Harry Potter és mindent-mindent, a tudományt és az életet
HARRY POTTER ÉS ALL-ALL-EVERYTHING
Sokáig a gyermekkönyvek nem okoztak olyan izgalmat, amellyel új könyveket fogadtak el Harry Potterről. És az oka nem csak azért van, mert a munkát az irodalom törvényei szerint alakították ki, hanem az is, hogy a nagy és a kicsi emberek régóta nem rendelkeznek valódi mágikus történettel. És nem csak történetek, hanem egy jó tündérmese, a legreálisabb valóságban élve, azt mondhatjuk, a következő utcán.
Még sosem késő megoldani
képzelje el a boldog gyermekkorát.
Gloria Steinen
„Őszintén szólva, Alice, könyvek - megdöbbentő dolgot: ülsz egyedül egy szobában, és akkor nevetni és sírni, mert olvasni és bezárja a könyv - és semmi nem kerülünk, és miután elolvasta, akkor láthatja, hogy megváltozott, és még maradt magát magad! " - írta a "Letters to Alice" című könyvében Faye Weldon. Az angolok mindig nagyon finoman érezték az irodalom különös lényegét, és lehetővé tették, hogy egyszerre több világban legyenek, és csak az egyikben éljenek. Általában az angol kultúra nagyrészt az irodalomra épül. Talán ezért írók sikerülnek elképesztő univerzumokat létrehozni hitelességükben - akár Chaucer, Shakespeare, Dickens vagy Tolkien.
Joan egy kisvárosból (hasonlóan a Kis Szárnyashoz, ahol a rokonokkal rendezte meg Harryt) egy családban nőtt fel. Valószínűleg az volt a közös dolog, hogy mindenütt a vidéki élet unalmát érezték.
Abban az időben Joan csendes volt, szeplős, rövidlátó és szörnyen csendes. Kedvenc témái az angol és más nyelvek. A barátok emlékeznek (bár sok íróról beszélnek), hogy különböző szórakoztató történeteket szeretett elmondani, és öt vagy hat év alatt írta le a nyúl első mesét. Bár az egyik gyerek nem ír tündérmeséket. Általában kis Joan elmondta barátai történeteit, ahol mindegyikük olyan effekteket hajtott végre, amelyekről a való életben nem döntenek.
A család Joan nagyon meleg volt és barátságos - valószínűleg az író szülei olyanok voltak, mint egy varázslatos család a Harry könyvből - Mr. Weasley úr, ugyanazok a mozgalmas és aktív emberek. Joan atya egy nagyvállalat mérnöke lett, speciális oktatás nélkül. Anya otthon és gyerekekkel foglalkozott, és pénzeket könyvelhetett el a könyvekből, tanítván Joant és nővérének, Dee-nek, hogy olvassa el.
Az iskolában való tanulás nem mindig adta a lány örömét. Talán az első iskolák hasonlítottak Harry mugli iskolájára, amelyben egyszerűen nem vették észre. De Tatshilla-ban Joan-nak volt barátai és csodálói, akik hallgatták a történeteit. Iskola után Oxfordba akart menni, még sikeresen is elment a felvételi vizsgákon, de nem jelentkezett be, és tanulmányait a franciaországi Exeter Egyetemen folytatta.
Miután az egyetemen végzett, Joan egy ideje nem tudta, hogy mit fordítson, és különböző területeken próbálkozott: a kiadó gépírónője, a Nemzetközi Mozgalomért Mozgalom alkalmazottja, a Manchester Kereskedelmi Kamara titkára. Mindezek az áttörő törekvések mögött felemelkedtek és megerősítették az "arany" álmát, hogy professzionális íróvá váljanak, még egy nagyszerű regényt is megpróbáltak írni, de befejezetlen maradt.
És akkor hirtelen megtörtént. amelynek nélkül egyetlen igazi kaland sem tehet. A vonaton egyszer, amikor Joan Manchesterből Londonba utazott, ötlete volt a Harry Potter kalandjairól. Csak felvette és megjelent, mintha hosszú ideig ismerte volna, de valamilyen okból elfelejtette. Ugyanakkor Joan munkát keresve találkozott az "Guardian" című újságban az angol nyelvtanítás portugáliai ajánlataival. Az ajánlat tetszett nekem: új helyeket látsz és írsz egy elképzelt könyvet. Így a jövő írója Porto-ban volt. A nap, a tenger, az új könyv, az új környezet ... Joan beleszeret egy forró, sötét portugál, házas, lány van. Úgy tűnik, az egész mese. De! Mikor volt az, hogy minden csendben és simán ment a mesében?
