseműködésű hemodinamikai változások nem kimutathatók.
Ismeretes, hogy a vesék funkciója az általános keringési rendszer hemodinamikai jellemzőitől függ. Megszakadt a terhesség 5.-6. Hetétől, fokozatosan halad, és a VI-VII hónapon belül elérte a maximális értéket, majd stabil marad. NI Pakhmurnaya (1966) azt mutatta, hogy a terhes nőknél a fokozott szűrés és a víz és nátrium visszaesés következtében polyuria jelenik meg. A diuresis 13 és 28 hét közötti terhességi állapotra tér vissza, majd az oliguria.
A terhesség közepén a szűrés viszonylag magas szinten marad, és a reabszorpciós folyamatok megnövekszik. Ez a nátrium elváltozásához vezet a diurézissel és a terhesség I. trimeszterében tapasztalható csökkenésével, a terhesség utolsó heteiben a nátrium és a víz ismételt felszívódása még mindig növekszik. Ez csökkenti a glomeruláris szűrést, ami még tovább csökkenti a diurézist és a nátrium felszabadulását.
MM Shekhtman (1980) úgy véli, hogy a nátrium- és vízkondenzáció késleltetése nemcsak a glomeruláris szűrés csökkenésével jár, hanem a vesék csőszerű reabszorpciójának növekedéséhez is.
Így a terhesség alatt a diurézis fázisváltozásokon megy keresztül. Az első trimeszterben nő, visszatér a kezdeti értékekhez a második trimeszterben, és csökken a terhesség végén.
A terhesség alatt a glükóz glomerulusszűrése 8-10 alkalommal növekszik, legfeljebb 10-11 hétig, ami koraszüléshez vezethet.
A vese oxigénhiányos elégtelenségével összefüggésben a proteinuria - a késő histózis egyik jellemző jele. Fiziológiásnak tekinthető, ha nem jár az ödéma, a megnövekedett vérnyomás és a vizelet üledék alakú elemeinek megjelenése, és a fehérje mennyisége nem haladja meg a 0,3-0,5 g / l értéket.
A vese epitélium fokozott permeabilitása megfigyelhető a nevelt nőknél, és a fehérje mennyisége a születési aktus időtartamától függ. Ugyanakkor a vizeletben lévő palackok száma átlagosan 35-40% -kal nő.
Szülés után a fehérvérűség és a hengerhullás eltűnnek, annál hamarabb születnek.
A terhesség korai szakaszában a húgysav szintje a vérszérumban körülbelül 25% -kal csökken, és az utolsó trimeszterben visszatér a kezdeti koncentrációhoz.
A kreatinin clearance-e és a terhesség alatt a víz- és sóstesztek eredményei nem változnak jelentősen. Ezek a vérmolekulák, a szív, az endokrin és a metabolikus tényezők változásának függvényei.
Jellemző a terhesség jelentős bővítése a vesemedence és a húgyvezeték rendszer, amely kezdődik I harmadában eléri a maximumot a V-VIII hónap, és továbbra is 12-14 héttel a szülés után.
Az urodinamikai változások nagyobb hangsúlyt kapnak a primiparasban a hasfal nagyobb rugalmassága miatt. A kibővített csésze és medence rendszerben 3-5 ml vizelet helyett legfeljebb 150 ml-es, és több "maradék vizelet" felhalmozódik.
A felső harmadban húzódó hüvelyek egy hurokban, átmérője 20-30 mm, az alsó szakaszok pedig a középső vonaltól kifelé, ami "ív" -et jelent. A kialakulásának mechanizmusa meglehetősen egyszerű: a húgyhólyagok medencei szakaszai a peritoneummal együtt elmozdulnak, amellyel szorosan összekapcsolódnak. A húgyhólyagok disztális végei inaktívak, tekintettel a kötőszövet fejlődésére a vesicovaginalis septumban, amely rögzíti őket a méhnyakkal.
A változásokat gyakrabban fejezik ki a jobb oldalon, mivel a terhesség alatt a méh tendenciája eltérni ebben az irányban.