A házasság sikertelen volt. Joan a lányával minden problémát visszalép Angliába, először Edinburghba, a nővéréhez, majd egy szobát, egy állami támogatásban él, részt vesz a lányában és ír, ír, ír. Minden nap egy kávézóban ül, vázlatokat készít, de nem a szalvétákon, ahogyan azt a recenzensek szeretik elmondani, de egyszerű papírra. Joan összeállít egy fiktív kviddish sportjáték szabályait, majd a Roxfort történetét, majd egy mágia szolgálatával jön létre. A történelem lassan különálló részei valóságos mesékké alakulnak.
És most itt az ideje, hogy elküldjük a kéziratot a kiadónak.
Az irodalom minden formája közül a mesék adnak véleményem szerint a legigazodóbb képet az életről.
Gilbert Keith Chesterton
Mi az irodalmi mese? (By the way, egy irodalmi mese nem feltétlenül írt gyerekeknek.) Különböző kutatók megkülönböztetik magukat ebben a műfajban. Ha találunk közöset, akkor kiderül: egy irodalmi mese lehet folklór, mitológiai, epikus források, vagy az író teljesen feltalálta, de mindenesetre akaratának alárendelt; a csodák és a mágia segítenek egy történetet egy mesében mesélni, jellemezni a karaktereket, megtestesíteni ötleteit és álmait.
Súlyos, túlterhelt sokkokkal és globális változásokkal A huszadik században A. Lindgren, J. Creus, O. Proysler, T. Jansen, M. Ende és sok más író adta a világot. És a század közepén, a sci-fi és az irodalmi mese mesésénél egy újfajta fantázia áll elő. Mostanáig viták vannak arról, hogyan kell meghatározni, de a tündérrel való kapcsolat nyilvánvaló. A huszadik század második felének számos alkotása kiegyensúlyozott a műfajok ingatag határán (beleértve a JRR Tolkien egyes munkáit).
Az irodalmi és népmesék közös gyökerekkel rendelkeznek, de vannak különbségek.
A népmesék eredetileg a mágia térében léteztek. „A királyság Far Far Away - tridesyatom állam”, „tengeri okiyane, a sziget Buyan” ... az irodalmi mese ezen a helyen nem volt magától értetődő, az idő múlásával, és még fordítva. Egy tökéletesen hétköznapi lány, Alice egy közönséges házban él, és hirtelen egy nyúlot lát egy mellényt zsebében. És ez hirtelen egy "nagyon furcsa helyre" vezet - egy szakadék.
És most az angol mesebeli hagyomány egy új, nagyon szép példát mutatott nekünk életerejére.
Most JK Rowling valószínűleg könnyen megjegyezhető, hogyan várta a kéziratra adott válaszát, hogyan küldte újra és újra különböző kiadóknak. Christopher Little ügynökség, ahol a kézirat kiderült, nem tanulmányozta a gyermekek irodalmát. Tiszta véletlenül, egy új alkalmazottnak köszönhetően elolvasta a Harry Potter történetét, és úgy döntött, meghívja a "Bloomsbury" kiadót.
Ezért van a "Harry Potter" annyira egyértelműen kiejtett angol irodalmi hagyományok. Ha az olvasó kevéssé ismeri az irodalmi meseat, akkor minden esetben "Oliver Twist" -nek tudnia kell. És Harry Potter nem más, mint a dickézi árva korszerű egyenértékűje. Természetesen Harry nem jut a tolvajokhoz, de nehéz úton halad.
A téma elhagyása (valós és képzetes) - közös motívuma mesék: emlékezzen mio-Myo, Peter Pan, Hamupipőke, Tim Thaler, Harisnyás Pippi, a hősök "A Tales of Narnia". Ennek a téma egyik megnyilvánulása - sok gyermek ismerős szenzációjában, hogy semmi érdekes nem történik otthon, érdekes, csak valahol kívülről származik - a nyúl lyuk végén.
Amikor Harry a Dursleys házából jön a varázslatos világba, a képzeletbeli Roxfortban lévő varázslók iskolája hirtelen válik a tündér szokásos logikájával ellentétben, nem kívülről, hanem valódi otthonról. Harry orvos megtalálja az embereket a barátok otthonában, a tanárok között, az idősebb varázslóbarátok hamarosan rokonai számára váltak. Hamarosan rájön, hogy a mágikus tükörben, a fényképeken, a nehéz helyzetekben megkapja segítségüket és védelmüket a halott szülein keresztül - és ez a könyv fontos különbsége a hasonlóktól. Minden Harry Potter-könyvben a család rendkívül fontos szerepet játszik, minden kaland a családdal történik, és nem azon kívül. Ez szokatlan a gyermekek irodalmához. Még az iskolai kalandokban is, ahol úgy tűnik, csak barátokkal jár, szülei láthatatlanul segítik őt.
Általánosságban elmondható, hogy az emberek világa és a varázslók világa nemcsak ellenzékként jelenik meg a gyerekek és a felnőttek körében. Ez nem a gyerekek és a felnőttek (mint a „The Kid és Carlson”, „Harisnyás Pippi”, „Végtelen könyv”) vannak osztva két tábor, de vannak felnőttek, akik értik a gyerekek, akikkel lehet kommunikálni, és azokat, akikkel nem lehet találni a közös a nyelv az emberek világában (Dursley, Marge néni), és a varázslók között (Fudge miniszter, Percy Weasley, Lucius Malfoy).
Az a felismerés, hogy lehetséges a felnőttekkel való foglalkozás, a szülők segíthetnek abban, hogy a rokonok csak érdekes lehetnek, valószínűleg rejtve van a könyv népszerűségének egyik oka. Most, amikor a világ nagyon ellenséges a lakosai számára, a családban való valódi támogatást lehet és kell keresni.
A varázslatos világ Joan Rowling könyveiben nincs elválasztva az igazi áthatolhatatlan határtól, állandóan kölcsönhatásba lépnek, és azt is mondhatjuk, hogy a mágikus világ zárt, mint egy koporsó, a valódi belsejében.
A kilátás, egyrészt, az emberek szemében, muglik, hogy a mágikus világban, és a fordított megjelenés bűvészek a valóság ismerős az olvasó, van egy eleme a játék, ami nagyon fontos az angol mese hagyomány. Mindez Lewis Carrolldal kezdődött, Joan Rowling méltóságteljesen fejleszti ezt a témát.
Aranyos Weasley úr, aki a mugli világot és szokásait ajándékként ismeri és a lehetőséget, hogy folyamatosan élvezze a "másságot". kiáltja: "Elképesztő, hogy hány mugliknak van módja a mágia nélkül" - és olyan dolgokat gyűjt össze, mint a dugók és aljzatok. Vagy fotók, hétköznapi emberek és mágikusok, amelyekben a karakterek élnek, folytatják üzleti tevékenységüket, vagy meglátogatnak egy szomszédos fényképet. A varázslóknál, Rowling könyveiben nem világos, hogy a kép rögzíthető, és az emberek zavartan látják, hogy az összes karakter eltűnt a képből. Egyrészt - soha nem ülnek ugyanazon emberek egész nap "a fotózás", mert más dolog lehet, és másrészt - milyen dolgokat lehet fényképezni az embereket? Véleményem szerint egy csodálatos példa egy objektumra és egy ismerős játékra.
Joan Rowling a szóhasználat széles körű felhasználását használja a nevek között, bár nem mindig könnyű elkapni (egyes neveket életrajza és emlékei alapján találtak fel). A Potter rajongói oldalain megtalálhatók olyan speciális szótárak, amelyek segítenek az olvasóknak megérteni az összes tippet. Íme néhány példa:
Albus Dumbledore Albus azt jelenti, „fehér” (és tényleg fehér szürke haj, és ezen kívül, egy jó bűvész, nem egy fekete mágus), valamint Dumbledore óangol azt jelenti, „darázs”.
A Dursley egy igazi város, ahol Joanne Rowling született.
Draco Malfoy: Draco egy olyan konstelláció, amely úgy néz ki, mint egy sárkány, Malfoy a francia "rosszhiszeműségből" származik, és általában rossz a "gonosz".
Hermione azt jelenti, hogy "nemesi születés", Hermes név női változata. Ez a görög mitológiában és a Shakespeare téli meseában fordul elő.
Mrs. Norris (macska Filcha) Jane Austen egyik könyvének hősnője.
Argus Filch: Argus egy száz szemű szörny a görög mitológiában, a filch jelentése "öltés vagy lecsupaszolás", és így tovább, és így tovább ...
Csak a Harry Potternek van egy prózai neve. Potter (potter "csak egy fazekas" nevet jelent), köszönetet mondott egy gyermekkori barátnak, Joan Rowlingnak - Jan Potternek.
A JK Rowling számos utalást nem csak a mese (három feladat, segítők, stb), hanem a legendák és mítoszok, mint például a háromfejű kutya, bolyhos vagy Minerva McGalagony, kapta a nevét a római istennő.
Az elbeszélés világossága az író udvariassága.
Jules Renard
Az olvasók és a kritikusok nem mindig értenek egyet a könyvben.
Sok orosz ellenőrök bírálta JK Rowling egy leegyszerűsített, felszínes, és az egyenesség az elemi igazságokat. Számos forrásból vádolják a hitelfelvételt. Bármikor vitatkozhatsz ilyen gyalázással. Beszélje nem független Nosta nem szükséges, mert a (megy vissza a fent) bármilyen irodalmi mű lehetetlen, hogy teljesen ki a korábbi és kortárs irodalmi folyamat már olyan utalások fordulnak elő minden esetben.