A sérülés aszimmetriája bizonyos mértékig összefüggésben áll a húgyvezetékben lévő ureterek egyenlőtlen hajlításával. A helyes ureter az artériákat és a vénákat szinte derékszögben húzza át, és a bal először áthatja az artériát, majd a vénát.
Az ok a gyakoribb változások a húgyúti jobb J. S. Clark (1964) ismerteti a tágult petefészek vénák kereszteződés és összenyomjuk a húgyvezeték szinten I keresztcsonti csigolya, egy IA Roberts (1971) -large mobilitása a jobb vesét, és a vese véna rövid, ami megnehezíti folyosón vizelet.
Meg kell jegyezni, hogy a bal felső felsõ húgyúti traktus védett a nagymértékû méh nyomásától a sigmoid vastagbélben.
Egy másik érdekes méltó tényező, amelyet AP Frumkin (1931) jelzett: a húgyhólyagok "nőnek" a terhesség alatt. Így szélesebbek és hosszabbak lesznek.
10-12 hét és szinte 30-32 hetes terhesség alatt fokozatosan csökken a húgyhólyag izomereje és összehúzódása. Közvetlenül a születés előtt stabilizáció jön. Következésképpen a húgyhólyagok hasi szakaszai a terhesség korai szakaszában kibővülnek. Fokozatosan a dilatáció nő, és a második felében elérte a maximális értéket. W. Stoeckel (1938) szerint ezek olyan biztonsági zárok, amelyek megakadályozzák a vizelet túlzott felhalmozódását a csípős medence rendszerben.
A hydroureteronephrosis patogenezisében szerepet játszanak az intramurális ureteralis részen elhelyezkedő kavernásszerű vaszkuláris formációk. A terhesség alatt megduzzadnak, ami a húgyhólyagok összenyomódását és a rossz hangzást okozza. A húgyhólyagok nyálkahártyája edematous lesz, az izommembrán hypertrophiás, és a folyamat a kerületi térre nyúlik. Ezek a változások ugyanolyanok, mint a méh és a hüvely izmaiban, de ebben az esetben a hypertrophiát a húgyhólyagok dilatációjával kombinálják. Végül pedig a túlcsorduló hólyag az akut szög kialakulásának következtében abban a helyiségben, ahol belép a húgyvezetékbe, megnehezíti a vizelet kifelé való áramlását a felső húgyutakból, és ezáltal hozzájárul a tágulásukhoz.
Terhes nőknél a ritkább összehúzódás a húgyvezetékben (5-15 másodpercenként, normál esetben 3-5 másodpercen belül), ami jól látható a cisztoszopír esetében. N. Tulcer et al. (1971) szerint a 328 terhes nő közül 119-ben a felső húgyvezeték urodinamikai rendellenességei mutatkoztak, és 52 esetben egy rövid séta után jelentek meg.
A felső húgyvezeték urodinamikájának megsértésével hormonális tényezők is szerepet játszanak. Ez először Saido és Jung 1931-ben mutatott rá. A hormonok számának növekedésével, különösen a folliculáris, a vese medencében és az ureterben megnövekszik. A kibocsátás eltűnik a szülés utáni időszakban. A hormonok retardáló hatást fejtenek ki a húgyvezetékeken, csökkentik a kontrakciók amplitúdóját és gyakoriságát, valamint gyengítik az izomtónust.
A testre gyakorolt hormonhatást a placenta anyai felülete biztosítja. A placenta eltávolítása után eltűnik a húgyutak dilatációja.
A terhes nők testében jelentősen megváltozik a hormonális egyensúly. L. S. Persianinov et al. (1972) a nagyobb hormonok szekréciójának növekedését mutatta: ösztrogének, progeszteron és glükokortikoidok. Vannak változások a többi hormon arányában. Yu A. Pytel et al. (1976), N. Melchior és mtsai. (1975) jelentős szerepet játszanak a hydroureteronephrosis fejlődésében a hormonális egyensúly változásaihoz.
A mechanikai tényező hatása a terhesség 6.-7. Hónapjában dominál, amikor a méh túlnyúlik a kismedence fölött, és a születést követő 5.-7. Napon megáll, amikor visszatér a szokásos helyére. A legtöbb nőnél a szülés után helyreáll a húgyhólyagok rendes működése.