A könyvben szereplő karakterek primitívsége relatív. Igen, Harry Potter egy mesebeli hős, így kezdetben pozitív volt. Ugyanakkor, mint minden átlagos diák, téved, nem lehet tanulni valamit, dühös és veszekedések a barátokkal. Vsevolshebnaya hírnév nem ad neki a kezdetektől a tanulás és a tudás a nagy mágus, aki nem adja fel tippeket és segítséget a kísérletek, amelyek esik a részvény (a jelenléte egy asszisztens - egy tipikus mese run). A könyv nálunk, Harry megtanulja kezelni érzelmek, helyzetek, esik, általában nőnek fel, mint bármelyik iskolás. A könyv „Harry Potter és a Főnix Rendje,” Harry véletlenül felfedezi: egy fiatal férfi apja nem volt egy nagyon kellemes karakter, ez látható a történelem egy fiatal Piton, akinek apja semmibe Potter és barátai az iskolában. Ez a történet új emberi vonásokat kölcsönöz a mesebeli karakterek pozitív karaktereinek.
Meg kell azonban jegyezni, hogy a Harry, Ron, Hermione és más jókedvek részletes karakterével együtt Rowling negatív karaktereket von be fekete árnyalattal. Draco Malfoy és a következő könyvek egyes munkatársai ugyanabban a rosszindulatú állításban, trükkös trükkökben és hasonló reakciókban különböznek egymástól. Malfoy atya és Lord Valdemort követői szintén nem sokszínűek a megnyilvánulásaikban.
Minden új regénye JK Rowling kezdődik a valós világban, akkor mozog kemping egy varázslatos és a végén visszatér az igazi. Ez intonációt és hogy minden könyvet feltétele, hogy a menetrend a tanév, van egy bizonyos sematikus, de ugyanakkor egy hasonló konstrukció szervezi a világot, és a gyermekek szokásos élni az iskola ütemtervet.
Sok kritikus tartja nyilvánvaló igazság, hogy a Harry Potter könyvek túl egyszerű beszélni a harc jó és rossz között, az élet és a halál, a barátok és ellenségek. Igazgatója Albus Dumbledore végén minden mennyiségre van szükség, hogy kifejezzék egy bizonyos erkölcsi, azt mondja, hogy mindig meg kell küzdeni a gonosz (azaz Tudjukki c-kit) küzdött akkor, lehet, hogy jön ki a győztes. A modern világ számára ez az igazság túlságosan is politizálttá válik. A mi korunkban, akkor képesnek kell lennie arra, hogy a barátok, hogy rugalmas és nem indulnak a helyükön (Hermione, jogainak védelme házimanók), akkor is tudta, hogy ez fog kerülni egy csomó, ha nem minden. Az erkölcsiség és a teljesség már nem divatos.
Azt hiszem a könyvek kerülnek továbbításra megkerülhetetlen gyermekkori vágya, hogy egy bűvész, megoldani a problémákat a segítségével egy csoda és felnőtt megértése, hogy mit nem tud megoldani semmit, csodák elkötelezzük magunkat, nem pedig egy varázspálca vagy varázslat, hanem a szavak és akciók. Hagyja, hogy ez a hang csúnya legyen.
Vajon érdekel a "Harry Potter"? Valószínűleg igen: a gyerekek hozzászoknak a hősökhöz, várva a kaland folytatását. Ezt igazolják statisztikák: az első könyv "Harry Potter és a bölcsek kõje" elsõ kiadása - csak ötszáz példányban. Az ötödik könyv, „Harry Potter és a Főnix Rendje” már bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe: az első nyomtatás 11 millió példányban kelt el, és világossá vált, hogy a forgalomban kell kinyomtatni két héttel később.
Mindenesetre, ha a Harry Potter könyvek csupán a gyermekek olvasni, így válhat ugródeszkaként fog vezetni őket egy olyan világban, ahol a hősök Charles Dickens, Lewis Carroll, John. Tolkien.
A könyv sikere nemcsak film adaptációhoz vezethetett.
Mint Tolkien adaptációjának esetében, nem lehet egyértelműen kimondani, mennyire sikeres a könyv a képernyőn. Az első két sorozat készítői képesek voltak felvenni a karaktereket, gondosan újra létrehozták a mágikus világ megjelenését. Azonban annak a ténynek köszönhetően, hogy bizonyos sorokat el kellett hagyni, az a személy, aki nem olvasta a könyvet (amely egyébként teljesen természetes), nem kapja meg teljes képet.