H. L. Kretschmer (1941) kimutatta, hogy a hang a ureter 59% -ában nők szülés van normalizálva végére két héttel a születés után, 34% -to 6 hétig, és a fennmaradó 7% 12 hét alatt. Adataink szerint a húgyutak teljes visszatérése normális értékig átlagosan a kiszállítás utáni 16. hét végéig tart. Ha az uréterek ezen időszak után is megnagyobbodnak, akkor más okokat is fel kell vállalni, amelyeket urológiai vizsgálattal állapítanak meg. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kifejezett kétoldalú hydroureteronephrosis ellenére a legtöbb terhes nőnél nincsenek szubjektív tünetek.
Rendkívül ritka esetekben a teljes húgyúti elzáródás a terhesség alatt jelentkezik. S. Levitt és J. Ingram (1974) számolt be egy 23 éves nő, aki egy későbbi terhesség kifejlesztett akut veseelégtelenség következtében a teljes szorító ureter, amelyek előírják, hogy ne csak az abortusz, hanem a eltávolítása a méh.
Így a hormonmérgező tényezők a terhes nőkben a húgyvezetékben bekövetkező változások fő okai, és a mechanikus pillanatok csak megerősítik ezt a feltételt. Ennek következtében az uréter urodinamikája megzavarodik, és a reflux kialakulásához szükséges feltételek jönnek létre. Szülés után fokozatosan eltűnik a felső húgyutakban bekövetkező változások, mely késlelteti a gyulladásos folyamat kialakulását. Ugyanezek a tényezők befolyásolják a hólyag működését. Ebben az esetben a terhes nők 20-25% -ában a terhesség első heteiben a dysurikus jelenségek jelennek meg, azaz amikor a méh nem gyakorol mechanikus nyomást a húgyhólyagra.
A vizeletürítés nehézkes lehet, és néha vizelet-inkontinencia és a retentáció is előfordul, ami a méh retroflexiájával társul.
A nőknél szinte mindig a húgyhólyag hátsó falának depressziója van, melyet a méh okoz, még változatlan méretben is, ami cisztoszkóppal látható. A terhesség alatt a nyomás emelkedik, és közelebb hozza a húgyhólyagot a pubic symphysishez. A cisztoszkópos kép a terhesség korától függ. A húgyhólyag megváltozása már a terhesség első 3-4 hetében is megfigyelhető, de különösen egyértelműen 10-12 hétig terjed.
A vénás torlódások következtében a húgycső nyálkahártya ödémája alakul ki, és a húgyhólyagra terjed. A terhesség második felében a hydroureteronephrosis alakul ki. Már rámutattunk arra is, hogy a jobb oldalon szenved, mivel az uréter meredekebbé válik a húgyhólyagba. Néha ilyen változások láthatók a terhesség első felében, ami elsősorban idegi és endokrin tényezőkből adódik. A terhes nők húgyúti rendszerében bekövetkező változásokat mindig emlékezni kell instrumentális vizsgálatok elvégzésére.
Így egy cisztoszkópikus kép alapján megállapítható a korai terhesség.
A terhesség egész ideje alatt a húgyhólyag nyálkahártya duzzadt. Elveszti a szokásos fényét, amely összefüggésben van a hasüreg és a kismedencei hiperémájával, és a vérzés külön területei láthatók. A terhesség utolsó hónapjaiban számos vénák fordulnak elő csavaró varikózus csomók formájában, különösen a húgyhólyag háromszögében, a húgyhólyag aranyéren. A húgyvezeték közötti rés hypertrophiás, az uréteres nyílások duzzadtak és rés. Néha a szakadt húgyhólyagok felszakadnak, majd hematuria lép fel, és olyan erős, hogy veszélyes a várandós nő életében.
A honlapon bemutatott információ tájékoztató jellegű és oktatási természetű, és nem öngondoskodásra és önkezelésre szánt.
A gyógyszerek kiválasztását és kinevezését, a kezelés módját, valamint az alkalmazásuk ellenőrzését csak a kezelőorvos végezheti el.